Az életmódbeli váltás több mint egy diéta

- Mindig tudtam, hogy merre megyek az úton - oszlat el minden kétséget a felől Nóra, hogy csupán az utóbbi időben változott meg a személyisége. - Férjhez mentem, huszonöt évesen anyuka lettem, otthon maradtam, meghíztam. Ezzel rendesen magamra pakoltam a súlyt. Attól lettem az, aki vagyok, hogy a mögöttem hagyott utat bejártam. Úgy tűnt, egy kissé elvesztem, amikor jött az újabb lehetőség a továbblépésre.

- Lehetséges, hogy ön is a gyermekszülést követő, életmódváltással járó depresszióba esett?

- Nem gondolnám, hogy ez történt volna velem, sokkal inkább az okozott problémát, hogy nem igazán éreztem jól magam a bőrömben attól a súlytól, amit magamra szedtem.

Próbálok egészségesen élni és étkezni. Nem kell hozzá más, csak egy kis odafigyelés. Nem esik nehezemre, hisz saját magamért teszem  Fotó: Hankusz Kálmán

- A környezetében akadt olyan, aki szóvá tette az alakváltozását?

- Nem kaptam érte bántást. Bár, egyszer utaltak rá, és az valóban mélyen megérintett. Tudtam, hogy komoly probléma van. Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy ez nem az, amit szeretnék. Mérlegre nem álltam, ahhoz túlságosan hiú voltam. Fényképek sem nagyon készültek rólam. Az öltözködésemmel szépen palástoltam az idomaimat, persze, azért nem leplekben jártam. Éreztem, hogy ez nem én vagyok, nem így szeretném leélni az életemet. Először a diétáknak néztem utána, elhagytam a finomított szénhidrátokat, a fehér kenyeret, a cukrot. Szépen megindult a súlycsökkenésem, körülbelül tíz kilogramm mehetett le ennek segítségével. Akkor méretkeztem először, amikor kisebb méretűre cserélhettem a ruháimat. Úgy gondoltam, sikerülni fog mozgás nélkül is, de stabilan beálltam egy súlyra, ami nem ment lejjebb. Az internetről mindenféle csodaszereket próbáltam ki, de ezek sem hozták a várt eredményt. Laikusként arra gondoltam, hogy ha nem eszek, tovább fogyok. Huszonnyolc napig koplaltam, semmit nem ettem, ha nagyon-nagyon éhes voltam, olyankor langyos sós vizet ittam. Legyengült immunrendszerrel összeszedtem egy vírusfertőzést. Negyvenegy fokos lázzal a családom már nem nézhette tovább a dolgot. A sürgősségi osztályra kerültem, infúziót kaptam. Senkinek nem kívánom azt az éjszakát, amit bent töltöttem. A vérképemben minden érték csillagos volt, az orvos megkérdezte, hogyan sikerült ezt az eredményt produkálnom?

- Milyen tanulságokat vont le, és mi lett a folytatás?

- Komolyan át kellett gondolnom, hogyan tovább, hiszen engem otthon várt egy három és fél éves kisfiú. Rájöttem, hogy az életben még vannak komoly feladataim. Lelkileg helyre raktam magam, majd egy életmódprogramot állítottam össze, ami már nem kúraszerű, nem csupán diéta, hanem teljes körű, mindenre kiterjedő életmódbeli váltás, olyan, amit életvitelszerűen visz tovább az ember. Olyan húszkilónyi fogyásnál már jöttek a megkeresések. Hogy csinálom? Mit csinálok? Erre egy klubot alakítottam, aminek minden reményt felülmúló sikere lett. Egyértelművé vált, hogy én ezt imádom, s azóta folyamatosan képzem magam, mert meggyőződésem, hogy ezt is egy életen át kell csinálni, csak így lehet sikereket elérni.

Minden edzőnek nagy a felelőssége, mert a többiek kételkedés nélkül végrehajtják az utasításait. Nagyon oda kell figyelnem, milyen utasításokat adok

- A szülő felelőssége hol érhető tetten a gyerekek egészségének megóvásában, avagy tönkretételében?

- A gyerek, amit lát, azt követ. Én is megveszem a csokoládét és a kakaós csigát neki, viszont igyekszem jó példával járni előtte. Ha egy gyereket az anyukája kiküld a focipályára azért, hogy sportoljon, miközben odahaza azt látja, hogy az apuka este csak ül a tévé előtt, közben sört iszik és chipset eszik, és egyébként semmit nem mozog, milyen példával jár előtte? A helyes szokásokat gyerekkorban kell megalapozni.

- Mit és hol rontanak el a hölgyek az életmódjukban?

- Mindenki szeretne csinos lenni, de a legnagyobb probléma, ha valaki nem saját magának, hanem valaki másnak akar megfelelni. Nem másoknak, hanem saját magunknak kell megfelelnünk! A gondolkodás, a döntés meghozatala az első és legnehezebb lépés. A gondolatokat helyre rakva hozzuk meg a döntésünket arról, hogyan szeretnénk élni. A kitartás, a támogatottság hiánya azonban megnehezíti a folyamatot. A kifogáskeresésben nagyon jók vagyunk, de ezen túl kell lépni. Ha tisztán megvan a cél, és az érzés, hogy ezt meg tudom és meg akarom csinálni, onnantól kezdve távolabb kerül a feladás.

- Csábító, ellenállhatatlan a kereskedelmi kínálat. Hogyan kerülhetjük el a rossz választást?

- Meg kell válogatni, hogy mit fogyasztunk. A reklámok is gyakran a rossz választást sugallják. Tévézés helyett inkább olvassunk, hiszen, ha nem kapcsoljuk be a tévét, nem ér annyi káros impulzus, nem árad felénk annyi reklám, és akkor sokkal kevesebb lesz a csábítás. Szintén fontos szabály, hogy ne menjünk éhesen vásárolni, és ne vigyünk magunkkal haza olyan ételeket, amiket józan ésszel nem akarunk megenni!