Szijjártó Péter: ha valahol van jelentősége a júniusi választásnak, az Paks

– Miniszter úr pár hete az Atomexpón Oroszországban, Szocsiban elmondta, hogy javában zajlik a talajszilárdítás a Paks II. projektben. Mit takar ez a munka, s hol tartanak vele?

– Furatokat, cölöpöket helyezünk el az építmény alapjába, hogy az földrengésbiztos legyen – válaszolta Szijjártó Péter. – Nagy számokról beszélünk. Már nagyjából tizenegyezer-hatszáz furat készült, s összesen hetvenötezer-hatszázat terveztek. Hogy könnyebben elképzelhessük, mekkora mennyiségű: ha egymásra helyeznénk ezeket a cölöpöket, akkor egy másfél millió méter, vagy ha úgy tetszik, ezerötszáz kilométer magas oszlopot kapnánk. Ha a Plútón fúrnánk egyetlen ilyen mélységű lyukat, akkor a felszínétől leérnénk egészen a kisbolygó középpontjáig, sőt még azon is túl.

– Egyeztettek Szocsiban Szergej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával is a Paks II. projekt előrehaladásáról. Mit kell tudni a nemrégiben elkészült zónaolvadék-csapdáról? Hol gyártották és miként, mikor szállítják a beruházás helyszínére?

– Ezt Oroszországban gyártották. Hatalmas műtárgy, tizenhat Airbus repülőgéppel egyenlő a tömege, ebből kifolyólag kizárólag vízi úton szállítható. A tervek szerint nyáron érkezik meg Paksra. Ennél pontosabbat azért nem tudunk most mondani, mert a szállítása jelentős mértékben függ a Duna vízállásától, attól, hogy a vízmélység milyen merülésű uszályok közlekedését teszi lehetővé.

– Azt mondták, kovácsolják már a reaktortartályt is. Egyszerre készítik mindkettőt, az ötös és a hatos blokkét is? Hogy áll ez a munka?

– Nem egyszerre készülnek. A zónaolvadék-csapda és a reaktortartály esetében is most az ötös blokkéról beszélünk. Az utóbbi gyártási folyamata április 13-án, szombaton indul meg Szentpétervárott. Még szerencse, hogy nem péntekre esik tizenharmadika! (Az interjú felvétele ezt megelőző napon zajlott. – A szerk.)

– Továbbra is tarthatónak látják az ez év végére tervezett, fontos mérföldkőnek tartott első betonöntést?

– Igen, és ez azért is reális célkitűzés, mert a napokban megtörtént ennek a tesztje. Egy nagyjából száz köbméteres betonkockát öntöttek ki, amely hűen mintázza a leendő erőmű alaplemezét, és ha ez a teszt sikeres – márpedig olybá tűnik, hogy az –, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy tartható az ez év vége előttre tervezett első betonöntés.

– Múlt év végén azt mondta, hogy négyszáztízen dolgoznak a projektben, és ez a szám az idei évre ezerötszázra emelkedhet. Hány dolgozó van most, s mi várható idén, majd azután?

– Nyolcszáz munkavállaló van jelenleg, és a jelenlegi előrejelzések alapján az év végére elérheti a dolgozók száma az ezerháromszázat vagy akár az ezernégyszázat is. Amikor elérjük a foglalkoztatottság csúcspontját az atomerőmű kivitelezésében, akkor egyszerre tízezren is dolgoznak majd itt.

– Az úgynevezett kerítésen kívüli fejlesztéseket elkezdték? Ezek közül mi valósult már meg?

– Megkezdődött a munkásszállók építése, sőt egyes munkásszállók már fel is épültek. Ezeknek a helyszínét úgy választottuk ki Szabó Péter polgármesterrel együtt, hogy a város életét a lehető legkevésbé zavarjuk. Az út- és vasút-fejlesztések következnek, és hamarosan sorra kerülnek a közösségi fejlesztések is, így például a Csengey Dénes Kulturális Központot is felújítjuk majd. Nem maradhatnak ki a sorból az egészségügyi és az oktatási intézmények sem, amelyeket szintén renoválunk, kibővítünk, hogy ki tudják szolgálni a Paks városába települő dolgozók és családjaik igényeit.

– Mikor guríthatják át a befejezett Paks-Kalocsa-hídon a hordót?

– Úgy kalkulálunk, hogy májusban fejezik be az építést, és azt követően tarthatjuk meg az avatási ceremóniát. Minden híd elkészülte nagy jelentőséggel bír, hiszen összeköt két olyan régiót, amelyet addig a folyam elválasztott. Egy új híd új gazdasági és társadalmi kapcsolatokat, ezáltal pedig mindkét területen jelentős fellendülést hozhat. Kiemelten fontos volt tehát a Paks-Kalocsa-híd megépítése.

– Környékbeli településvezetők is részt vettek az Atomexpón, így Szabó Péter paksi kormánypárti polgármester is. A projekt szempontjából milyen fontossággal bír, hogy ő marad-e a város vezetője, s hogy milyen képviselő-testülettel dolgozhat?

– A magyar nemzetgazdaság történetének eddigi legnagyobb beruházása zajlik Pakson. Ennek a sikere nemcsak a megrendelő állam és a végrehajtó Roszatom, hanem az állam és Paks önkormányzatának az eredményes együttműködésén is múlik. Szabó Péter polgármester úrral és csapatával kiváló az együttműködésünk, mert bár a város érdekeit határozottan és elkötelezetten képviselik, de nagyon komoly támogatást nyújtanak számunkra, hogy ez a projekt zökkenőmentesen haladjon. Nekünk az atomerőmű-építés során a kiszámíthatóság és a stabilitás nagyon fontos. 

Tehát ha ugyanezzel a polgármesterrel és egy fideszes többségű képviselő-testülettel tudnánk tovább dolgozni, az nagyon sokat segítene. Reményeim szerint a helyiek figyelembe veszik, hogy ha másik városvezetőt és másik csapatot választanak, akkor a paksi bővítés sikertörténete könnyen kudarccá fordulhat át.

– A június 9-ei önkormányzati választással egy időben tartandó európai parlamenti voksolás eredménye gyakorolhat bármilyen hatást a paksi bővítésre?

– A nukleáris energiát folyamatos támadássorozat éri, amely azonban hazug, ideológiai alapú. Ez Pakstól független. Amióta létezik a nukleáris energiatermelés, azóta zajlik ez a globális kampány váltakozó intenzitással. Európában az utóbbi időben felerősödött azzal, hogy a német kormány leállította a náluk korábban működő atomerőműveket. Ráadásul a német vezetésre jellemző, hogy ha ő kitalál és megtesz valamit, akkor elvárja másoktól is, hogy kövessék a példáját. E kategóriába tartozik a migránsok befogadása, a nukleáris erőművek bezárása is. 

Ha az európai politika arénájába vissza tudna térni a józan ész, a racionalitás, akkor ezt a teljesen terméketlen, feleslegesen időt és energiát felemésztő vitát a hátunk mögött lehetne hagyni. Nagyon fontos, hogy az EU-ban bekövetkezzen egy olyan jobboldali fordulat, amelynek eredményeként az ideológiai vitákat a pragmatikus, észszerű viták válthatnák. Azért is fontos lenne ez, mert akkor őszintén szembenézhetünk az elmúlt két év szankciós politikájának károkozásával. Rengeteg ország gazdasága szenved tőle, ugyanakkor a céljait – nevezetesen az orosz gazdaság térdre kényszerítését és az orosz-ukrán háború befejezését – nem érte el. Sőt, távolabb vagyunk mindkettőtől, mint korábban bármikor! 

Egy jobboldali fordulattal a hátunk mögött hagyhatnánk ezt a kudarcos politikát, és így a paksi beruházás szankciók általi folyamatos fenyegetettsége is megszűnhetne. 

– Lassan két éve, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium lett a felelős a projekt koordinációjáért. Miként értékeli a munkájukat? Tarthatóak a kitűzött céljaik, azok közül is a legfontosabb, a 2030-as évek elejére tervezett hálózatra kapcsolás?

– Utóbbiban nincs kompromisszum! 

Az elmúlt két év során a projekt megkapta a legfontosabb engedélyeket, elindult az építkezés, kialakult a nemzetközi együttműködési környezet, a munkamódszer, ami mentén haladhatunk előre. Paks II. egy valódi nemzetközi projekt lett, amelyben amerikai, francia, német, svájci és még osztrák alvállalkozók is részt vesznek, ráadásul több mint száz magyar cég dolgozik benne. 

Úgyhogy, ha visszatekintünk az elmúlt két évre, akkor azt mondhatjuk, hogy a megelégedettségünk nem megalapozatlan. 

Forrás: Finta Viktor / teol.hu