Merkely Béla: világszínvonalon működik a magyar kardiológia

– Professzor úr, 65 éve Balatonfüreden rendezik meg a Magyar Kardiológusok Társasága tudományos kongresszusát. Hogyan értékeli ezt? 
– Harminc éve, október elsején léptem be a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, ahol azóta is dolgozom, így a kongresszusnak majdnem a felét végigkövettem. Nagyon szeretem Balatonfüredet, a szakmai programok mellett most is élvezem a település adottságait és a gyönyörű időt. A kongresszuson rengetegen vannak, a kétezer résztvevő között megtalálható a társaság elnöke és számos külföldi szakértő, kolléga. A koronavírus-járvány kitörése óta ez az első, kardiológiai témájú nemzeti kongresszus, amely „jelenléti”, nem online rendezik meg. Az, hogy erre hazánkban kerülhetett sor, büszkeséggel tölt el magyar kardiológusként és a pandémia elleni harcban részt vevő egyetemi vezetőként is. 
 

– Több mint háromszáz éve működik Balatonfüreden szívkórház. Hol helyezi el az egészségügyi intézményt a hazai szívgyógyászatban? 
– Különleges helye van az itteni szívgyógyászati központnak. A rehabilitáció volt a fő profilja, és éppen a pályafutásom alatt nőtte ki magát, és lett pacemaker centrum, majd elektrofiziológiai vizsgáló, katéteres szívritmus-kezeléseket és akut infarktust ellátó központ. Örömmel láttam a fejlődését, és nagyra értékelem azt is, hogy szorosan együttműködnek a városmajori klinikával. Szoros barátságok és közös munka köt össze minket. 
 

– A kongresszuson elhangzott, nagy változáson ment keresztül a szívgyógyászat az elmúlt években. Elsősorban milyen területeken? 
– Hallgatóként 1984-ben kerültem a Semmelweisre, negyedéves koromban kaptam kardiológiai képzést, akkor a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben működött az egyetemi tanszék, ahol egyetlen ultrahangkészülék volt akkoriban. Ebben az időszakban a kardiológiában egy infarktus kezelése azt jelentette, hogy a beteget elhelyezték az őrzőben, ahol gyógyszerekkel minimalizálták az infarktus által okozott kárt, de oki terápiát nem alkalmaztak. Ezzel szemben ma már képesek vagyunk arra, hogy a beteg beérkezése után a koszorú­eret percek alatt megnyissuk, a szív­izmot stent (egy speciális háló) beültetésével megmentsük. Képesek vagyunk arra is, hogy amennyiben erre van szükség, megvédjük a hirtelen szívhaláltól a magas rizikójú beteget a beültethető defibrillátorral, illetve arra, hogy speciális pacemakerekkel a szív­elégtelenség esetén a testünk motorját három elektródával támogassuk, szinkronizáljuk a mozgását. A szívritmuszavarok túlnyomó többségét a mellkas felnyitása nélkül, katéteres ablációval meggyógyítjuk, tudunk billentyűt plasztikázni, vagy a mellkas megnyitása nélkül, katéteres módon új szívbillentyűt „varrni” a szívbe. Kezelünk szíven belüli, veleszületett rendellenességeket, zárunk szívdeffektusokat és szívsövényhiányokat, keringéstámogató eszközt alkalmazunk rövid- és hosszú távon. A szívtranszplantáció harmincéves múltra tekint vissza, amelyre a klinikán ünnepséggel készülünk. A kardiológia komolyan haladt előre, szerencsésnek tekintem magam, hogy ebben az időben lettem szívgyógyász, és végigélhettem a forradalmi átalakulást. 
 

– A magyar szívgyógyászatot világszerte jegyzik, előkelő helyen áll. 
– Ez azoknak a kollégáknak köszönhető, akik nagyon gyorsan reagáltak az új lehetőségekre. Mindez azért fontos, mert amint megjelenik valami új eljárás a világban bárhol, a magyar betegek számára szinte azonnal elérhetők lesznek ezek a gyógyító eszközök. A terápiában is nagyon komoly, a szívelégtelenséghez használható gyógyszerek állnak rendelkezésre. Gyógyítható lett a kardiovaszkuláris betegségek többsége, de mindig vannak új utak, amelyeket szeretnénk bejárni. A szívsebészet fejlődésének kezdete a ´80-as évekre tehető, és azóta az irány a minimál invazív beavatkozások felé indult el. Cél az, hogy a betegségeket a legkisebb megterheléssel, a legpontosabb beavatkozással és a legjobb eredménnyel végezzük el, amelyre képesek vagyunk. 

„Ha valaki egy héten legalább 300 percet mozog, már tett az egészségéért”
– A szív- és érrendszeri megbetegedés vezető halálok Magyarországon. Mit lehet tenni a megelőzés érdekében? 
– Alapvető az egészséges életmód és táplálkozás, a rendszeres sport, illetve a mindezt népszerűsítő oktatás, és így a média hatása, amely szintén nagyon sokat tud segíteni. A sport jelentőségét mutatja, hogy külön kitérünk a kongresszuson a sportkardiológiai témákra. A testmozgás önmagában gyógyszer. Ha valaki egy héten legalább 300 percet mozog, sokat tett az egészségéért. Emellett a megelőzésre számos gyógyszer is rendelkezésre áll. Ha mégis megtörténik a szív- és érrendszeri megbetegedés, a diagnosztikájára és a gyógyítására itthon sor kerülhet. A kardiológia fejlődésének legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy nagyon sokat javult a várható élettartam, húsz év alatt körülbelül hét évvel nőtt meg ennek hatására. 
– Személyes pályáját tekintve mire a legbüszkébb? 
– Arra, hogy a magyar kardiológia nemzetközi szinten jelentős elismerést kap. Kelet-­Európa vezető kardiológiai központja a városmajori klinika, de emellett az egész ország kardiológiai tevékenysége számottevő, amelynek teljesítményét, eredményeit ismerik és elismerik. Mondhatnám azt is, hogy benne vagyunk Európa vérkeringésében, aminek egyik jele, hogy vezetői posztokat töltünk be a kollégákkal az Európai Kardiológiai Társaságban. E mögött rengeteg munka áll. Személy szerint arra vagyok a legbüszkébb, hogy az egyetem városmajori klinikáján egy, a világon bárhol versenyképesnek számító szív- és érgyógyászati műhely jött létre. (Ezt bizonyítja a 2021 novemberében kiadott US News Best Global Universities rangsor is, amelyen több szakterületen javított korábbi pozícióján a Semmelweis Egyetem, és idén kardiovaszkuláris területen a legutóbbi pozíciójához képest 32 helyet javítva immár az 55. helyen található – a szerk.) 
 

– A Semmelweis a világ 300 legjobb egyeteme között van. Elsősorban minek tulajdonítja ezt a kitűnő eredményt? 
– Klinikusként lettem rektor, előtte három évig az egyetem klinikai központjának elnöki feladatait láttam el. Az egyetem már ekkor is jól teljesített a Times Higher Education (THE) rangsorban. Rektorként azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a legjobb kollégákat helyezzem vezető pozícióba, és érdekeltté tegyem őket abban, hogy az egyetemen jól menjen a munka, illetve jó legyen a nemzetközi reputációnk, mert a magas szintű oktató-, kutató- és gyógyító munka a legfőbb érték, amit el kell ismerni. Sokat kell még fejleszteni, például az infrastruktúrában, amelyhez a terveink készen állnak. A humánerőforrásunk ugyanakkor erős. A világon 28 ezer egyetemet jegyeznek, célunk az, hogy a mostani 277. helyről az első százba kerüljünk. Van esélyünk, hogy ebbe az elit klubba bejussunk. Örvendetes az is, hogy erős nemzetközi képzéssel rendelkezünk, amelyben kiemelkedő az általános orvostudományi kar, ahová minden évben 600 külföldi diákot is felveszünk. Közülük mintegy háromszáz német hallgató. 
 

– Többször kijelentette, a koronavírus-járvány negyedik hulláma az oltatlanok hulláma lesz. 
– Jelenleg 68 százalék körüli a felnőtt lakosság átoltottsága, ami nemzetközi szinten közepes eredmény. Emellett a járvány kezelése az „élhető ország érzése” miatt is sikeresnek mondható, ezért lehetett az októberi kongresszust is megrendezni. A konferencia résztvevői ugyanakkor megkapták a két vakcinát, de büszkén mondhatom, hogy a Semmelweis Egyetemen is szinte százszázalékos az alapimmunitáshoz szükséges átoltottság (első két oltás), és az úgynevezett booster (harmadik) vakcinát is felvette már a munkavállalók közel fele. A vakcinának nagyon nagy szerepe van a járvány kezelésében, ma már olyan mutáns vírus is létezik, amelynek reprodukciós rátája eléri a nyolcat. Ami azt jelenti, hogy egy koronavírusos ember nyolc másikat fertőz meg, ha azok nincsenek beoltva. Elrejtőzni nem lehet a vírus elől, védekezni csak az oltással lehet. Ugyanazok is megfertőződhetnek, akik felvették a vakcinát, de közülük sokkal kevesebben kerülnek kórházba és még kevesebben halhatnak bele a fertőzésbe. Az oltás a leghatékonyabb megelőzési mód a súlyos lefolyású megbetegedéssel szemben. Ha sikerülne az oltási akaratot elterjeszteni, akkor gyorsan le lehetne zárni a negyedik hullámot, ami addig tarthat, amíg az utolsó oltatlan meg nem fertőződik. A mostani járvány laposabb görbét mutat, de ez azt jelenti, hogy időben tovább tarthat majd, elhúzódóbb lesz, mint az eddigiek. Sajnos, a Covid–19 mutációs képességét látva lassan kimondhatjuk, hogy addig tart a járvány, amíg rést talál a pajzson. 
 

– A jövőben hogyan lehetne megelőzni a mostanihoz hasonló világjárványt? 
– Nem véletlen, hogy száz- évente van egy ilyen járvány, bízom benne, hogy a mi életünkben már nem lesz több. A járványnak számos negatív hatásán kívül van pozitív hozadéka is. Az egészségügy megmutatta, mekkora ereje van, a belé vetett hit megerősödött, pozitív lett a megítélése. Hatalmas fejlődésen ment keresztül az orvostudomány, pillanatok alatt új gyógyszerek és oltóanyagok jelentek meg a piacon. Fejlődtek a kórházak, az infrastruktúrájuk, nagyon sok pénz került a rendszerbe, amit a járvány után vissza lehet fordítani a többi beteg kezelésére. Most azt látjuk, hogy magas esetszámok mellett relatíve kevesen vannak kórházban. Én ezért kicsit optimista vagyok, mert ez azt jelenti, hogy az oltás működik, a lakosság többségét megvédi a súlyos lefolyású kórképtől. Izrael előttünk jár az oltásban, és ott azt látjuk, hogy azzal tudták megfékezni a járványt, hogy a lakosság 40-45 százaléka felvette a harmadik oltást is, ezért azt reméljük, amennyiben Magyarországon is elérjük ezt a számot, akkor van rá esély, hogy békés karácsonyunk és nyugodt évkezdésünk legyen. Most 20 százaléknál járunk. 
 

– A rövid pályás úszó-világkupán, Budapesten a medencében is kitűnően teljesített. A sporttal őrzi kivételes munkabírását, kondícióját? 
– Hároméves koromtól versenyszerűen úszom, hétévesen már vízilabdáztam. Fül-orr-gégészeti problémák miatt kellett abbahagynom ezt egy időre, mert akkor még nem voltak olyan modern eszközök, amelyekkel tudtak volna kezelni. Néhány év szünet után ma már ismét rendszeresen úszom, vízilabdázom, tenisze­zem, igyekszem annyit mozogni, amennyi az életkoromnak megfelelő. Jó érzés volt úszni a világkupán, ahol 12, a Semmelweis Egyetemen dolgozó kollégámmal együtt három váltóban szerepeltünk, kitűnő hangulatban. Beszéltem a Nemzetközi Úszószövetség elnökével is, akinek rendkívüli módon tetszett, hogy a verseny lebonyolítói is úsztak váltókban. Az úszás az egyik legegészségesebb sport, amit kisgyermekkortól kezdve idősebb korban is lehet űzni. 
 

– Milyen célokat, terveket jelölt meg a jövőre nézve? 
– A Semmelweis további erősítése, fejlesztése, valamint a magyar kardiológia lehetőségeinek erősítése a célom. A pályán van úgy 15 évem még, egy orvos karrierje 45 esztendő, ezt szeretném – pestiesen szólva – „kimaxolni”. Az egyetemet úgy tervezem átadni az utódomnak, hogy az már nagyon stabil lábakon áll. A 250 éves egyetemnek a további negyed századra minden adott ahhoz, hogy haladjon előre. Mindig a fejlesztés a nehéz, de amikor már sínre tettük a dolgot, minden megy a maga rendje szerint. Akkor eljutunk oda, ahol ma például a Heidelbergi Egyetem, illetve Oxford, Harvard, valamint az Imperial College London áll.