2016.10.21. 19:10
Kenyérgyári találka - Az egykori dolgozók számára feledhetetlen volt
Dunaújvárosi - Már csak nevében él a régi cég: Kenyérgyári út... Dolgozói ez évben is találkoztak, emlékezni.
Tizenhatodik alkalommal találkoztak a pékek egy kis nosztalgiázásra. A pékek: azaz az egykori Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat dolgozói.
Valamikor ez a vállalat látta el kenyérrel fél Fejér megyét is a városon kívül - sőt: még Dunavecsére is szállítottak kenyeret. Volt üzemegységük is számos környékbeli, közelebbi-távolabbi településen: Ercsiben, Pusztaszabolcson, Adonyban, Enyingen, Dégen, Sárbogárdon, Cecén. Sütöttek megszámlálhatatlan féle-fajta kenyeret és péksüteményt: még a savanyú, fekete, téglaformájú orosz rozskenyeret is, amit az itt állomásozó szovjet katonák ettek.
Idén tizenhatodszor találkoztak az egykori kenyérgyár dolgozói Fotó: Ady Géza
A gyár 1951-től az 1994-es privatizáció után 2004-ig működött. Az egykori dolgozók számára feledhetetlen volt a gyár: nem annyira a kemény, embert próbáló munka okán, hanem az azóta is pótolhatatlan közösség miatt!
Most már évek óta a Corso étteremben találkoznak az egykori kollégák - de voltak összejövetelek régebben a baracsi nyugdíjasklubban is. Mindenki hoz magával valamilyen relikviát a régi időkből: vagy a kenyérgyár kis, háromszögletű zászlaját, vagy a stencilezett Vállalati Hírmondó egy példányát, egy kivágott újságcikket, néhány fényképet a múltból, a múltról. S persze: megszámlálhatatlan emléket.
De nem csak a múltba: a jelenbe is néznek: mindenki ismeri a volt kollégák unokáit, például...