„De most aztán majd ráncba szedjük a népgazdaságot”

Az V. ötéves terv dunaújvárosi állásáról adott képes, kétoldalas jelentést a Hírlap. A Csongor György által jegyzett összegzés a terv és népgazdaság gondjaitól egészen a város vendéglátó és sportéletéig terjedt. A szerző számos nagyberuházást is kiemelt, ezek egyike volt a városi fedett uszoda átadása, valamint Fékon új üzemcsarnoka, és ez időszakban nyílt meg az Intercisa Múzeum állandó kiállítása, valamint megszületett a nemzetközi színtéren is valóban egyedülálló Duna-parti szoborpark.

Lapunk jelenlegi, folyamatos műszakban dolgozó korrektora, Jakab Klára tartalmas tárcával kínálta meg az olvasókat a „Január lehetőség” címmel, amely meglehetősen keserédes viccátirattal indult:

„Ismerik ugye a viccet, amely arról szól, hogy eljön az indián 1980 januárjában Magyarországra. Nos és mit lát maga körül? – Tízmillió sápadt­arcút!” A glossza nem éppen optimistán tekint az eljövendő évtized felé: „Január... Szomszédom szinte fohászkodva ejti ki a száján: De most aztán ráncba szedjük a népgazdaságot! Javíthatatlan álmodozó.”

Ötéves lett a Munkásművelődési Központ. Kovács Mária, aki egy kérdéssel nyitotta kisjubileumról szóló riportját:

„Minek egy városban két művelődési ház? – szegezte nekem a kérdést egy ismerősöm, amikor megtudta, hogy az MMK öt évéről szándékozom írni. Nem vitatom, két korszerű művelődési ház valóban luxus egy városban, de azt a várost – egyelőre – nem Dunaújvárosnak hívják...”

Ígéretes búcsúval köszönt el az 1979-es esztendőtől a Dunaújváros első osztályú labdarúgócsapata, amely hazai pályán 3–0-ra verte a Rába ETO gárdáját. A szurkolók megkönnyebbültek. A Kohász győzelmével végre elkerült a kieső helyről.

A kor labdarúgásának népszerűségét dokumentálandó jegyeznénk meg, a tartalékok mérkőzésére is közel 1000 szurkoló látogatott ki december végén. Az 1979 december 30-án megjelent szám címlapján természetesen Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára értékelte a búcsúztatandó esztendőt. Egyebek között ezen gondolatokkal: „Dunaújváros lakói valóban szeretik városukat, nem vágynak el innen. Tisztelik a hőskor város­építőit, a rövid, de gazdag múltat hibáival együtt. Bírálnak, kezdeményeznek, javasolnak, ugyanakkor hajlandók áldozatot vállalni értelmes célokért, a város jelenéért. Számos bizonyítékát adják ennek a kommunista szombatokon, a társadalmi munkával 1979-ben biztosított 20 millió forintos hozzájárulás.”

A mai szemmel is tekintélyesnek mondható irodalmi oldallal lepte meg olvasóit a szerkesztőség. A szerzők között ott találjuk a korszakos zsenit, Tandori Dezsőt, a helyben működő remek tollú írót, Kemény Dezsőt – aki sokáig a lap munkatársa is volt, valamint Takács Imrét, Zalán Tibort és Vathy Zsuzsát is.

„– Hallotta ezt a nevet: Kádár János? – Jó ember az, ő az ország vezetője. De én Ferenc Józsefet is ismertem ám! – Ő milyen ember volt? – Szőrösszívű, szakállas...”

E beszélgetés Eördögh Bertalan újságíró és az 1979. december 30-án 100. születésnapját ünneplő, a városi szociális otthonban élő Kiss József között zajlott le.

Az ünnepelt természetesen elárulta a hosszú élet titkát is.

„Mindig tudtam hol a határ. Ebben is, abban is. Hisz például csúfolhatott bárki, a részegségig egyszer sem emelgettem a poharakat. Cigarettából is csak ötöt-nyolcat szívok el naponta... Azért a fiam a hazai borral jöhetne már.”

Felkészülten várták az óévbúcsúztatót a város vendéglátóhelyei. A Hírlap pontos számokat is közölt, milyen ostrom várható szilveszter napján.

„Kétezer hely várja szilveszter napján az óév-búcsúztatókat a város szórakozóhelyein. A jó hangulat biztosításához több mint négyezer üveg pezsgő áll rendelkezésre, nem szólva a tucatnyi fajta fehér- és vörösborról, háromféle sörről. Négyszáz kiló malac kerül az asztalokra sülve, több helyen élőmalac-sorsolás is lesz. A Béke étteremben és az Arany Csillag bárban disco várja a fiatalokat.”

Az 1980-as évtized első száma január 4-én, pénteken jelent meg. Ebben közölték az 1980. évre szóló ideiglenes lakáselosztási névsor főbb adatait. A tervek szerint az adott évben 167 állami és szövetkezeti lakás épült meg, és közel 50 megüresendő, újra kiutalandó lakásra számíthattak az újvárosiak.