Zacher Gábor show-ja

A helyi egyetem Piac téri, A jelű épületének nagy előadója majdnem teljesen megtelt dr. Zacher Gábor toxikológus pénteki előadására. Mégpedig zömmel középiskolásokkal, akik az ötvenperces műsort (Zacher doktor fellépéseit ugyanis legszívesebben nagysikerű, elsöprő lendületű, meghökkentően adat- és ismeretgazdag, valamint a szomorú téma ellenére rendkívül vidám showműsornak nevezném!) meglepő figyelemmel kísérték végig. De ez talán nem is volt annyira meglepő! Hiszen a műsor róluk szólt: arról, hogy nekik és nem másnak kell fontos döntéseket hozniuk, talán már a most szombat éjszakai bulin, hajnali fél kettőkor.

Dr. Zacher Gábor a bátorságról beszél több száz hallgatójának Fotó: Ady Géza

Amikor odaállít hozzájuk egy csávó, és azt mondja: „Figyelj, toltam ezt az anyagot a múlt héten, nagyon bejött, toljuk együtt. Na, mi van, nem mered?” Legkésőbb ekkor kell valami okosat mondani és bátornak lenni. De ezen kívül a műsor, amely váratlan módon pókokon mutatta be, melyik kábszer mennyire korlátozza a pók hálószövési, vagyis: agyi képességeit, szóval, ezen kívül a műsor elsősorban rólunk: felnőttekről, szülőkről, nagyszülőkről, rokonokról villantott fel rendkívül életszerű képeket.

Rólunk, akik legfeljebb azokat a nagyon ostoba kérdéseket tesszük fel nevelés címén, hogy „Mi újság az iskolában?” (Zacher: az ország egyetlen iskolájában sem történik soha semmi...), vagy (Zacher: második nemi szervünket, a tévé távirányítóját fogva) odavetjük, hogy „Mi bajod van, édes fiam? Nekem elmondhatod, én vagyok az apád!”, netán érdeklődünk: „Mi szeretnél lenni? Mi újság a fiúkkal/lányokkal?”: s a „gyerek” legszívesebben lefejelne minket. A toxikológus figyelmeztetett: ez új generáció, amely „hamarabb nyúlt telefonhoz, mint magához”, de mi felnőttek alig törődünk velük.