Művelt Borivók Társasága

Könyve segítségével a borút és a borhoz vezető belső út virtuális túráján bárki bejárhatja vele a Kárpát-medence térben és időben egymáshoz kötődő szereplőit és történéseit.

Vulcanus, rózsakő, úrréti, járdovány, bakator, góhér, nektár, néró, sárfehér, rubintos, balafánt, mézes fehér, turán, zengő, zenit, szlanka, pozsonyi, zéta, pintes és kabar - épp húsz olyan kevésbé ismert szőlőfajta, amelynek borát Magyarországon be lehet szerezni palackozva. Ismerjük mindet? - tette fel a kérdést Dlusztus. A válasz: - Aligha.

Szerinte a magyar borivóknak nincs könnyű dolguk, mert sokaknak a 22 borvidék puszta felsorolása is gondot jelent, ráadásul nálunk 130 féle szőlőből készül bor. A bordeaux-i borvidéken 5 féle szőlővel dolgoznak, egy borászat évente 2 bort hoz ki, idehaza meg tucatnyi borral jön ki egy borász. Éppen ezért, a sokszínűséget kellene eladnunk! - véli a borászati szakíró, aki az Irsai Olivér illatos társaságában szembesít a gondokkal: - Ahhoz képest, hogy 1910-ben a világ bornagyhatalma voltunk, jelenleg a világ bortermelésének az 1 százalékát sem érjük el. Nőtt ugyan a borértők száma idehaza, de a tömegeket nem érintette meg a minőségi változás, a fizetőképes kereslet változatlanul szűk. Fél évszázad alatt megszűntek a borozók, megszűnt a napi borozás, fröccsözés szokása az alsó középosztályban, leesett a borfogyasztás. Sem az általános közismeretben, sem az oktatási anyagban nincs a szőlő- és borismerettel összefüggő tudás. Tragikus minőségű a vendéglátó-ipari középiskolák és felsőoktatás borral kapcsolatos képzése. A felszolgálók, az üzletvezetők és a szakácsok semmit sem tanulnak a bor gasztronómiai és kultúrtörténeti szerepéről.

A legnevesebb hazai borászok szinte mindegyike több generációs családi borgazdaságba született - mesélt tovább, és megbontottak egy üveg rosét, hogy azt kortyolgatva a roppanó szőlőszemek üdeségét élvezzék -. Mindegyikük emlékezetében ott van az ük- és dédszülők tudása, sorsa, üzenete. Felmenőiken keresztül egytől egyig átélték a hazai borászatot sújtó összes csapást, és személyesen a legutóbbi negyed évszázad súlyos gondokkal tűzdelt, látványos fellendülését. Ha a mai helyzet megértéséhez keressük a kulcsot, számot kell vetnünk azzal, hogy a legutóbbi másfél évszázadot tragédiák és a megújulások folyamataként követhetjük nyomon. Megjelent a magyar kertekben is 1875-ben a szőlőgyökértetű. A filoxéria csaknem teljesen kipusztította a kötött talajú ültetvényeket. Még jóformán termőre sem fordultak az új ültetvények, amikor Trianonnal elveszítettünk több borvidéket és egy jelentős belső piacot. Épp rendeződtek volna a dolgaink, amikor jött a második világégés. Később pedig szétváltak a szőlészeti nagyüzemek és a borkombinátok, kitermelve az államilag támogatott igénytelenséget. Az elmúlt negyed század sikertörténetéről beszélhetnénk, ha nem vesztettük volna el a termőterületek háromnegyedét, és ha lenne elegendő művelt borivó. Mivel a bor egyszerre szellemi és lelki táplálék, „nemzeti érdekből és tudatosan iszom" - emelte poharát Imre az őt hallgató társaság egészségére. - Egészségünkre! - felelte Borbála, és kiitta a bársonyos ízű oportót, a Villányi Portugieser-t. Elrakta magába a tudást.