A fehér gyászruha

Felül kitűnnek a vörösök, pirosak, rózsaszínek, mályvák, kicsit lejjebb a sárgák, a zöldek, majd elhalványulva az egész beleveszik a végtelen kékségbe. Mozog jobbra, balra, le-föl, cikázik az egész, szem káprázik, a tudat megrészegül a gyönyörűségtől és csak győzködi magát, hogy ilyen létezik, hogy ez pontosan ugyanaz a valóság, mint egy lepukkant lakótelep.

A színek kis növénykék seregei, albérlők, akik napfényt csalnak csapdába és táplálékot készítenek, amiből adnak egy jó adaggal a kényelmes és biztonságos lakhatásért cserébe.

A főbérlők kőművesek, kis polipok, akik csak éjjelente merészkednek elő, amikor is kidugják törékeny karjaikat és kajlán integetnek, hátha beleakad valami finomság. A ház, mit ház, erőd, az bizony meg van építve rendesen, mészkőből, szépen, rendezetten, ahogy kell.

Az évben néhányszor, pontban teliholdkor, ezek a lények egy csodálatos ceremóniára készülnek. A világon mindenhol egyszerre kinyújtóznak és szabadon eresztik szaporodó sejtjeiket, amik hatalmas óceáni felhőkben utaznak és adnak reményt újabb életek létrejöttének.

Van egy, aki papagájcsőr szerszámmal zúzza, őrli az otthonokat, hallom ahogy ropogtat. Felfalja azokat szőröstül-bőröstül. Pontosabban algástul- polipostul.

Aztán kiengedi ott, alul, abból lesz az a nászutas katalógusokba való kókuszpálmás fehér homok.

Másnak esélye sincs.

Mármint bejutni, de bajt csinálni, az sajnos van. Mert ez a sikeres, felbonthatatlannak gondolt szövetség bizony elég háklis. Nem szívlelik még a simogatást sem. Ha pedig melegük van, akkor aztán mindennek vége. A kis növényke megsértődik és otthagy csapot, papot, vissza se néz. Úgy kell visszarimánkodni, hűteni, hűteni, akkor talán megenyhül. Nehéz eset. Ha savat érez, bottal üthetjük a nyomát, hanyatt-homlok menekül, inkább hajléktalanná lesz, csak a savat ne.

Amikor jól érzik magukat, akkor olyan szépek, hogy színeikkel még a kőszívűeket is elbűvölik, de amikor betegek, akkor keleti, fehér gyászruhába öltözve hirdetik, hogy megadták magukat a kíméletlen sorsnak.

Az Ausztrália partjainak közelében lévő Nagy-korallzátony szinte minden korallszirtje érintett a korallfehéredés által.

A megmentésére világméretű összefogás készül. Ha sikerül, az az emberi tevékenység okozta károk elleni harc egyik legnagyobb diadala, a remény hajnala lesz. Ha nem sikerül, akkor a korallok vázainak romjait a történelem egyik legsúlyosabb tragédiájának stigmájaként viseli majd Földünk.