London után Kanadával kacérkodik

Az informatika, a programozás világa ez volt a válasz a Mi érdekel? kérdésre, amikor Balázzsal múltkori hazalátogatásakor beszélgettünk. Ennek ellenére - amint az a mintegy másfél órás beszélgetésünk során kiderült - eddig még nem dolgozott olyan munkakörben, ahol ezt a fajta érdeklődést, ilyen irányú ismereteit kamatoztathatta volna.

- Díszletmunkás voltam az első hetekben - mondja -, két hétig a londoni operaház alkalmazottjaként rengeteg érdekes embert ismertem meg a néhány nap alatt, de dolgoztam egy filmstúdiónak is egy díszletépítő cégnél...

- Ne szaladjunk előre, kezdjük azzal, mikor vetődött fel benned először, hogy külföldre mész dolgozni, és miért pont London mellett döntöttél? - vetettük közbe a kérdést.

- Már 2005-ben, tehát 18 évesen gondolkodtam azon, hogy másutt képzelem el a jövőmet. Azóta az alkalomra vártam, és úgy gondoltam, az Olimpia olyan vákuumot idéz elő 2012-ben Londonban a munkavállalói fronton, hogy ezt érdemes meglovagolni, ilyen körülmények között jók lesznek az esélyeim.

Az olimpiai vákuum valóban felszívta Balázst, akit egy barátja segített az első napokban, igaz, csak minimálisan...

Sebestyén Balázsnak több terve is van, úgy érzi, még ráér arról dönteni, hogy melyik út a neki való
Fotó: a család

- Kaptam tőle egy telefont, megmutatta, hol a könyvtár, ahol ingyen internetezhetek, elmondta, melyik bankhoz érdemes menni számlát nyitni, aztán három nap múlva eltűnt a szemem elől, hazajött Magyarországra - mesélte Balázs a kezdeteket. A szállást még itthon, az interneten elintézte, egy ügynökségen keresztül kivett egy szobát Észak-Londonban. Lakhelye nem volt rossz helyen, mégsem maradt ott sokáig, költözéseiről így beszélt:

- A három év alatt nyolcszor költöztem, nem mindig azért, mert elégedetlen voltam a körülményekkel, inkább praktikus megfontolásból. Ha például több hétre, vagy egy hónapra hazajövök Magyarországra, jobban megéri a cuccomat egy raktárban tároltatni, mint fizetni az albérletet. Nekem nem probléma a költözés, néhány utazótáskában, bőröndben elférnek a cuccaim, a bringám se okoz gondot - teszi hozzá Balázs, majd elmondja, hogy imád Londonban biciklizni, mert szerinte nagyon bringabarát a város. A kerékpárutak mellett a biciklis közlekedést szabályozó lámpák is segítik a bringásokat.

- Ráadásul nagyon vigyáznak a kerekesekre az autósok, ami talán azért is van így, mert nagyon nagyösszegű a bírság, ha elütik a bringást. Az egész város be van kamerázva, látja a nagy testvér , hogyan közlekednek az emberek.

Balázs 140 fontért vett egy profi, de sérült biciklit, 250-et ráköltött, és most mindenhova biciklivel megy, mert - mint mondja - sokkal hamarabb célba ér így, mintha busszal vagy metróval közlekedne.

Amikor arról kérdezem, hogy érzi magát Londonban, gondolt-e a hazatérésre, egyáltalán miként tervezi a jövőjét, Balázs határozottan válaszol:

- Rendszeresen hazajárok, de a végleges hazatérés nem szerepel a terveimben. Most éppen Kanadáról tájékozódom, tetszenek az ottani viszonyok, sok jót hallottam az ottani lehetőségekről.

A másik dolog, ami foglalkoztat, hogy itt Londonban komoly mértékű, vissza nem térítendő támogatást kaphat a továbbtanuláshoz az, aki már három év itt-tartózkodást tud igazolni. Ez is csábító lehetőség, még nem döntöttem, hogy melyik utat választom. Úgy gondolom, 35 éves koromig ráérek arról dönteni, hol is akarom leélni az életemet.

Sebestyén Balázs most 28 éves, magabiztos, és bár nem tudja pontosan, mit akar kezdeni magával, biztosak lehetünk benne, hogy megtalálja a számítását. Akár Londonban, akár Kanadában, akár pedig itthon.