Egy ötszáz éves kályhát építenek újjá jó emberek - frissítve

A gombaszögi pálos monostor ásatási munkálatait a Kassai Műszaki Egyetem régésze, dr. Peter Tajkov és az ELTE Régészettudományi Intézetének középkor-specialistája, dr. Mordovin Maxim régész vezette, aki az ELTE, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Miskolci Egyetem nagy számban résztvevő régészhallgatóit is koordinálta. Az ELTE, középkoros régészhallgatókból álló csapatának szenior tagjai, Rakonczay Rita (a kályhacsempék szakértője) és Németh Fruzsina Alexandra akkor, 2019-ben azonnal vonatra szálltak, amint meglátták a leleteket, hogy a meglelt nagyjából ezer darabból rekonstruálják a fél évezrede a föld mélyén pihenő teljes cserépkályhát. Miután ráakadtak a leletre, megtisztították azokat, és a következő évben egy workshop keretén belül egy óriási asztalra rakták, és több tucat fiatal egy hét alatt összerakta, úgy, hogy minden kályhaszem típusból egy tucatnyit tudtak rekonstruálni. Összességében mintegy 15 különböző csempetípust azonosítottak, amik közül 5 virágmintás, egy pedig virágmintás félcsempe volt, de a cserépkályha többi részére is ráleltek. Álló hengter volt ráépítve, ahol különböző szentek szépen kidolgozott alakjai kaptak helyt, rajta a magyar szentekkel: Imre herceggel, Szent László királlyal, a bányászok védőszentjeivel: Szent Borbálával és Alexandria Szent Katalinnal, valamint Szent Péterrel és Szent Pállal. Mindezek mellett előkerült egy címertartó Herold is, a magyar címerrel a kezében. A rekonstrukciót Simon Zoltán nyugalmazott magyar régész végezte el, aki a magyarországi pálos kolostorok ásatásait is vezette. A teljes kályhához összesen 260 csempére volt szükség, amelyeket Éliás Ádám készített el Vizsolyban, nagy gonddal.

Itt jönnek a képbe a rácalmási kályhások, nevesül Géber Zoltán, Németh István, Németh Mihály és Bányi Zoltán, akik puszta értékmentésből felajánlották, ők megépítik a 150x150 centis, közel három méter magas 15. századi Besztercebányai kályhát, amely két részből, egy szögletes alsó, és egy hegeres felső részből áll. Nem csak a fűthető, működtethető teljes rekonstrukciója lesz látható Gombaszögön, de az Andrássy kúriában készülő múzeumban az eredeti, töredékes leleteket is kiállítják majd. De hogyan kerül négy rácalmási mester a felvidékre? A megfejtésben Bányi Zoltán segít.

- Ez hosszú történet, egy gombaszögi nyári tábor, a szlovákiai magyar fiatalok hagyományos fesztiválja, találkozóhelye és szabadegyeteme volt az első alkalom, amikor mi oda eljutottunk. Minden évben állítanak kopjafát a tábor emlékére. Ezt a kopjafa állítást én lefilmeztem, és feltettem a Youtube-ra, és megkeresett Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke, hogy felhasználhatnák-e ezt a filmet promóciós célokra. Innen kezdődött a mi ismeretségünk. Aztán karácsonykor vásároltam tőle egy könyvet, Szoborsorsaink volt a címe a felvidéki magyar szobrok történetéről szól, hogyan semmisítették meg őket, ők hogyan próbálják ezeket összeszedni és megmenteni. Korábban említettem Géber Zoltán barátomnak, hogy elképesztő, micsoda társadalmi élet, értékmentés zajlik Gombaszögön. Az a gondolata támadt, hogy mi lenne, ha ott összeraknánk a kályhát, aminek előkerültek a darabjai. Megírtam Örsnek, ő pedig megörült, mert ez a legjobb pillanat, pont most állt össze a képük arról, hogy hogyan kéne ezt a kályhát rekonstruálni, és hova tegyék. Akkor egy rögtönzött csapatgyűlést tartottunk és felvázoltuk ezt a lehetőséget a többieknek is. Mindannyian bólintottunk, így belecsaptunk.

- De miért csinálják?

- Alapvetően értékmentés. És szakmai kihívásnak sem utolsó egy ilyen munkának az elvégzése. Az én indíttatásom vezérfonala végül is az, hogy ez ugye Gömör megyében van. Az én édesapám Jolsván született, Gömör megyében. Tehát nekünk van valami kötődésünk ide, sőt még nyaraltam is ott a dédnagymamámnál, gyerekkoromban. Egy nagyon szép vidékről van szó, akkor öregapám körbehordott ott mindenfelé, és megmutatta ezt az érdekességeket, látványosságokat, barlangoktól kezdve mindenféle történelmi épületekig. Nem utolsó sorban úgy gondolom, hogy nem szabad megfeledkeznünk a Trianon után elszakított területen élő honfitársainkról soha.

- Beszéljünk a konkrétumokról. Mennyi anyag, mennyi munka, milyen kihívás?

- Rengeteg anyag, rengeteg munkaóra. Konkrétabban tonnákban mérhető az anyag. Egyrészt a csempe, az 260 darabból áll a kályha, majd amit megépítünk, ami nem kicsi mennyiség. Ehhez jön kötőanyagként az agyag, a samott tégla, a hagyományos tégla, és tetőcserép. Próbáljuk azt a kályhát úgy megépíteni, ahogy annak idején meg volt építve valószínűleg. Ezekről azt kell tudni, hogy lényegében csempével borított kemencék voltak, tehát nem a mai kornak megfelelő füstjáratos cserépkályhák, hanem belülről egyterű, mint egy kemence. Működésében is hasonló volt, mint a kemence, csak már kerámia csempékkel borították. Általában kívülről fűtősek voltak ezek a kályhák, hogy füstmentesek maradjanak a szobák, de még szabadkéményben működtek, tehát egy nagy komplett füstelvezető rendszer van lényegében abban a kúriában is, ahova ezt megépítjük a monostor mellett egy kúriaépületben.

- Eddig mennyit dolgoztak rajta?

- Eddig négy napot, de még négy erős nap vár ránk. Plusz a logisztika része, úgyhogy ebből a szempontból is egy kihívás, ezt összeegyeztetni, ugyanis hárman háromféle munkahelyről valók vagyunk.

- Mindannyian kályhások?

- Hárman kályhások, én nem, de nem tudom, hogy hogy hozta a sors, de állandóan kályhás barátaim voltak. Visszavezethető a kapcsolatunk az Ágasfa berkein belül végzett munkánkra is, önkéntes értékmentést már itt is folytattunk helyben, és hát nyilván ez a kis csapatmag ez megmaradt.

- Puszta értékmentésként vállalták?

-  A kályha építését felajánlottuk a Sine Metu Polgári Társulásnak. A munkaerő és a szakmai tudás az, amit a csapat át tud adni nekik. Fontos, hogy érezzék, számíthatnak az anyaországi emberekre. Mi is számíthatunk rájuk egyébként. És úgy gondolom, ez a záloga annak, hogy a Kárpát-medencében még 100 év múlva is tudjanak magyarul beszélni.

- Ha jön egy újabb ilyen kihívás, akkor is azonnal bólintanak?

- Hogyha energiánk, időnk, kedvünk és lendületünk engedi, akkor szerintem biztos benne lennénk. Mindamellett, hogy persze hideg volt, meg nehéz volt, meg nagy munka, de mégis szép helyen, jó emberek között. Más energiák működnek ott.