Hogy mi a gazdagság?

Szabó úr nem e vidék szülöttje: családja a felvidékről került a mai Magyarország területére, ő már Érden született. Küzdelmes, hosszú utat tett meg addig, amíg 1992 májusában megvalósíthatta régi vágyát: megnyitotta saját vendéglőjét Rácalmás határában. Érdről Dunaújvárosba került szakmát tanulni, aztán itt ragadt. Különböző építőipari vállalatoknál dolgozott, gmk-zott, idővel kisiparos lett.

A munka mindig is fontos volt számára, munkaidő után is dolgozó fajta. A család nehéz sorsa, a gyerekkori nélkülözés megtanította arra, hogy ingyen semmi sem jut az embernek. Amikor 16 évesen elindult otthonról tanulni, 50 forintot kapott a szüleitől, ezt kellett beosztania, az első ösztöndíjig. Hogy ez mekkora összeg volt akkoriban? Egy elsőéves tanulónak havi 70 forint ösztöndíj járt, tehát nem volt valami sok! Csak a maga erejére, kitartására számíthatott, otthonról inkább csak biztatással, jó szóval tudták támogatni.

A fiatalon választott szakmáját főleg kenyérkereseti lehetőségnek tekintette, az igazi vágya a vendéglátás volt. Bátyja, akire mindig felnézett, és akivel mindent megbeszélt, szintén a vendéglátóiparban dolgozott, egy kis gebines üzletet vitt. Ferenc ide járt rendszeresen dolgozni, besegíteni, és egyre inkább meggyőződése lett, hogy ez az ő pályája, ezt kell csinálnia. De nem ugrott bele azonnal, hanem amint a nagy vadászok, kifigyelik, bekerítik, ha kell, tízszer is próbálkoznak, amíg elejtik a zsákmányt, ugyanolyan alapossággal járta körbe ő is a dolgot.

Volt egy álma, és hozzá elég kitartása. Csak magára számíthatott...
Fotó: Zsedrovits Enikő

Először azért dolgozott, hogy előteremtse az anyagi forrást, majd alkalmas helyet kellett találnia. Sokféle lehetőséget megvizsgált. Gondolt lángossütőre, felmerült egy út menti bablevescsárda ötlete, hiszen akkor még nem volt a főút mellett vendéglő. Végül meglelte azt a bozótos, elhanyagolt telket a rácalmási bejárónál, amit az elképzelései megvalósulásához alkalmasnak tartott. Kevesen bíztak benne, hogy ebből lesz valami, de ő tudta, hogy képes megcsinálni, amit elképzelt.

Nekiállt egyedül kitakarítani, a komlótól, vadszőlőtől visszahódítani, lakhatóvá tenni a területet. Mindezt a munka mellett, a pihenőidőben. Az összegyűjtött pénznek jó helye lett, mert ekkor már világosan látta, hogy a serdülő ikerlányainak is ez ad majd egyszer kenyeret és biztonságot. Az Animók, ahogy a szülők pici koruktól fogva elnevezték őket, jól viszonyultak ehhez az atyai döntéshez, nem vágytak költséges szórakozásokra, nem igényeltek drága cuccokat, viszont szorgalmasan tanultak: Anikó felszolgáló, Mónika szakács és cukrász képesítést szerzett.

Az álomból valóság lett! Az étterem és kis panzió eltartja a családot, nagyszülőktől az unokákig, immár 24 éve. A negyedszázados történetben voltak fényesebb, meg szürke napok is, de Szabó Ferenc mindent megvalósított, amit elképzelt, és a nehéz időben is talpon maradt.

Ma, amikor a kulturális élet, a tévé és rádióműsorok, a könyvkiadás legkedveltebb, minden mennyiségben eladható árucikke a gasztronómia, a jól elkészített, ízlésesen tálalt, bőséges, bár tradicionális, hazai ízeket kínáló Animó is megél a piacon. Hihetetlen, de nem alkalmaznak ravasz marketingeszközöket, nincs nemzetközi versenyen díjat nyert séfjük, és a cserélhető gumiabroncsot feltaláló Michelin-fivérek hagyatékaként évről évre megjelenő, a világ éttermeit minősítő Michelin Guide-ban sem szerepelnek! Szabó Ferenc és családja teszi a dolgát egyszerűen, vendégszeretően.

Nem gondolkodnak azon, hogy az elavult hazai étkezési szokásokat, a mucsai magyar konyhát forradalmasítani akarók, a street foodok, salátabárok, netán a molekuláris gasztronómia - főleg - egymással versengő világába be kellene kapcsolódniuk. Azt mondja, nem kell tolakodni, irigykedni, másokat legyőzni, e nélkül is megvan, amire szüksége van, megvan, amire vágyott. Nincs drága terepjárója, nem szokott rá költséges passziókra, nincs hobbija, néha egy-egy harkányi kiruccanás a mamával, ez minden luxus.

Mindig azt a feladatot veszi át az üzletben, amire nincs más alkalmas személy a családban: nappal a beszerzéseket intézi, figyeli az üzletben a mozgást, éjszaka ő fogadja a szállást kereső vendégeket. Nyugodt, kiegyensúlyozott, mindig derűs ember.

A címben feltett kérdésre, vagyis, hogy mi a gazdagság? egy indiai bölcsesség a válasz: Amikor az ember nem vágyakozik anyagi dolgok után, amikor elégedett a világgal!

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk - hanem az egyetlen.

Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.