Hogyan közöljük a szomorú hírt a gyerekekkel?

Bálint Bánk pszichológus elmondta, a hozzátartozó halálhírének elbeszélésekor az együttlét ne csak a közlésre szorítkozzon, hanem legyen lehetősége a gyermeknek kérdéseket feltenni, és mindenképpen legyen olyan személy, akivel szoros a gyermek kapcsolata. Az információ átadása legyen hiteles, de nem túl részletes, mert a halál körülményeivel nem lehet terhelni a gyermeket. A szakember kiemelte, óriási kárt okoz a gyermeknek, ha eltitkolják előle a hozzátartozó halálát. A halálhír attól az életkortól közölhető, amikor a gyermek megérti az összefüggő beszédet.

A halálról a legtöbb két-három éves gyermeknek van már tapasztalata és egyfajta kezdetleges halálképzete, például egy rovar elpusztulása miatt. Bár a halált elvont fogalomként tízéves kor alatt nem tudják értelmezni, a konkrét helyzeteken keresztül például azzal, hogy nem találkozik az addig sűrűn látott rokonnal közelebb jutnak a megértéshez.

Bálint Bánk pszichológus szerint a hozzátartozó halálhíre már két-három éves gyerekekkel közölhető, mert a kicsik ebben az életkorban rendelkeznek már kezdetleges halálképzettel
Archív fotó: Penovác Károly

Oda kell figyelnie a szülőnek a gyermek reakciójára. Egy három év körüli gyermeknél fennáll a lehetőség, hogy azonosítja magát az elhunyttal, és azt hiszi, rövidesen ő is meg fog halni, míg egy óvodás azzal vádolhatja magát, az ő hibájából történt a haláleset, és bűntudat is ki-alakulhat benne, magyarázza a pszichológus.

A temetésre javallott elvinni már a négy-öt éves gyermeket is, mert a szertartás hozzájárulhat ahhoz, hogy megértse a halál mibenlétét. Az eseményen a gyászolók látványa is csak azt erősíti meg benne, hogy a halál egy komoly dolog, ám arra ügyelni kell, hogy egy közeli rokon fogja az apróság kezét, hogy ne magányosan élje át. A temetés a gyászmunka megkezdését, folytatását is segíti, tette hozzá Bálint Bánk.