Életmód

2014.11.23. 18:15

Nyugtató csoki vagy a futás?

Anno a tesitanár megküldött egy ötössel, csak azért, hogy ne fussak. Jó üzlet volt ez mindkettőnknek: ügetés helyett úgyis szívesebben múlattam az időt a könyvtárban s gyúrtam inkább agyra.

Rajki Zsófia

A tornatrénernek meg nem kellett azon mangóznia, milyen sport-vadhajtást kapott a kezei közé. Ha pedig ma látna ! Az már korán kiderült: aranyérmet sosem fognak a nyakamba akasztani kiemelkedő sportteljesítményért. Lusta voltam meg kényelmes, de szerencsére mindez az alakomon nem hagyott nyomot. Aztán ez a karosszéria „egyszercsak”elkezdett kamion méretűre duzzadni.

Nem felejtem el az estét, amikor álltam a tükör előtt és döbbenten néztem magam. Másnap meg Mariska néni bekóstolt a faluban, hogy „Ollan szép derék vagy, lányom”. Több sem kellett a depresszióhoz, a mély letargiához. „Te jó ég! Már a legnagyobb koffer és potroh birtokosa is közölte velem, mekkora darab vagyok! Kéne valamit tennem. Diéta? Sport?

Aztán – munkámból kifolyólag – „belecsöppentem” egy életmódprogramba: ami fejben is, testben is rendet rakott bennem. Átálltam az egészséges étkezésre, no és „meggyőztem”magam, hogy sportolnom kellene. Igen ám, de mit? Miben is vagyok a legszerencsétlenebb? Hát persze, hogy a futásban! Na, akkor ezen változtatunk.

Sosem felejtem el azt az estét, amikor fogtam a kimustrált sportcipőmet és elindultam futni. Normális vagyok? Szakadt az eső, én pedig elkezdtem pakolgatni a lábaimat. Fél kilométert bírtam. Ennyi. „Jól van Zsófi, a tüdőd nem köpted ki, a lábaid még mozognak, holnap is megismételed!” Így is tettem. Hihetetlen szabadságot adott egy-egy magam mögött hagyott méter. Mintha távolodtam volna a gondoktól, s elindultam volna valamilyen cél irányába. Egy hónap múlva már beszereztem egy jobb futócipőt. S azt kezdtem el nézni a mindennapokban, mikor van időm egy kis „szárnyalásra”. Nem azt, mikor vagy miért nincs. Elteltek újabb hónapok: egyre nagyobb távokat tettem meg. Futottam hajnalban, amikor a „világ” ébredt, futottam holdvilágos éjszakán, futottam esőben, futottam két interjú közt, futottam egy kiadós veszekedés után – mert jólesett. A távokat ésszerűen növeltem. Az edzéstervet magam állítottam össze, ahogy azóta is. Ma már gond nélkül lenyargalok egy félmaratoni távot, az más kérdés, milyen idővel Nem is azért „megyek”, hogy versenyezzek bárkivel. Hanem, mert az életem része. Ahogy a munka, az étkezés, a fürdés vagy bármi más. Tudom, a kitartásom és akaratom még messzire repíti a lábam. Ha nem is leszek egy női Forrest Gump, semmi gond. Maradok alsórajki spanyolcsiga.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!