Várostörténetek: lakáspolitika az ötvenes években

A gyár építésével egyidejűleg épült a belváros. A lakások családi szállóiban férj és feleség már együtt élhetett. A lakásépítési programot a Nehézipari Beruházási Vállalat irányította, mellette a lakás-, szálláselosztási feladatokat is ellátta. A Városi Tanács hatáskörébe 1952-től került a lakásgazdálkodás és lakáselosztás.

Az épülő Sztálinváros az ötvenes években – a nevezetes kockaházak gomba módon nőttek ki a földből a barakkok szomszédságában

A Sztálin Vasmű első üzemeinek telepítésével, üzembe helyezésével különböző nagyüzemekből több száz szakember került a vállalathoz. Letelepítésükhöz komoly propagandára volt szükség: „Aki családjával ideköltözik, az pár hónapon belül lakást is kaphat."

1953-ban már nem az építők, hanem a Sztálin Vasmű Tröszt dolgozói kaphattak leghamarabb lakást néhány hónapon belül. Ekkor még arra is lehetőséget biztosítottak, hogy a dolgozó kiválaszthatta a részére legmegfelelőbb lakást. 1954-től a lakásigénylők száma fokozatosan meghaladta a rendelkezésre álló lakások számát.

Barakkbelső 1952-ben

A gyárrészlegi szakszervezeti bizottságoknál munkásellátási bizottság működött,amelynek egyik feladata a lakáselosztásnál a döntés előkészítése volt. Az üzemi szintű besorolásokat egy pontrendszer alapján a bizottság összesítette, majd megküldte a gyáregység gazdasági, politikai és szakszervezeti vezetése felé jóváhagyásra. Vállalati szinten működött a lakásgazdálkodási bizottság, amely döntött a gyáregységeknél besorolt dolgozók lakásának odaítéléséről. (Forrás: A Dunaferr Dunai Vasmű 50 éves Vasas Szakszervezetének történeti évkönyve, 2002)

„A lakásépítés meggyorsítása érdekében mi is keresni kezdtük az új építési módokat, s az ehhez szükséges technológiát. Bondor József erről az időszakról úgy emlékezett meg – akkor már, mint építési és városfejlesztési miniszter -, hogy ez volt a kibontakozó szocialista építőipar hősi erőpróbája. Azt is kifejtette, ha egyszer megírják az építőipar történetét, Dunaújváros építése külön fejezetben lesz.

Épül a kis Vasmű út

Az 1958. augusztus 8-i tanácsülésünkön a város fejlesztése és szépítése szerepelt napirenden. Megelégedéssel állapíthattuk meg az elért eredményeket, s elhatároztuk,hogy a következő évben 328 lakás építését fejezzük be és 968 lakás építését kezdjük meg.

Még ebben a hónapban az országos sajtó is hírt adott arról, hogy városunkban elkészült a második panelház, melynek előgyártása és összeszerelése 60 napig tartott. Augusztus 13-án pedig sajtótájékoztatón jelentette be a Bondor József igazgató vezette 26. számú Építőipari Vállalat, hogy áttértek a középblokkos házak gyártására.A város Barátság városrészét már ezzel az építési módszerrel építették." (Tapolczai: Egy elnök naplója)

1955. január 1-én alakult meg az Épületelemgyár. Feladata a város építési igényeinek kielégítése. A telephely „Radar" néven vált ismertté, ugyanis a II. világháborúbana német katonaság légi megfigyelőhelyeként szolgált.

Alakul a belváros – egymás után nőttek ki a földből a többszintes lakóépülettömbök

1962-ben kezdődött el, rendkívül alacsony (62 millió Ft-os) beruházási összeggel a házpanel üzem építése 900 lakás/év kapacitással. A nagypanelos lakásépítési mód fürdőszoba térelemmel a Dunaújvárosi Tervezőiroda (élén Weiner Tibor városi főépítésszel) és a dunaújvárosi gyár (Kékesi Nándor főmérnök által vezényelt kollektívájának) közös terméke, aminek bevezetése történelmi pillanat lett. A Dunaújvárosi Házpanelüzem (nem házgyár!) elsőként járult hozzá magas színvonalon a csakis iparosított technológiával megvalósítható, grandiózus országos lakásépítési programhoz. (50 éve az előregyártásban – 50 éves a Ferrobeton Rt., 1955-2005)

1954. január 1-jén 4497, 1960. január 1-jén 7112 lakás volt városunkban. A második ötéves terv 3137 lakást hozott. A harmadikban viszont kevesebb, 2320 lakás épült.1971. január 1-jén 12191 lakást számláltak össze a városban. (Időközben szanálták a barakklakásokat.) A negyedik ötéves tervben 4017 lakást adtak át. (Miskolczi: Város lesz csakazértis...)