Vadűzés, erdőzúgás a híres író, Széchenyi Zsigmond nyomán

Nap mint nap kiejtik a nevét. Büszkén viseli 1999 óta Széchenyi Zsigmond nevét a Dunaújvároshoz közeli település, Baracs általános és alapfokú művészeti iskolája. Irodalmi műveltsége, alkotókedve, természetszeretete, térképészeti érdeklődése példa­képül szolgálhat az ifjúság számára. Így emlékeznek rá: „Széchenyi Zsigmond neve elsősorban a híres Afrika-vadász emlékét idézi fel bennünk, de ha végiggondoljuk, hogy könyveiben mi minden tárul elénk, hamarosan felismerjük, hogy azokban a vadászat, a vadászkalandok tulajdonképpen csak keretét képezik egy hatalmas, sokrétű, hallatlanul színes ismeret­anyagnak. Könyveiben a természet, a vadászat szépségeit a szakértő alaposságával, de a kalandos, regényes útleírás izgalmával írja le. Élete első számú szenvedélye a természetért, állatokért, különösen a nagy vadállatokért való lelkesedése volt. Gyermekkora óta dédelgetett álma földünk valamennyi állatának megismerése.” 

A Szentlászlópuszta nevű erdőrészen esti les során 1965. június 13-án egy vékony, 28 centiméter hosszúságú, hatos bakot lőtt. Ez a les volt életének utolsó vadászata – olvasható a Fe­jér Megyei Történeti Évkönyv 32. Széchényiek Sárpentelén címmel 2019-ben, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára gondozásában megjelent kiadvány „Széchenyi Zsigmond Fejér megyei vadászatai” című fejezetében. 
A Zöld Erdő Vadásztársaság szervezésében, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás programsorozatának részeként, 2021. június 13-án emlékművet avattak Széchenyi Zsigmond utolsó vadászatának helyszínén, Ráckeresztúr, Lászlópuszta Szentháromság emlékparkjában. Az ünnepségen dr. Kovács Zoltán, az Egy a Természettel Nonprofit Kft. kormánybiztosa beszédében kiemelte Széchenyi Zsigmondnak a vadászati kultúra iránti elköteleződését, az egyetemes kultúrában betöltött értékteremtő szerepét. 

A megemlékezés részét képezte az a könyvkiállítás, amely válogatást tartalmazott Széchenyi Zsigmond életművéből. A Vadászkamara Kürt­együttes különlegességekkel lepte meg közönségét, elhangzott az „Egy a természettel” fanfárja, valamint az együttes vezetőjének, Nagy Csabának szerzeménye: Gróf Széchenyi Zsigmond indulója is. 

Odalett a trófeagyűjtemény, de megmaradt a vadászkönyvtár 
A II. világháború alatt nagy veszteség érte Széchenyi Zsigmondot, ugyanis leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye. Vadászati felügyelő lett az Országos Erdészeti Központban (1947-től), később a Mezőgazdasági Múzeumban szakmuzeológus (1950). A kitelepítések őt sem kerülték el, egy Hajdú megyei, Polgár melletti tanyát jelöltek ki számára. Az 1950-es években bekerült a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, ahol a vadászati irodalomból négynyelvű szakbibliográfiát állított össze. Felesége, Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett. Állami expedícióval (Dénes Istvánnal, Szunyoghy Jánossal, Schuller Imrével és Böröczky Kornéllal) Kelet-Afrikában járt 1960-ban, 1964-ben pedig kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Budapesten hunyt el 1967. április 24-én. 
Szakkönyvtára – csodával határos módon túlélte a II. világháborút – több mint 4000 kötetet számlált. Széchenyi Zsigmond vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, amelyet 1969-ben a Mezőgazdasági Minisztérium megvásárolt a Természettudományi Múzeum számára, ahol ma is hozzáférhető. 

Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeum 
Emlékét őrzi és a nevét viseli a Kárpát-medencei Vadászati Múzeum, amely 2014-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt Hatvanban. Az állandó kiállítás bemutatja a vadászmesterség történetét, a Kárpát-medence vad- és halfajait, azok életterét, megismerkedhetünk a vadászat kultúrájának tárgyi emlékeivel és az ősi gasztronómiával. A Széchenyi Zsigmond tiszteletére berendezett szobában található személyes tárgyai betekintést engednek vadászírónk izgalmas életútjába. Életút-monográfiáját Gyorgyevics Tamás Széchenyi-kutató írta meg, aki a Nimród vadászújság idei számaiban legfrissebb kutatásait osztja meg az olvasókkal. 
Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond főbb művei: Csui!... (1930), Elefántország (1934), Hengergő homok (1935), Alaszkában vadásztam (1937), Nahar (1940), Afrikai tábortüzek (1959), Ahogy elkezdődött (1961), Denaturált Afrika (1968), Vadászat négy földrészen (1987). Sokat idézett jelmondata: A „Vadászat”: vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!...