Életmód

2013.01.07. 20:17

Heller Ágnes: Miért van így, és miért nem úgy?

Budapest - Heller Ágnes felmenői Veszprém megyében éltek, szőlőt termesztettek, de ő Pesten született. Onnan jutott el a New York- i tanszékvezetőségig, lett világhírű filozófus. Az a véleménye, hogy csak kataklizmák idején tudhatjuk meg magunkról, kik is vagyunk. Így lett ő 1944-ben zsidó, 1956-ban magyar, 2001-ben pedig amerikai.

Matyovszky Márta

- Tanít még?
- 2009 óta nem tanítok. Nyugdíjaztatásomat kértem. Emerita vagyok New Yorkban is, Budapesten is.

- Tudom, hogy nagyon ragaszkodott az írógéphez, de aztán belátta, hogy át muszáj térnie a számítógépre.

- Kizárólag írógép funkcióban használom a számítógépet. Na meg e-mailezésre. Hétköznap 40-50 levelet kapok, legalább 15, amire válaszolni kell, ez másfél óra naponta.

- Amerikai tanszékvezetősége idején - olvasom könyvében - sikerült megértetnie a hallgatókkal, az alkalmazottakkal, kollégákkal, hogy nem lehet intrikálni - együttműködni kell, nem huzakodni.

- Egy közösség voltunk, együtt kezdtünk. Közös szellemünk volt a kollégákkal. Szerettük, ha személyes konfliktus nélküli baráti hangulat van a tanszéken  így lehet igazán tanítani, és így tanulják meg a diákok is azt, hogy ne féltékenykedjenek egymásra, támogassák egymást, és hogy el tudják ismerni egymás sikerét.
- Itthon is meg tudta ezt valósítani?
- Itthon nem volt erre lehetőségem, itthon nem voltam tanszékvezető. Tanítványaim sincsenek Magyarországon. Szegeden tanítottam pár évig, aztán az itteni szabályok szerint hetvenévesen nyugdíjba kellett vonulnom.


Heller Ágnes: - A különböző emberek másként tapasztalnak (Fotó: Archív)
- Másutt hány éves korban megy nyugdíjba egy filozófus?
- Amerikában akkor, amikor akar. Ha százévesen akar, akkor százévesen. Mindenki maga dönt. Aki szeretne elmenni Floridába, és csak könyveket olvasni, az elmegy nyugdíjba korán. Aki szereti a tanítást, szereti New Yorkot, az tanít, amíg akar, amíg kedve van.
- Van-e olyan területe a világnak, amihez a filozófusnak nem kell értenie, vagy kell-e egyáltalán értenie a világhoz?
- Hát a világnak nagyon sok területe van, amihez a filozófus nem ért, és valószínűleg nem is kell hozzá értenie. Az a filozófus, aki tudományfilozófus, az jobb, ha ért a saját területéhez, de például a történetfilozófusnak nem kell a fizikához értenie. Engem hosszú időn keresztül az etika foglalkoztatott - abból írtam a könyveim egy részét -, az igazságosság-elmélet, a történetfilozófia, aztán foglalkoztattak az esztétika különböző ágai, foglalkoztat a vallás.
- 1977-ben jelent meg az érzelmekről szóló könyve. Ennek mi volt az előzménye, mi volt a motivációja?

- Akkor már a nagydoktorim megvolt, Arisztotelész etikájából. Az érzelmekről azért írtam, mert érdekelt a téma. Ha sikerül érdekes dolgokat kigondolni a témával kapcsolatban, akkor írok is róla.

- Ha már könyvek. Költözései kapcsán - mikor kénytelen volt megszabadulni sok mindentől  - megállapította, a tárgyak nem lesznek hűtlenek, talán jobb volna azokhoz ragaszkodni, mint az emberekhez. Az emberek törvényszerűen hűtlenek?
- Nem törvényszerű, de lehetnek! Ha nem volnának hű emberek, nem volnának hűtlenek sem. A kettő csak együtt jelenség.
- Fiatalon két férfinak  Lukács Györgynek és az édesapjának  akart megfelelni.
- Nem megfelelni, imponálni akartam. Megfelelni sok embernek akartam, nekik imponálni: megmutatni, hogy jó vagyok abban, amit csinálok.

- Ez a nő rivalizálása a férfi dominálta világ férfi szereplőivel?

- Rivalizálásnak nem nevezném, mert alapvetően természetesnek éreztem, hogy pont olyan jó vagyok, mint a fiúk, így a fiúkkal nem rivalizáltam.

- És a fiúk hogy viszonyultak ahhoz, hogy ön ilyen okos?

- Volt, aki nem vette jó néven - nem tűrt meg maga mellett egy ilyen lányt - volt aki örült, hogy jó beszélgető partnerre talált.

- A filozófiában a mai napig is kuriózum egy nő.

- Igen, olyan szakma amiben viszonylag kevés a nő.

- Ön tanszékvezető volt New Yorkban, ma emerita professzor ott is, itthon is, az ELTE-n. Büszke a pályájára vagy ez triviális volt az ön számára?

- Büszke ember vagyok, de nem erre. Büszke az emberi méltóságra, a magaméra, és máséra is. Sokkal inkább, mint a szakmai teljesítményemre.

- Mi tulajdonképpen a filozófia?

- Olyan kérdéseket tesz fel, mint amilyeneket a gyerekek szoktak! Miért van így, és miért nem úgy? Miért vagyunk a világon? Miért létezünk? Csupa olyan kérdés, ami valójában megválaszolhatatlan.

- Hogy tanulja meg a filozófus, hogy distanciát tartson saját maga és vizsgálata tárgya között?

- Ezt nem mindenki tanulja meg, nem is egyszerű, de nem is okvetlenül kell megtanulni. Nitzsche például azt mondta, hogy minden filozófiai mű önéletrajz. Ez túlzás. Vannak filozófusok, akik nagyon objektívek, akik távolságot akarnak tartani attól, amit elgondolnak. Vannak, akik belevonják személyiségüket, beleviszik élettapasztalataikat a munkájukba, de egy szempontból mindegyik hasonló: a filozófia mindig a kor - az adott kor  fogalmakban kifejezve. Csak a különböző emberek másként tapasztalnak, és másképp fejezik ki - fogalmakban azokat.

- Ment-e a filozófia Arisztotelész óta előbbre? 
- Nem, természetesen nem, ezt nyugodtan állíthatom, nem ment. A művészetek sem Homérosz óta. Változott, nagyon sokat változott - más válaszokat adunk nagyon hasonló  többnyire ugyanazon  kérdésekre, de minden későbbi filozófus megcáfolta a korábbit, de hiába cáfolnak meg egy filozófust - ez a fantasztikus a filozófiában  az - épp olyan vonzó marad.
- Meglepetés volt számomra az a kijelentése, hogy Amerika csak a gazdaság színterén individuális, de különben közösségi.

- Nem látta a választásokat? Első alkalom, hogy nem voltam ott elnökválasztáskor. A tanítványaim jártak a demokrata jelöltnek kampányolni - New York demokrata -, együtt ettek-ittak, együtt aludtak sátrakban. Ott a választásoktól függetlenül is, a szabadidejükben is közösséget keresnek az emberek, például vallásit.

- Milyen kedvező különbséget lát Budapesten New Yorkkal szemben?

- Budapest mivel mint metropolis - New Yorkhoz, vagy teszem azt Berlinhez képest  kicsi, be is járható könnyen, és társaságilag nagyon intenzív, határozottan érdekesebb. Itt a társaságom tagja ügyvéd, hentes, orvos, tanárember. Pesten még van az, amit intelligenciának neveztek, van értelmiségi. Odaát inkább kulturált emberek vannak, akik kulturált beszélgetést folytatnak - de a különböző foglalkozási körök nagyon ritkán érintkeznek. Ha jól átgondolom, az amerikai társaságomnak szinte minden tagja az akadémiához tartozik.

- Illusztris kör!
- Ja, nem panaszkodom!

- Tehát az az értelmiségi, akit foglalkoztatnak a világ dolgai, foglalkozásától függetlenül?
- Igen  lehet mondani.
- Két Nobel-díjas író a kedvence - Borges és Singer. Megmaradtak, vagy valaki befutott még melléjük, esetleg valaki magyar?

- Megmaradtak, de nem csak őket olvasom, szeretem Nádas Pétert.

- Ő Zalában él, Gombosszegen. Nekem nehéz. Önnek nem? Élvezi?

- Igen, tudom, egy kis faluban él ott. Egyáltalán nem nehéz! Élvezem, szeretem olvasni! Konrád Györgyöt is olvasom, nagyon szép, amit a gyermekkoráról írt. Esterházyt is szeretem.

- Volt újságíró, három lapnak is tudósított, többek között az El Pais-nak is. Szerette az újságírást?

- Az újságírásban minden mondatnak előre kell vinnie a témát, a történetet, tehát nem ismételhetem más szavakkal ugyanazt. Meg vannak szabva a határok, abba bele kell férnie mindennek, ha kicsi a terjedelem röviden, ha nagyobb, akkor hosszabban. Az utolsó cikk, amit írtam, a Clinton-választással volt kapcsolatos.

- Tudom, hogy puritán, és bár szeret jó ruhákban járni, zavarta például, mikor a férje egy nagyon drága márkás blúzzal lepte meg.

- Puritán vagyok. Szeretem a szép holmikat - de csak viselni, nem pedig sok pénzt kiadni értük! Úgynevezett textilekre nem adok ki pénzt! - nevetünk. - Megvannak azok az üzletek, ahol jó árut kapok, olcsóbban, másodkézből.

- Most is benéz ezekbe? Ruháért, cipőért?

- Persze hogy benézek! Cipőt azonban a nagylábú Amerikában nem kapok, az én méretemet csak Portugália preferálja, ott szépek a 34-35-ös lábbelik is! Itthon sincs 36 alatt.

- Említette, Bécsben fog tanítani, mint a mai nagyok egyike - ha Ön nem nő lenne, nagy öreget mondanék. Mi lesz a stúdiuma témája?
- Előadok, szemináriumot vezetek Az előítéletek világa címmel.









Heller Ágnes Lukács György tanítványa volt. Politikai okból 1958-ban eltávolították az egyetemi katedráról, de később sem tolerálta szabad gondolkodását a hatalom, emiatt 1977-ben emigrációba vonult. Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a Sao Pauló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New School for Social Research) lett tanszékvezető 1986-ban. 1990-től hazajár filozófiai előadásokat tartani. A MTA rendes (1995) tagja. New Yorkban és Budapesten is emerita professzor, előadásainak újabb színhelye pedig Bécs.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!