Hétlövet - A Czomba Sándor-sejtés

A döbbenetes eredményre finnek jutottak – na, ezt a kutatást legalább a megfelelő nációra bízták. Láttatok már finneket inni? Vagy inkább úgy mondom, vodkázni? Mert a többi műfajban korántsem olyan nagymenők ám... Legutóbb épp Szilvásváradon, még nyáron futottunk össze egy csapat motoros finnel – este egy darabig egész jól bírták tartani a taktust: aztán Kész Laci külső ívre ment, visszadugott kettőt, és előkapott egy szép üveg házi pálinkát... Nagyon hamar elfogyott a lendületük...
De vissza a tárgyra: a tudósok hét éven át követték 55 ezer finn életvitelét – különös tekintettel a legközelebbi kocsma távolságára, s az illető italfogyasztási szokásaira. Azt találták, hogy ha valaki egy kilométernél közelebb költözik egy ivóhoz, 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesz nagyivó, mint a kocsmától távolabb lakók. A tudósok kezdetben azt feltételezték, az iszákosok hajlamosak közelebb költözni a kocsmákhoz – csakhogy azoknak az alkoholfogyasztása is jelentősen nőtt, akiknek a közelében kocsma nyílt. Kérem, őrizzük meg komolyságunkat, és ne gondoljunk arra, milyen hét éve lehetett a derék finn kutatócsoportnak, s hány honfitársuk irigyelhette őket mindenkinél jobban... Jut eszembe, lehet azért ebben a sztoriban valami... 1983-ban Ruzsonyi Petivel Bodapesten, a Bókay utcában béreltünk ketten egy lakást – a legendás Gólyával szemközti lépcsőház volt a miénk, kerek öt métert kellett megtennünk a késdobálóig. Tény és való, hogy esténként elég könnyen tudtunk dönteni Petivel, mi legyen a program, és el-elkortyolgattunk egy-egy pikoló világost – pedig a kerületi könyvtár meg a művház se volt túl messze...

Czomba Sándor állítólag mérnök-tanárból lett államtitkár: ehhez képest elég érdekes tézissel állt elő.

Viszonylagosan idősödő édesanyámra való tekintettel nem mondom meg, milyen négybetűs korbácsot szokott virtualice küldeni hasonló potentátoknak egyik kedvenc blogom, a subba – ja, mondom a tézist, amit igazgyöngyként izzadott ki magából Sándor: „Ha összeadjuk az idei reálbércsökkenést a jövő évi várható reálbércsökkenéssel, reálbérnövekedést kapunk.” Czomba mester kicsit megkeveredhetett: némi jóindulattal azt mondom, alighanem a szorzásra gondolhatott, amikor az évtized egyik legnagyobb baromságával állt elő – amint a wikipediából tudjuk, az indiai Brahmagupta a Kr. e. VII. században azt állította , hogy „pozitív számot szorozva egy pozitív számmal pozitív számot kapunk, és negatívat negatívval szorozva szintén pozitív számot”. Persze én is csak a netről vagyok ilyen kigyúrt matekból – annak idején kerek egy ponton múlt az érettségim, az igazi gond, hogy én attól tartot tartottam, négyes lesz, és újra íratják velem valami katakombában. Szerencsére a négy és fél oldalas szögfüggvény-fejtegetésem, melynek végén, amikor hosszas egyszerűsítés után megszületett az az eredmény, amibe, úgy gondoltam, Bolyai se tudna belekötni (cos x = cos x), úgy éreztem, felfedeztem valamit, amitől jobb lesz ez a veszett világ. Aztán volt szerencsém látni a javított változatot: valami durva lelkű ember piros Jumbo filctollal keresztben áthúzta mind a négy és fél oldalt... Mentségemre: én nem vagyok mérnök- tanár - igaz, ha politikus leszek, még lehetek az is...

A Bocskai utca egyik pincéjének aljzatát is feltörte egy hajléktalan.

A férfi egy három méter mély üreget vájt a pincében, mert abban akart átvészelni egy közelgő napkitörést. Mindezt a kiérkező járőröknek mondta el – szerintem viszonylag érdekes kérdés, hogyan fedezhették fel az elővigyázatos embert: és nem kevésbé izgalmas, hogyan nem észlelték mondjuk a ház lakói, hogy kiásta azt a szép méretes gödröt...
Eszem ágában sincs gúnyolódni persze a dolgos férfin, aki ráadásul ezerszer becsületesebb, mint a világvégét megjósoló elmebetegek, akiknek persze ahhoz azért bőven megvan az eszük, hogy követőiktől segítőkészen összeszedjék a készpénzt meg az ékszereket... ő nem szólt senkinek – gondolom, úgy volt vele, pusztuljon csak szépen a világ, ő csendesen megússza, amikor aztán vége a napkitörésnek, szépen kimászik az üregből, s a továbbiakban nincs sok gondja.
Ha egy kis mázlija van, valami fogára való menyecske is megmarad, összetalálkoznak valahol, s lehetnek a legújabb kor Éva-Ádámja... Több mint tizenegy éve már, hogy a Hírlap szerkesztőségébe beállított egy hófehér köntösbe öltözött ember, a titkárságon engem keresett, és amikor odamentem, közölte, ő Jézus Krisztus leszületett fia. Beszélgettünk pár órát, az anyag meg is jelent, kissé figyelmeztetőleg az volt a címe, Aki nem változik, távozik...
Az interjúban a Föld ura egyebek mellett elmesélte, hogyan fojtotta le az Etna kitörését, miként fordította meg a Bodrog folyásirányát, hogy enyhítse az árvizet... javasolta, hozassak ki egy vagon sugárzó anyagot Paksról, ő mellé áll, és ártalmatlanítja, mire javasoltam, nekem elég, ha megiszik előttem egy üveg háztartási sósavat, de erre azt felelte, ő nem mutatványos. Két hét múlva két civil ruhás nyomozó keresett a rendőrségtől, feltettek pár kérdést, mert kiderült, hogy Jézus jr. huzamosabb ideje járja a Kiskunságot, ahol idős néniknek ördögűző szert árul – emberünk elég jó pénzért adta a hígított ricinust, ami aztán tényleg kihozta szegényekből az ördögöt, ráadásul megmondta nekik, ha bárkinek elmondják, beléjük csap a villám... amiből végtére is csak az látszik, Magyarországon nem tudsz olyan magasra kerülni, hogy meg ne romolj...