Heller Ágnes: Miért van így, és miért nem úgy?

- 2009 óta nem tanítok. Nyugdíjaztatásomat kértem. Emerita vagyok New Yorkban is, Budapesten is.

- Kizárólag írógép funkcióban használom a számítógépet. Na meg e-mailezésre. Hétköznap 40-50 levelet kapok, legalább 15, amire válaszolni kell, ez másfél óra naponta.

- Egy közösség voltunk, együtt kezdtünk. Közös szellemünk volt a kollégákkal. Szerettük, ha személyes konfliktus nélküli baráti hangulat van a tanszéken  így lehet igazán tanítani, és így tanulják meg a diákok is azt, hogy ne féltékenykedjenek egymásra, támogassák egymást, és hogy el tudják ismerni egymás sikerét.

- Itthon nem volt erre lehetőségem, itthon nem voltam tanszékvezető. Tanítványaim sincsenek Magyarországon. Szegeden tanítottam pár évig, aztán az itteni szabályok szerint hetvenévesen nyugdíjba kellett vonulnom.

- Amerikában akkor, amikor akar. Ha százévesen akar, akkor százévesen. Mindenki maga dönt. Aki szeretne elmenni Floridába, és csak könyveket olvasni, az elmegy nyugdíjba korán. Aki szereti a tanítást, szereti New Yorkot, az tanít, amíg akar, amíg kedve van.

- Hát a világnak nagyon sok területe van, amihez a filozófus nem ért, és valószínűleg nem is kell hozzá értenie. Az a filozófus, aki tudományfilozófus, az jobb, ha ért a saját területéhez, de például a történetfilozófusnak nem kell a fizikához értenie. Engem hosszú időn keresztül az etika foglalkoztatott - abból írtam a könyveim egy részét -, az igazságosság-elmélet, a történetfilozófia, aztán foglalkoztattak az esztétika különböző ágai, foglalkoztat a vallás.

- Akkor már a nagydoktorim megvolt, Arisztotelész etikájából. Az érzelmekről azért írtam, mert érdekelt a téma. Ha sikerül érdekes dolgokat kigondolni a témával kapcsolatban, akkor írok is róla.

- Nem törvényszerű, de lehetnek! Ha nem volnának hű emberek, nem volnának hűtlenek sem. A kettő csak együtt jelenség.

- Nem megfelelni, imponálni akartam. Megfelelni sok embernek akartam, nekik imponálni: megmutatni, hogy jó vagyok abban, amit csinálok.

- Rivalizálásnak nem nevezném, mert alapvetően természetesnek éreztem, hogy pont olyan jó vagyok, mint a fiúk, így a fiúkkal nem rivalizáltam.

- Volt, aki nem vette jó néven - nem tűrt meg maga mellett egy ilyen lányt - volt aki örült, hogy jó beszélgető partnerre talált.

- Igen, olyan szakma amiben viszonylag kevés a nő.

- Büszke ember vagyok, de nem erre. Büszke az emberi méltóságra, a magaméra, és máséra is. Sokkal inkább, mint a szakmai teljesítményemre.

- Olyan kérdéseket tesz fel, mint amilyeneket a gyerekek szoktak! Miért van így, és miért nem úgy? Miért vagyunk a világon? Miért létezünk? Csupa olyan kérdés, ami valójában megválaszolhatatlan.

- Ezt nem mindenki tanulja meg, nem is egyszerű, de nem is okvetlenül kell megtanulni. Nitzsche például azt mondta, hogy minden filozófiai mű önéletrajz. Ez túlzás. Vannak filozófusok, akik nagyon objektívek, akik távolságot akarnak tartani attól, amit elgondolnak. Vannak, akik belevonják személyiségüket, beleviszik élettapasztalataikat a munkájukba, de egy szempontból mindegyik hasonló: a filozófia mindig a kor - az adott kor  fogalmakban kifejezve. Csak a különböző emberek másként tapasztalnak, és másképp fejezik ki - fogalmakban azokat.

- Nem, természetesen nem, ezt nyugodtan állíthatom, nem ment. A művészetek sem Homérosz óta. Változott, nagyon sokat változott - más válaszokat adunk nagyon hasonló  többnyire ugyanazon  kérdésekre, de minden későbbi filozófus megcáfolta a korábbit, de hiába cáfolnak meg egy filozófust - ez a fantasztikus a filozófiában  az - épp olyan vonzó marad.

- Nem látta a választásokat? Első alkalom, hogy nem voltam ott elnökválasztáskor. A tanítványaim jártak a demokrata jelöltnek kampányolni - New York demokrata -, együtt ettek-ittak, együtt aludtak sátrakban. Ott a választásoktól függetlenül is, a szabadidejükben is közösséget keresnek az emberek, például vallásit.

- Budapest mivel mint metropolis - New Yorkhoz, vagy teszem azt Berlinhez képest  kicsi, be is járható könnyen, és társaságilag nagyon intenzív, határozottan érdekesebb. Itt a társaságom tagja ügyvéd, hentes, orvos, tanárember. Pesten még van az, amit intelligenciának neveztek, van értelmiségi. Odaát inkább kulturált emberek vannak, akik kulturált beszélgetést folytatnak - de a különböző foglalkozási körök nagyon ritkán érintkeznek. Ha jól átgondolom, az amerikai társaságomnak szinte minden tagja az akadémiához tartozik.

- Ja, nem panaszkodom!

- Igen  lehet mondani.

- Megmaradtak, de nem csak őket olvasom, szeretem Nádas Pétert.

- Igen, tudom, egy kis faluban él ott. Egyáltalán nem nehéz! Élvezem, szeretem olvasni! Konrád Györgyöt is olvasom, nagyon szép, amit a gyermekkoráról írt. Esterházyt is szeretem.

- Az újságírásban minden mondatnak előre kell vinnie a témát, a történetet, tehát nem ismételhetem más szavakkal ugyanazt. Meg vannak szabva a határok, abba bele kell férnie mindennek, ha kicsi a terjedelem röviden, ha nagyobb, akkor hosszabban. Az utolsó cikk, amit írtam, a Clinton-választással volt kapcsolatos.

- Puritán vagyok. Szeretem a szép holmikat - de csak viselni, nem pedig sok pénzt kiadni értük! Úgynevezett textilekre nem adok ki pénzt! - nevetünk. - Megvannak azok az üzletek, ahol jó árut kapok, olcsóbban, másodkézből.

- Persze hogy benézek! Cipőt azonban a nagylábú Amerikában nem kapok, az én méretemet csak Portugália preferálja, ott szépek a 34-35-ös lábbelik is! Itthon sincs 36 alatt.

- Előadok, szemináriumot vezetek Az előítéletek világa címmel.

---

Heller Ágnes Lukács György tanítványa volt. Politikai okból 1958-ban eltávolították az egyetemi katedráról, de később sem tolerálta szabad gondolkodását a hatalom, emiatt 1977-ben emigrációba vonult. Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a Sao Pauló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New School for Social Research) lett tanszékvezető 1986-ban. 1990-től hazajár filozófiai előadásokat tartani. A MTA rendes (1995) tagja. New Yorkban és Budapesten is emerita professzor, előadásainak újabb színhelye pedig Bécs.