Nagy Péter - Mákosgubától a halléig

Nagy Péter visszaemlékezése szerint talán a mákosguba lehetett az első étel, amelyet gyerekként elkészített. Esetünkben csak a talán biztos, mivel a kis Nagy már aprócska gyerkőcként szívesen időzött a konyhában, és ha már ott volt, egy-két alapfogást ellesett, később pedig fajsúlyosabb feladatokkal is megkínálták.

Nagy Péter szerint a legfontosabb a megfelelő minőségű alapanyag, mindez sajnos egyre nehezebben beszerezhető. Fotó: Ónodi Zoltán

Nagy Péter iskolai-hivatalos úton soha nem találkozott gasztronómiai ismeretekkel, ami tudással és tapasztalattal jelenleg bír, azt a folyamatos megfigyelésre épített autodidakta módszerének köszönheti. Hősünk főzőember. Bizonyára a tisztelt olvasó is ismer jó pár bográcsvirtuózt, akik családi-baráti körben rendre bizonyítanak, az éhes-szomjas közönség legnagyobb örömére. Nagy úr is e szakágból indult, majd csúcsközelbe ért. Az utóbbi években számos országos kitekintésű gasztronómiai versenyen szerepelt: ment, főzött, győzött.

Szarvas, Akasztó, Hajdúszoboszló és még sorolhatnánk a településeket, ahol a kivételes tehetséggel megáldott főzőember az ismeretlenségből a dobogó legmagasabb fokára jutott. Volt ebben meló bőven: Már felcseperedve is mindig a tűzhely mellett találta magát. Vágott disznót, töltött kolbászt, végül komplett baráti társaságokat élelmezett.

A bajnok halleve. Tálalás előtt a kisapostagi halászléfőző versenyen – előtérben. Nagy Péter

- Szeretek enni, szeretek főzni és szeretem, ha mások is örömmel fogyasztják a főztömet – emberünk szerint ennyi a titok, nem több, ám annyit azért elárul, hogy az igazi spílerek saját, alaposan kimunkált receptúra alapján dolgoznak. Nagy Péter az augusztusban rendezett kisapostagi halászléfőző versenyen is diadalmaskodott, a zsűri nem is habozott sokáig, a hazaúton hősünk már azon töprenghetett, mivel is fogja meglepni a 25. Kalocsai Paprikafesztivál ítészbizottságát.

A kalocsai főzőversenyen Nagy Péter 30 kilónyi halból készíti el majd hallevét, ami inkább a körös-tiszai metódushoz áll közelebb, de ezzel nem mondtunk semmit, mert Nagy úr hallevét kóstolni kell, majd elégedetten nézni magunk elé és kérni még egy adaggal. Jóslatunk szerint erre számíthat a kalocsai fesztivál közönsége is. Nagy Péter egyébiránt attól az akasztói Dulai Páltól is tanult, aki a hazai halfőzők egyik atyaúristene. Aztán eljött a pillanat, amikor az egyik versenyen Dulai már „csak" a második helyen találta magát, és mosolyogva gratulálhatott az egykori tanítványnak.