A filmekben sikeres volt, de a magánélete romokban hevert

Történelem – Színésznőként körülbelül egy évtizedig volt aktív, ezalatt filmjeiből kétszázmillió dolláros bevétel folyt be. Férfiak milliói szerte a világon szerelmesek voltak belé, ő maga is számtalan kalandba keveredett, a múltkor írtuk, hogy a XX. század második felének egyik legnagyobb hollywoodi nőcsábásza, a magyar származású Tony Curtis Marilyn Monroe-val nemcsak a filmvásznon, hanem a hétköznapi életben is összemelegedett. Monroe állítólag gyermeket várt a házas Curtistől, de terhessége végül 1958 decemberében vetéléssel végződött.

Los Angelesben született

Az ünnepelt szexszimbólum eredetileg Norma Jeane Mortenson néven született 1926. június 1-jén, majd később az anyja első férje után a Norma Jeane Baker nevet használta. Hányatott gyerekkora volt, különböző nevelőszülőkhöz, majd árvaházba került, apját nem is ismerte, több iskolába járt, mivel állandóan költöztették. 16 évesen, 1942. június 19-én férjhez ment a 21 éves James Doughertyhez, aki egy gyárban dolgozott, Monroe ezért félbehagyta az iskolát, és háztartásbeli lett belőle. Később így nyilatkozott: „a házasságtól nem lettem szomorú, de boldog sem.”

1943-ban férje, Dougherty belépett az állami kereskedelmi flottához. Eleinte a kaliforniai Santa Catalina-szigeten állomásozott, ahol együtt élt a feleségével, de 1944 áprilisában kiküldték a csendes-óceáni hadszíntérre, ahol a második világháború végéig maradt. Monroe a férje távozása után annak szüleihez költözött, és egy rádióirányítású repülőgépeket gyártó üzemben vállalt munkát. Ott fedezte fel a hadsereg egyik fotósa, akinek köszönhetően a huszon­éves lány a Blue Book ügynökség egyik legkedveltebb modellje lett.

Fotómodell lett, majd megkapta első szerepét

Elköltözött apósa házából, majd férje akarata ellenére 1945 augusztusában aláírt egy szerződést a Blue Book modellügynökséggel. Akkor még a Jean Norman művésznevet használta, barna haját kiszőkíttette és kiegyenesíttette, így fotói többnyire férfimagazinokban jelentek meg, 1946 végéig már 33 címlapon szerepelt. A szép nőre hamar felfigyelt a filmes szakma, így a 20th Century Fox egyik igazgatója szerződtette. A film­stúdió vezetői eleinte nem voltak túlságosan elragadtatva tőle, de attól tartottak, hogy egy másik konkurens stúdió leszerződteti, így féléves szerződést kötöttek vele. Ekkortól kezdte használni művésznevét, a Marilyn Monroe-t. 1946 szeptemberében elvált Doughertytől, aki ellenezte, hogy felesége a film­szakmában dolgozzon.

Szerződése első néhány hónapjában nem szerepelt filmben, színjátszó, ének- és táncórákat vett, 1947 elején szerződését meghosszabbították, majd hamarosan megkapta első szerepét. Első megjelenése a filmvásznon az 1947-es Dangerous Yearsben volt, ahol egy pincérnőt alakított, és mindössze kilencsornyi szöveget kapott. 1947 augusztusában lejárt a szerződése, amit nem hosszabbítottak meg, ezért Monroe visszatért a modellszakmába, de közben kisebb munkákat is vállalt a filmstúdiónál. Továbbra is járt a színiiskolába, gyakran látogatta a produceri irodákat, majd a stúdiók által adott rendezvényeken vállalta a fontos férfi vendégek szórakoztatását, ennek is köszönhetően a Columbia Pictures film­gyártó vállalat 1948 márciusában szerződést kötött vele.

Ha nehezen is, de elindult a hírnév felé

A Columbiánál változtattak a külsején, elektrolízissel kiszedték elöl a haját, hogy homloka magasabb legyen, majd a haja színét platinaszőkére festették. A stúdiónál játszotta el első főszerepét, az 1948-as Ladies of the Chorus musicalben, amelyben egy gazdag férfival románcot folytató kóristalányt alakított. A film nem lett sikeres, majd amikor 1948 szeptemberében a stúdiónál lejárt a szerződése, azt nem újították meg. Monroe ezután a William Morris ügynökség alelnökének, Johnny Hyde-nak lett a protezsáltja, majd később a barátnője. A befolyásos férfi többször is feleségül kérte, de Monroe elutasította. ­Hyde fizette több kisebb plasztikai műtétjét is, például, amikor Monroe állkapcsába szilikonprotézist ültettek, majd egy orrplasztikai beavatkozást is. A férfi közvetítésével egy kisebb mellékszerephez jutott, de tovább dolgozott modellként, 1949-ben aktképek is készültek róla, amelyek különböző naptárakban jelentek meg. Az áttörést számára az 1950-es év hozta, amikor a kisebb mellékszerepek után ­Hyde közreműködésével Monroe egy hétéves szerződést kötött a 20th Century Foxszal. Néhány nap múlva viszont Hyde szívroham következtében elhunyt, Monroe őszintén meggyászolta, de közben egyre inkább felfigyelt rá a szakma. 1951 márciusában már műsorvezető volt az Oscar-díj átadási gáláján, szeptemberben pedig az országos Collier’s magazin hosszú cikket közölt róla, majd jöttek a különböző szerepek, igaz a kritikusok csak egy „szexi dísztárgyként” kezelték, de a New York Timesban és a Los Angeles Daily Newsban már pozitív kritikákat is kapott.

Magánéletében több férfi is megjelent, többek között Nicholas Ray rendező, valamint Yul Brynner és Peter Lawford színészek, illetve Joe DiMaggio baseballjátékos.

Monroe akkor már a Fox legjobban népszerűsített színésznőjévé vált, rá is játszott új szexszimbólumszerepére, például az országos szépségverseny egyik műsorvezetőjeként eléggé sokat mutató ruhában jelent meg. Két sikeres filmdrámában is szerepelt. Az első az Éjszakai összecsapás volt, amelyben egy halkon­zerv­gyári munkást játszott, második szerepe pedig a Ne is kopogtass! című thriller volt.

Monroe ezután további három 1952-es filmben is megjelent, de ezek vígjátékok voltak, és drámai képességei helyett a szexis megjelenésére volt szükség. Ahogyan egyre népszerűbbé vált, úgy volt egyre nehezebb vele dolgozni, rendszeresen elkésett a forgatásokról, nem tanulta meg a szöveget, többször is fel kellett vele venni a különböző jeleneteket, és nehezen viselte azt, hogy a jelenetek felvétele során szigorúan követnie kellett a forgatókönyvet.

Ünnepelt filmsztár lett belőle

1953-ra Monroe már Holly­wood egyik legjelentősebb szexszimbóluma lett, egyike azoknak a színészeknek, akik bevonzották a nézőket a mozikba. Abban az évben három filmben is szerepelt, az első a Niagara című volt, amelyben a férje meggyilkolását megszervező asszonyt alakította. A második a Szőkék előnyben című zenés vígjáték volt, a film az év egyik nagy kasszasikerét hozta a maga 5,3 millió dolláros bevételével. Novemberben mutatták be az évi harmadik filméjét, a Hogyan fogjunk milliomost?, amelyben egy gazdag férjre vadászó naiv modellt játszott. Monroe a Fox egyik legnagyobb sztárja lett, de 1950-ben kötött szerződésén nem változtattak, így jóval kevesebbet keresett, mint a hasonló nagyságú társai, továbbá nézeteltérése volt a stúdió vezetőivel, így a Fox 1954-ben felfüggesztette szerepléseit. A sajtó érdeklődését csak fokozta, hogy Monroe nem sokkal később, San Franciscóban házasságot kötött Joe DiMaggióval. A Fox ezután új szerződést kötött Monroe-val, aki elvállalta a Hétévi vágyakozás főszerepét, amiért százezer dollárt kapott. Eztán jött A folyó, ahonnan nincs visszatérés című western, de közben a sok problémával küzdő második házassága is zátonyra futott.

Egy üzemben, ahol dolgozott, fedezte fel a hadsereg egyik fotósa

A folyamatban lévő válóper ellenére folytatódott Monroe kapcsolata Joe DiMaggióval, de eközben Marlon Brandóval és az író-forgatókönyv­író Arthur Millerrel is randevúzott. Októberre befejeződött a válópere, ekkorra Miller is elvált feleségétől, kapcsolatuk pedig kezdett komolyra fordulni, majd a sok támadás ellenére (Millert a kommunizmus szimpatizánsaként tartották számon) 1956. június 29-én harmadszor is férjhez ment, házasságot kötött Arthur Millerrel. Monroe-t a Buszmegálló című filmben nyújtott teljesítményéért Golden Globe-díjra jelölték, a 4,2 millió dollár bevételt hozott filmben Monroe végre bebizonyította, hogy tényleg színésznő. Jött a folytatás, A herceg és a kóristalány, Van, aki forrón szereti. Monroe a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-­díjat kapott ebben a filmben nyújtott alakításáért. Magán­élete viszont nem volt fényes, sok gyógyszert szedett, többször lett terhes, de mindig elvetélt. Hírbe hozták az amerikai elnökkel és annak testvérével is, emlékezetes marad John Fitzgerald Kennedy elnök New York-i születésnapi ünnepsége, ahol elénekelte az üdvözlődalt (Boldog születésnapot, elnök úr!). Monroe utolsó filmje a Kallódó emberek volt, ennek forgatókönyvét Miller neki írta. Ennek ellenére házasságuk tönkrement, Monroe egyre több gyógyszert szedett, majd 1962. augusztus 5-én holtan találták házában, a halál okának barbiturát (nyugtató, görcs­oldó) túladagolást állapítottak meg. Marilyn Monroe váratlan halála az egész világon a címlapokra került, temetésére augusztus 8-án került sor a Westwood Village Memorial Parkban.

Felhasznált irodalom

– George Bernau: Gyertyaláng a szélben. Marilyn Monroe emlékére. Regény.

– Norman Mailer: Marilyn; ford. Bart István; Corvina, Bp., 1986.

– Bokor Pál: A siker titka a sztár, A Hollywood-galaxis állócsillagai (Atlantic Press, 2009).

– Susan Doll: Marilyn élete és legendája.

– Colin Clark: Egy hét Marilynnel; ford. Fazekas István; Gabo, Bp., 2012.

– Mercedes Reinberger: A tükörben: Marilyn Monroe; szerzői, Bp., 2015.

– Charles Casillo: Marilyn Monroe. A rivaldafény árnyékában; ford. Babits Péter; Alexandra, Pécs, 2019.