A kutya vacsorája

Szokás szerint, másnap a szomszédasszonynak is adogatott át a finomságokból, de nem egyszerre, mert tudta, ezúttal is próbára teszi türelmét az értelmetlennek tűnő szabadkozásaival. „Köszönöm szépen, nem kérek semmit, mert már főztem, húsleves és rántott hús az ebéd” – ment elébe az ajánlkozásoknak. Anna mit sem törődve az elmondottakkal, átadta a maradék vegyes pörköltet, hozzá a főtt újkrumplit, amit előző nap túlméretezett, a nokedli jobban fogyott. Az asszony sűrű ellenkezés közepette nehezen ugyan, de azért elfogadta az ételeket.

Anna elmosta a tányérokat, a nagyobb edényeket, eltörölte a boros poharakat, helyükre tette a konyhaszekrény vitrinjébe, közben eszébe jutott, hogy maradt még abból a finom paksi fehér borból, ami a társaságnak is rendkívül ízlett. A másfél literes műanyag flakont a szatyorba állította, tett mellé a sós süteményekből, amit a lányok hoztak magukkal. „Adhatok egy kis bort?” – próbálkozott másodszor is. „Most nem iszom” – jött csípőből az elutasító, kemény hangú válasz, Anna magába fojtotta, amit gondolt, kényszeredett mosollyal az asszonynak átnyújtotta a szatyrot.

A konyhával végzett, a szobában pakolászott, megakadt a szeme az ajándéknak szánt, maradék levendulacsokrokon. Hogy örültek, amikor a program zárásaként a kerek kínáló kosárból mindenki választhatott az együtt töltött remek hangulatú nap emlékére.

A szomszédasszony egyszer csak ott állt az ajtóban, hozta vissza a szatyrot. „A fiam közmunkásként a kertészetben dolgozott a héten, onnan van a saláta uborka, hoztam át belőle” – s már a kezébe is nyomta Annának a teli kosarat, hangjában némi enyhüléssel. Anna ránézett és megkérdezte: „Szereti a levendulát?” S abban a pillanatban elé tartotta az illatos csokrokat, hogy vegyen ki közülük. Mosolyra szélesedett az élet súlyos terhe alatt elgyötört asszony fogatlan szája, kivett egyet, az orra alá emelte, mélyet szippantott belőle, és mesélni kezdett a szemműtétjéről, az unokáiról, a gyerekeiről, arról, hogy tartozásiak vannak, és hogy szinte a teljes nyugdíja rámegy a hitelek törlesztésére. Annyi pénze már nem marad, hogy a vérnyomás gyógyszer receptjét kiváltsa. Mentő vitte el két hete a döglesztő melegben 180-as vérnyomással.

Anna megértőn bólogatott, s közben nagyon jól tudta mindezt, és azt is, hogy odaát a szomszédban semmiféle húsleves és rántott hús nem készült aznap. Sem.