Böjte Csaba harmadszor látogatott Dunaföldvárra

Örömteli szertartás részesei voltak mindazok, akik Böjte Csaba ferences szerzetes tiszteletére jöttek Dunaföldvárról és környékéről. Ráadásul a padsorokban ültek azok is, akik az ország különböző településeiről érkeztek. Ők az elmúlt csaknem másfél évtized alatt résztvevői vagy támogatói voltak az úgynevezett jótékonysági erdélyi Mikulás-túrának. A földvári származású ötletgazda, Jendrolovits Gábor hívó szavára és szervezésében ugyanis minden év decemberének első hetében több autóval mintegy kétezer kilométert megtéve végigjárják a Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos és napközis otthonait, hogy megajándékozzák Csaba testvér gyermekeit.

Egyetlen parancs a szeretet

A szertartáson a nagy tiszteletben álló ferences szerzetes a szeretet és az örömszerzés szerepéről beszélt. Saját élettapasztalataival, mindennapi példákkal erősítette a hitet: egyetlen parancs a szeretet. Jókedvűen és természetesen szólt, s mint mindig, sugárzott belőle az Isten és az emberek, a gyermekek szeretete. Meghatóan szép zárása volt a katolikus misének, hogy elhangzott Karinthy Frigyes Nem mondhatom el senkinek című verse és egy szép ének a Csaba testvér egyik otthonában nevelkedő tizenhat éves Moldován Katalin előadásában. A szertartáson Böjte Csaba mellett Vass Huba solti esperes szolgált. Az igét Stingli József diák olvasta fel.

Ez a dunaföldvári rendezvény hivatalosan a Mikulások nyári találkozója volt, amelynek a fényét – ahogy Jendrolovits Gábor mondta – az adja, hogy Csaba testvér is itt van. Ő meg azért jött el, hogy megköszönje az örömet, amelyet évente visznek a gyermekeknek.

Másfél évtized alatt ez volt az ötödik alkalom, amikor összejöttek a jótékonysági program résztvevői, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz mindazok, akik minden decemberben Erdélyt járják; hogy örüljenek egymásnak, s hogy megerősítsék: vannak és folytatják. Készülnek a tizenötödik útra. Jendrolovits Gábor megelégedetten nézett végig az elmélyülten beszélgető társaságon. Jó együtt, mondta, s jó, hogy feleséggel, gyermekekkel is érkeztek, mert a családokat is köszönet illeti. Mint ahogy azokat is, akik a kezdetekkor Dunaföldváron melléálltak: Gallai Sándor, Tóth István cukrász.

A szombati találkozó házigazdája Jákli Viktor, Horváth Zsolt és Rivnyák Sándor volt. Mindannyian korábban meg is élték az élményt: mit jelent az ottani gyermekeknek és nevelőiknek egy-egy látogatás. A program – amelyen részt vettek azon cégek, iskolák képviselői is, amelyek hozzájárultak a jótékonysági akció sikeréhez – a Rivnyák család gyümölcsösében egy bemutatóval és szeretetvendégséggel kezdődött. Majd a katolikus szertartás és a könyvdedikáció után a Beszédes József Általános Iskolában folytatódott. Csaba testvér megköszönte a földváriaknak és a jelenlévőknek a támogatást. Az estebédet megelőző rövid műsorban felléptek a Löfan Mazsorett legfiatalabbjai, Rivnyák Viktória tanítványai, majd Fafka Júlia kalotaszegi népdalokat énekelt.

Böjte atya harmadik látogatása volt

Böjte Csaba harmadszor járt Földváron, s missziójában folyton hirdeti, hogy az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos és napközis otthonait, hogy megajándékozzák Csaba testvér gyermekeit.

A szertartáson a nagy tiszteletben álló ferences szerzetes a szeretet és az örömszerzés szerepéről beszélt. Saját élettapasztalataival, mindennapi példákkal erősítette a hitet: egyetlen parancs a szeretet. Jókedvűen és természetesen szólt, s mint mindig, sugárzott belőle az Isten és az emberek, a gyermekek szeretete. Meghatóan szép zárása volt a katolikus misének, hogy elhangzott Karinthy Frigyes Nem mondhatom el senkinek című verse és egy szép ének a Csaba testvér egyik otthonában nevelkedő tizenhat éves Moldován Katalin előadásában. A szertartáson Böjte Csaba mellett Vass Huba solti esperes szolgált. Az igét Stingli József diák olvasta fel.

Ez a dunaföldvári rendezvény hivatalosan a mikulások nyári találkozója volt, amelynek a fényét – ahogy Jendrolovits Gábor mondta – az adja, hogy Csaba testvér is itt van. Ő meg azért jött el, hogy megköszönje az örömet, amelyet évente visznek a gyermekeknek.

Másfél évtized alatt ez volt az ötödik alkalom, amikor összejöttek a jótékonysági program résztvevői, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz mindazok, akik minden decemberben Erdélyt járják; hogy örüljenek egymásnak, s hogy megerősítsék: vannak és folytatják. Készülnek a tizenötödik útra. Jendrolovits Gábor megelégedetten nézett végig az elmélyülten beszélgető társaságon. Jó együtt, mondta, s jó, hogy feleséggel, gyermekekkel is érkeztek, mert a családokat is köszönet illeti. Mint ahogy azokat is, akik a kezdetekkor Dunaföldváron melléálltak: Gallai Sándor, Tóth István cukrász.

A szombati találkozó házigazdája Jákli Viktor, Horváth Zsolt és Rivnyák Sándor volt. Mindannyian korábban meg is élték az élményt: mit jelent az ottani gyermekeknek és nevelőiknek egy-egy látogatás. A program – amelyen részt vettek azon cégek, iskolák képviselői is, amelyek hozzájárultak a jótékonysági akció sikeréhez – a Rivnyák család gyümölcsösében egy bemutatóval és szeretetvendégséggel kezdődött. Majd a katolikus szertartás és a könyvdedikáció után a Beszédes József Általános Iskolában folytatódott. Csaba testvér megköszönte a földváriaknak és a jelenlévőknek a támogatást. Az estebédet megelőző rövid műsorban felléptek a Löfan Mazsorett legfiatalabbjai, Rivnyák Viktória tanítványai, majd Fafka Júlia kalotaszegi népdalokat énekelt.

Böjte Csaba harmadszor járt Földváron, s missziójában folyton hirdeti, hogy az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.