Öregdiákok vagy szülők?

Sem a múltban, sem a jövőben nem akarunk vájkálni, amikor felidézünk egy jó történetet.Korrekt és szép történet, amiről az Arany-iskolával kapcsolatban beszámolhatunk. Olyan történet, ami egészen biztosan nem egyedi, sőt: úgy véljük, hogy a jövőben még inkább szaporodni fognak a hasonló esetek. Azt, hogy ez jó vagy rossz, ítéljék meg az olvasók: mi örültünk a sztorinak. Amely mindössze (?) annyi, hogy két fiatalember saját erejéből, munkájával segített berendezni egy új termet az iskolában – ahová változatos szálak kötik őket. Részben a maguk, részben családjuk részéről. Amikor közösségről beszélünk (bár leginkább annak hiányáról), akkor ilyen történetek adhatják vissza hitünket leginkább. Nagyobb összefüggésekben is.

A múlt héten tájékozódhattak lapunkból olvasóink arról, hogy a Béke városrészi Arany János Általános Iskolában megújult és megszépült a könyvtár számítógépes részlege. Uniós támogatású pályázatból, amiből még a könyvtárral szomszédos, egykori kémiai, fizikai előadóterem átalakítására, közösségi teremmé fejlesztésére is jutott pénz, energia.

Nem állom meg, hogy egy kicsit részletesebben vissza ne térjek e termekre, mivel egy korábban kihasználatlan folyosórészletből vált most jól berendezett munkahely, vagy inkább (ismerve a gyerekek számítógéphez, minden újhoz és érdekeshez kötődő beállítottságát) úgy fogalmaznék: élménytér.

A világos, tágas helyiségben bizonyára sok kis- és nagydiák, talán még felnőtt is megszereti a világháló érdekességei között való bolyongást, esetleg észre sem véve, hogy lassanként belefeledkezik egy mindinkább komolyodó műveletbe, amiből egyhamar szemlélet lehet, s amit alaposabb változatában úgy hívnak: kutatás.

Ahhoz, hogy mindez így sikerüljön, ráadásul határidőre elkészüljön, kellett két fiatalember is, akik saját munkájukkal támogatták az iskolai korszerűsítést.

Bogdán Gábor és Halmi Richárd vállalkozók - de most ne a terepjárókkal szaladgáló típusra gondoljanak. A mindössze 25 éves Gábor szobafestő-mázoló, a 31 esztendős Richárd lakatos. Mindketten saját kezük munkáját adták ahhoz, hogy a számítógépes és az előadótermet időben átadhassák, mégpedig szépen kifestve és berendezve.

- Az én Levente fiam is ebbe az iskolába jár, az 1. a osztályba: természetes, hogy segítek, amiben tudok! - mondta Gábor, aki a festés oroszlánrészét vállalta magára. Az ehhez szükséges anyagot, festéket, egyebeket még a tavalyi iskolakarbantartási nap, az Arany Party idején vásárolták, s az akkor megmaradt részt őrizték meg mostanáig.

De Gábornak, aki már fia óvodáját is támogatta munkájával, más oka is volt, hogy bedolgozzon a korszerűsítésbe.

- Én is ebben az iskolában végeztem, 2003-ban - vallotta be. - Szép emlékeim vannak innen, ezért határoztam el, hogy amiben csak tudok, ezután is segíteni fogok.

Richárdnak fogadott fia járt ide, az Arany-iskolába, ez sarkallta őt a közreműködésre. Egyébként ő is itt végezte az általánost, tehát nem közömbös kívülálló.

Az is közös mindkét fiatalemberben, hogy cégeik (amelyek gyakorlatilag csak belőlük és a terveikből állnak...) nem csak együtt dolgoznak, amikor lehet, hanem azt tartják mind a ketten, hogy bevételeik arányában támogatni fogják az iskolát a továbbiakban is. Sőt! Más intézményeket is, ha jut rá...

Még egy, jellemző részlet. Amikor az iskola felajánlotta, hogy a segítségért cserébe apróhirdetést ad fel, némi reklám gyanánt a fiúknak, ezt köszönettel elhárították. Mondván: nem azért tették.