Vadkár: Tavasz végén, nyár elején a kukorica szenved legtöbbet az állatoktól

Vadkár miatt vakarják a fejüket a mezőgazdászok ezekben a hetekben: bár valamennyi, vadállatok által okozott kár az évnek szinte minden szakában előfordul, a tavasz vége, a nyár eleje kiemelkedik ezek közül.

Hiszen csupa olyan finom falat van ilyenkor a határban, ami vagy az egyik, vagy a másik vadnak a kedvence! Turóczi Erik, a Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaág hivatásos vadásza sorolni is alig győzi.

Először is a tavaszi kapásnövények, főként a kukorica vetésére jár rá a vaddisznó. Egészen a növény úgynevezett négyleveles koráig, amíg csíra- és magmaradványokat találhat a fiatal kukorica gyökerén. Amikor a kukorica átvészeli ezt az időszakot, akkor a vaddisznó hirtelen elveszíti iránta érdeklődését - egészen addig, amíg a növény csöveket nem hoz: akkor a vaddisznó újult lelkesedéssel keresi fel a kukoricatáblákat.

Arról, hogy milyen károkat képes okozni egy-egy konda a friss kukoricavetésekben, csak az az ember beszélhetne, aki látott már komplett táblát kitúrva, tönkretaposva, és ha szóhoz tudna jutni ezután...

A napraforgót is három-négyleveles koráig fenyegeti a vadveszély. Addig elsősorban a mezei nyulak látogatják előszeretettel a szotyolatáblákat, ahol alaposan visszarágják a vetéseket. Ám a napraforgó azután sem szabadul, hogy a mezei nyúl már távol marad tőle: akkor ugyanis az őzek kezdik el felkeresni és lerágni a növény bimbóit. Különösen a nyári, hosszú, száraz időszakokban időznek az őzcsaládok előszeretettel a napraforgóban, mert akkor a tápanyagok mellett a szükséges nedvesség-utánpótlásukat is a napraforgóban lévő vegetációs vízzel fedezik.

A vaddisznó, a mezei nyúl, az őz és a szarvas okozza a legtöbb kárt a növényeknek Fotó: Archív

No, egyszer csak elkövetkezik az idő, amikor a napraforgó úgymond "kinő az őz szájából": de még ekkor sem menekszik meg a növény az állati kártevőktől. Ekkor ugyanis az őznél termetesebb vad, a szarvas kezdi el látogatni. Még szerencse, hogy mifelénk viszonylag ritka a gímszarvas, tehát a kártétele is csekély.

Viszont, ahogyan nő a búza, a vaddisznók ezekbe a táblákba váltanak át. Ilyenkor "tejesedik" a búzamag, és a disznók örömmel rágják szét, kiszívják a tejre emlékeztető nedveket a magból, vagyis: "bagóznak".

A régi megfigyelések szerint ugyan ez is komoly kárt okozhat - ám mégis: elhanyagolható a búzatábla vaddisznók okozta vesztesége a kukorica által elszenvedett veszteségekhez képest.

Mit lehet tenni a vadkár elhárítására, vagy inkább: csökkentésére? Hiszen olyan vegetációs időszak még nem volt, amikor meg lehetett úszni a növénytermesztést vadkár nélkül...

Ilyenkor a vadászok (legalábbis a Kohász Vadásztársaságnál ez a bevett gyakorlat) minden éjjel, részletes beosztás szerint kint vannak a földeken, igazodva a vadak által hagyott nyomokhoz, és őrzik a vetéseket, riasztják a vadakat. Vizuális és szagriasztókat is használnak, de van, hogy nincs más hátra, mint használni a puskát.

Vadkárra biztosítást is lehet kötni, de gyakori, hogy a vadásztársaságok komoly összegeket fizetnek a gazdáknak a vadállomány okozta veszteségek miatt.

A Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaság azonban, mondja Turóczi Erik, kiváló kapcsolatot alakítottak ki a gazdákkal: együtt vigyáznak a termésre.