Tóth Géza, a sikeres borász

Tóth Géza, a híres baracsi borász rangos szőlősvidékekről származó termésből sajátos, az ő pincéjét jellemző borokat készít.

Baracs és vidéke egy kedves, jó mezőgazdasági adottságú környék, jelentősebb szőlészet nélkül. Ennek ellenére egy kiemelkedő színvonalú pincészetet is találhatunk a településen. Tóth Gézáét, akinek az egyik remek itala a Duna menti Települések Borversenyén a Dunaföldvári Szent Rókus Lovagrend Zászlósbora címet nyerte el az idén áprilisban.

Megtisztelhetem önt a borász elnevezéssel?

- Annak talán nem nevezném magamat, hiszen én olyan középszinten művelem a borkészítést, és azt, hogy ez borászkodásnak mondható-e, nem nekem kell eldöntenem.

Kitől tanulta ezt a mesterséget?

- Az első lépéseket az édesapámtól lestem el. Akkor nem szerettem vele foglalkozni, mivel muszáj volt, és a kötelező munkát általában nem szívesen csinálja az ember. A következő lépést a rangos szakemberekkel történő megismerkedés lehetősége nyújtotta. Amikor már a saját cégemmel a Dunaferrnek dolgoztam, az ottani üzleti partnereimmel, a későbbi barátaimmal, országosan elismert borászokkal ismerkedtünk meg. A borlovagrendünk eseményein és a versenyein is sok jelentős szakemberrel léphettem kapcsolatba. Egy idő múlva már rendszeresen felkereshettem a borászataikat is, és alaposabban is megtapasztalhattam a tevékenységük szakmai alapjait. Az önálló felkészülésemet az idő során összegyűjtött, mintegy százkötetes borászati szakkönyvtáram tette lehetővé, amelyből az alaposabb elméleti ismereteket szereztem meg. Ennek jelentős része a külföldi szakemberek munkáinak a fordítása. Ezek az alaplépésektől a professzionális borkészítés módjáig tárgyalják ezt a szakmát.

Hol terem a kiváló borait hozó szőlő?

- Szőlészettel nem foglalkozok, mert nincs hozzá való területem. A termést egy kivételével mind Villányból szerzem be. Azoktól a beszállítóktól, akik az ottani híres borászatokat, például a Boch és a Gere pincészetet látják el. Magam is leutazok, és így látom, hogy honnét, milyen körülmények közül származik a szőlő, amiből csak a jó minőségűt vásárolom meg. Szekszárdról pedig egy, a rokonságunkhoz tartozó szőlészetből szerzem be a hasonló színvonalú rizlingszilvánit. Azokat az ízes, zamatos szőlőket szeretem, amelyekből jó borokat lehet készíteni.

Tóth Géza (b) elismeréséhez Dukai István, a Szent Rókus Borlovagrend nagymestere is gratulált
Fotó: Balogh Tamás

A jó termés még csak a lehetőség a rangos borhoz...

- A termésből a már elsajátított eljárásokkal készítem a bort, itthon a pincémnél. Bevallom, hogy az elvégzendő tevékenységekkel általában, így a borászattal kapcsolatosan is, nagyon házsártos ember vagyok, csak a precízen elvégzett munkát fogadom el. A boros dolgokban pedig ugyanilyen fontosságú a tisztaság kérdése is. A rangos szőlősvidékekről származó termésből sajátos, az én pincémet jellemző borokat szeretnék készíteni. Négy-öt fajta borral kezdtem tizenöt évvel ezelőtt. Az idén pedig már tizenhat féle került a hordókba. Az elkészült borokkal szemben is kritikus vagyok ezért, ha rossz borom lenne (szerencsére erre az elmúlt idő alatt még nem volt példa), akkor inkább kifőzném pálinkának. A jó bor készítéséhez idő is kell és persze türelem. Mindegyiknek fajtának van valami szépsége. Két-három év elteltével jön elő a testessége és kinyílik, mint a rózsa. Amikor a jó vörösbort a megfelelő hőmérsékleten, négyévesen dekantáljuk (levegőztetjük), és utána kóstoljuk meg, igazi csodás íz élményben lehet részünk.

Milyen bort fogyaszt, és milyen alkalmakkor?

- A kedvencem fajtáim a cabernet sauvignon és a Syrah. Módjával fogyasztom a bort, egy-egy alkalommal két-három decinél megállok. Egy jó beszélgetéshez annyi elég. Másoknak is ezt ajánlom. A pincémbe érkező vendégeket nem egy, hanem többféle borral kínálom meg. Végigvesszük a fajtákat. A pohárba pipettával veszem ki a kóstolni valót, az egy féldeci lehet. Mivel többféle kerül sorra, ez is elegendő mennyiség, hiszen a célunk nem a mennyiségi fogyasztás. A bor társasági ital, jólesik mellette a beszélgetés. És, hogy valóban ezt szolgálja, ezért sem való sokat inni belőle. Szeretem az ilyen alkalmakat, szívesen meghallgatom mások véleményét a pohár tartalmáról, vagy az élet dolgairól egyaránt. Kocsmába nem járok, az nem az én világom.

A versenyeknek az elismerésen kívül van-e hasznuk?

- Sokféle jó borom van, amikkel számos versenyt nyertem, illetve kiemelkedően jó helyezéseket értem el. Az ilyen megmérettetésre minden termelő csak a legjobb borait hozza el, hiszen tudja, hogy azokat rangos, hozzáértő zsűri fogja bírálni. Több száz négyzetmétert is kitudnék tapétázni az ilyen alkalmakon elnyert okleveleimmel. Az ember minden sikernek örül, a kicsiknek és a nagyoknak egyaránt. Bírálóként magam is gyakran kapok meghívást a különböző bor- és pálinkaversenyekre. Arra mindig ügyelek, hogy soha ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy a magam termékét is zsűriznem kelljen. Hasonlóképen jó eredményeket értem el a különböző főzőversenyeken is az ország számos helyszínén.