Őszi reggel a felső Duna parton: Hideg, de fázós, borzongós, felöltözős, mégis szép hajnalok köszöntöttek ránk

Szokásommá vált, hogy a reggeli sétáimat – miután megtehetem – a felső dunai part egy útvonalán járom végig. Szeretem a látványt, megnyugtat. Minden évszakban, mindenkor, tulajdonképpen bármikor... Néha leülök a lépcsősor tetejére és onnan bámészkodok kicsit.

De most... Hol a táj? Nem látható! A lépcsősor úgy tűnik az ismeretlenbe vezet. Lentről csak a hangok a zajok szűrődnek fel. Aki esetleg idegen itt, annak bizony félelmetes is lehet ez a látvány.

Aztán körbetekintek és látom, hogy a nap valahonnan nagyon messziről próbálkozik már, igyekszik áttörni a ködpára takarója mögül. Még kevés sikerrel. Várnia kell, hogy fényével felmelegítse a levegőt. A hajnali harmat lent a lábam alatt a fűszálakon az aljnövényzeten kicsapódva a reggeli derengésben, arra jó hogy lábbelimet jól átjárja a nedvesség.

Hidegek, nyirkosak, fázósak már ezek a reggelek. Előkerültek a melegebb kabátok, sál, sapka... valakinél már a kesztyű is. De még csak reggel és este! Mert napközben kisüt a napocska, visszacsalogatva az ősz csodaszép színeit!