Világjárók adriai álomutazása

Már január elején szervezkedtünk, egyeztettünk, mi is az, amit nagyon szeretnénk megnézni. A választásunk: Plitvicei tavak, Rijeka- Krk sziget, Opatija- Pula- Porecs és Rovinj. Nem volt ez egyszerű, hiszen négy napba bele süríteni ennyi mindent, már a távolság miatt sem egyszerű.

Első napunk, több mint félnapi utazás után, a Plitvicei tavak csodálatos világa. Az UNESCO világörökség része, az öreg erdőktől körülvett tizenhat tó, amiket csak gyalog lehet körbesétálni. A vízesések látványa, a tavak tisztasága, a jó levegő, még a fáradságunkat is elfeledtette. Meseszép utakon kanyarogtunk szállásunk felé. Egyik oldalon a sziklás hegyek, a másik oldalon az Adriai tenger. Késő este értünk Bakarba, ahol az öböl partján volt a szállásunk. Jól esett a késői vacsora, még jobban a pihenés a hosszú út után.

Kerlang Ferenc és felesége Nusika a közös úton.

Második nap Krk szigetre utaztunk, ahol megnéztük a székesegyházat, a Frangepán-vár maradványait. Sétáltunk a márványkővel kirakott szűk utcácskákban. Délután hajóztunk az Adrián, csend, nyugalom, feltöltődés. Kicsi fürdőzés a tengerben, majd vissza Krk szigetére, onnan Bakarba. Vacsora után kiültünk a szálloda teraszára, születésnapos „világjárót" köszöntöttünk. A meglepetés sikerült, az ünnepelt nagyon meghatódott. Aztán a kis társaság – milyen is a magyar ember – dalra fakad, jólesik nótázni, kicsit megállt velünk az idő.

A harmadik napunkon Isztria félszigettel ismerkedtünk. Az első kis város Pula volt, ahol az Amfiteátrum, Forum, Augusztus templom, középkori városháza, Gemini kapu voltak a látnivalók. Egy kis szabadidő, fényképezés, indulunk tovább. Rovinj a következő város, ahol felkapaszkodunk a Szent Eufémia templomhoz, gyönyörködünk a csodálatos panorámában. A lefelé vezető úton lekerülnek a szandálok, papucsok, olyan meredek a lejtő és síkos a több száz éves járda, hogy mezítláb biztonságosabb.

Harmadik napunk utolsó városa Porecs, az Euphrasius-bazilika megtekintése. Fárasztó szép nap után indulunk vissza Bakarba, ahol az öböl vizéről visszatükröző esti fények csodás látványt nyújtanak.

Utolsó napunkon Rijekával – az egykori Fiuméval, a Magyar Királyság híres kikötővárosával ismerkedünk. Majd Opatijában sétálunk még kicsit, gyönyörködünk a szebbnél szebb palotákban, a hozzájuk tartozó parkokban, hogy magunkkal hozzuk a leanderek vaníliaillatát, magunkba szívjuk a valószerűtlenül kék tenger hűs-párás levegőjét.

Hazaindulunk. Alagutak, viaduktok követik egymást a hegyek és völgyek között. Kora este érkezünk haza, búcsúzkodunk egymástól. Ismét szép napokat töltött együtt ez a kis összefort, egymásra figyelő, kedves, vidám „Világjáró" csapat.