Évfolyamtalálkozó szeretett tanárokkal

Tóth Lászlóné (említsük meg gyönyörű leánykori nevét is: Csokonai Erzsébet) ugyan Székesfehérváron született, de egynéhánynapos korától kezdve Sárbogárdon nevelkedett viszont élete meghatározó élményeiben Kecskeméten részesült.

Ott érettségizett ugyanis az állami tanítóképzőben, 1951-ben. Gyakorló tanítóévét pedig a sztálinvárosi 1. számú általános iskolában töltötte, ami után 1952. július 5-én a (természetesen kitűnően teljesített) tanítói képesítési vizsga után nyilvánították tanítónak.

Akkor ő már javában dolgozott a város legelső iskolájában alapító tanítóként. Ma már csak ő van életben egyedül ama bizonyos 1. számú intézmény alapítói közül. Mely iskolát most Vasvári Pál Általános Iskolaként ismerünk, mi, kései utódok...

Az alapítói munka elsősorban rengeteg munkában nyilvánult meg. Ilyesmiben többször is volt még része írásunk főszereplőjének de erről majd később.

Most még arról kell beszélnünk, hogy Csokonai Erzsébet, azaz Tóth Lászlóné volt olyan szerencsés, hogy fényes pedagógusi pályafutása során számos kitüntetésben részesült (melyek közül a leginkább gyémántdiplomájára, azaz pedagógusi képesítésének hatvanadik évfordulójára adományozott elismerésére a legbüszkébb), ám még ennél is jobban esett neki, hogy a Vasváriban ötven éve végzett évfolyamok diákjai meghívták őt is minapi találkozójukra. (Amiről lapunkból is beszámoltunk.)

Erzsike 31 évet töltött a Vasváriban, ebből húsz esztendőn át igazgatóhelyettes volt. Aligha kell bemutatnunk az iskola eredményeit ebben az időszakban. Sem diákjainak életrevalóságát, a későbbi évtizedekből.

1982-ben Tóthné mégis elhagyta azt az iskolát, amelyet többedmagával alapított hogy újra alapítson egy iskolát társaival.

Bárhogyan faggattam is, erről csak két dolgot mondott.

Az egyik, hogy imádta a Vasvárit de új kihívásokra vágyott.

A másik, hogy a Béke városrészi Arany János Általános Iskola 1982-es megalapításához régi jó tanártársa Krasznai Endre hívta. Ennek pedig nem lehetett ellenállni.

Ha addig azt hitte, hogy dolgozott valaha sokat nos, ott megtanulta, hogy van annál még több munka is...

Sok új pedagógus, sok olyan kisdiák, akiket sokfelől, és nem feltétlenül tehetségük miatt válogattak össze.

Négy év és újra csak nagyon sok munka után viszont már kirajzolódott az új iskola akkor új s máig érvényes profilja, a rajztagozattal.

Ez alighanem világrekord. Erzsike viszont csak annyit mond erről: az ember folyton bizonyítani akar!