Duna menti összefogás készül

A Kárpát-medence őshonos halállománya nemzeti kincs, pótolhatatlan természeti, s értékes gazdasági erőforrás, amit védeni kell. A természetes halpopuláció megőrzését számos antropogén eredetű terhelés, valamint a változó éghajlattal összefüggő hatás veszélyezteti, ezért különösen fontos az elkövetkező évtizedek védelmi intézkedéseinek hatékonysága. Ezekkel a kedvezőtlen változások mérsékelhetőek vagy megelőzhetőek.

Ebből az alapvetésből indultak ki a szakemberek, s arra jutottak, hogy az őshonos dunai halpopuláció csökkenésének megállításához a halállomány hasznosításában érdekelt gazdálkodókkal közösen kidolgozott, más ágazatokkal (vízgazdálkodás, hajózás, természetvédelem, turizmus stb.) egyeztetett, csaknem tízéves távra tervezett, a kutatási eredményekre épülő cselekvési program adhat megfelelő keretet.

Elindításához azonban támogatottságra van szükség, biztosítani kell az anyagi hátterét.

A Duna természetes halállományának fejlesztésével és a horgászat feltételeinek javításával elősegíthető a horgászturizmus fejlődése, ami a többi turisztikai ágat kiegészítve nemzetközi szinten is jelentős turisztikai vonzerővé válhat. A folyami halállomány fenntartható hasznosítását megalapozó program néhány fontosabb eleme a többi között a következő: A horgászható fafajok populációdinamikájának monitorozása, a változások értékelése; A halállomány kulcsfontosságú élőhelyeinek feltérképezése; A halak zavartalan fejlődését és az évszakosan változó életfeltételeit biztosító élőhelyek védelme és helyreállítása; A halpopulációt károsító terhelések mérséklése, a kedvezőtlen változásokat okozó beavatkozások (hajózhatóság javítása, hajóforgalom növekedése) kompenzálása; Átfogó haltelepítési stratégia kidolgozása és alkalmazása; A horgászat feltételeit javító vízparti infrastruktúra fejlesztése (sólyapálya, csónakkikötő, szálláshelyek stb.).

Bokor Károly, a MOHOSZ alelnöke elmondta, különös figyelemmel vannak a folyó évtizedek alatt mérhető olyan sajátosságaira, ami elveszi a vizes vagy halas élőhelyet. Egyre kevesebb öntésterületre tud kijárni a folyó, és akár beavatkozásokra is szükség lehet, hogy az adott vízállásokon szaporítani is ki tudjon járni a főágból a hal, és a halivadék tudjon nevelkedni. Követendő példaként említette a dunaújvárosi egyesület gyakorlatát, hogy mesterséges ívóhelyeket létesítettek. Ezen túl értékelték az elmúlt öt év tapasztalatait, ami pozitív összképet mutat, a horgászok elégedettsége is tükrözi, hogy erősödik a halállomány, és rendkívül komolyan veszik a halőrzést, nagyon sok technikai segítséget kapnak akár a minisztériumtól, akár a kormánytól, a MOHOSZ-on keresztül, a halgazdálkodóik, halőrzési eszközök érhetők el pályázatból, és főállású halőrök vigyázzák a rendet. Feladatuknak tekintik a halaknak a visszapótlását, a haltelepítéseket, a halgazdálkodási tervek szerinti elosztását. Mint mondta, ide öröm jönni, mert rendkívül szép, akár fejlesztésre méltó objektumnak és horgászegyesületi értéknek a birtokán cserélhetnek gondolatokat. A feladatok hasonlók a Duna vonalán. Bokor Károly jó néhány évtizedre vissza tud nézni, és azt látja, hogy veszít vizes élőhelyeket a Duna a folyamszabályozások kapcsán, de most már figyelembe veszik a tervezésnél azokat a szempontokat is, amelyeket korábban nem. Hasonlóak a feladatok egészen a határtól a határig. Ő maga elég sokszor végigjárta vízről a Dunát, és megállapította, hogy 30-40 év alatt ott, ahol még zátony sem volt, ma már nemhogy zátony, de szigetecske, rajta erdők nőttek ki a semmiből, tehát eléggé rendesen dolgozik a természet. Úgy fogalmazott: „Így szeretjük, ahogy van, csak vigyáznunk kell a fenntarthatóságára. Sok halunknak kell a meder mélysége, vagy akár a fokok átjárhatósága is ahhoz, hogy még a déd-, meg ükunokáink is élvezhessék azt az izgalmat, élményt, amit ma 650 ezer embernek jelent Magyarországon a horgászat.”

A ­MOHOSZ-nak különösen fontos feladata a jövő, tehát az utánpótlás biztosítása. Kiemelten segítenek minden olyan rendezvényt és kezdeményezést, ami a gyermekeknek a víz felé, a természet felé, és nem titkoltan a horgászat felé is fordítja az érdeklődését. Száz felett van jóval a horgásztáborok száma, amit az egyesületek és a szövetségek rendeznek. A horgászlétszámon belül – igen nagy örömükre – a fiatalok, a gyermekek létszáma is erősödik.

Jáger Tibor Mihály, a Hor­gász­egyesületek Velencei-tavi és Duna menti Szövetségének elnöke a következőképpen indokolta összejövetelük célját: „A Dunáról beszélgetünk, a Duna élhetőbbé tételéről, hasznosításáról, a horgászokról, mindarról, ami a Duna mellett élők szabadidejének hasznos eltöltésével, a horgászattal kapcsolatos jelenéről és jövőjéről is szól. Az országos szövetségnek van egy kezdeményezése, ennek kapcsán tudjuk mi is megfogalmazni a gondolatainkat itt, a Dunaújvárosi Sporthorgász Egyesület bázisán a Horgászegyesületek Velencei-tavi és Duna menti Szövetségének jelenlévő tisztségviselőivel, hiszen ezt a közép-dunai szakaszt nem csak papíron és hosszabb távon, ráadásul nem csak 15 évre szándékozunk működtetni, mert mindannyiunk számára fontos ez a víz, amit megkaptunk. Az ebből adódó felelősségünk másik oldalát is megmutatjuk úgy, hogy ebből a horgásztársadalom, annak az idősebb és fiatalabb korosztálya is hosszú távon gyarapodni tudjon. Ehhez készített a MOHOSZ felkérésére dr. Guti Gábor egy olyan anyagot, ami ezt segít kiteljesíteni. Erről fogunk ebben a körben beszélgetni, és nyilván ennek a szakmai anyagnak lesz majd utóélete is.

Dr. Guti Gábor biológus, a MOHOSZ Országos Horgász­szervezeti Szolgáltató Központjának szakmai tanácsadója úgy fogalmazott, hogy: „Számunkra nagyon fontos, hogy felismerjük azokat a folyamatokat, amik történnek a természetben, ebből tudjuk prognosztizálni a jövő változásait, és ha az nekünk nem tetszik, ennek megfelelően tudunk cselekedni. Nagyon fontos látnunk, hogy mit szeretnénk elérni. Egy célállapotot kell megfogalmaznunk, és hogy ha ezt tudjuk egyeztetni az érdekeltekkel, és jól körül tudjuk írni, akkor annak a működéséhez kell egy stratégiát kialakítanunk. Ha van stratégiánk, tudjuk a feladatainkat, akkor a megfelelő forrásokat kell biztosítani, és akkor a célt elérhetjük.”

Dr. Guti Gábor szerénységére jellemző, hogy a tanulmánnyal kapcsolatban kijelentette, nem volt nagy munka, két-három hónap alatt megírta. Igaz, emögött néhány évtizednyi tanulás és tapasztalat áll.