Mindenkinek küldetése van

Az előadó hitet tett amellett, hogy a mostani nem könnyű időszakban mennyire fontos a keresztény közösségeink megőrzése és minél szélesebb körben az újak létrehozása. Múlhatatlanul fontosnak tartja azt, hogy merjük felvállalni kereszténységet, hiszen a nemzet fennmaradásának az volt a záloga, hogy az eleink azt tették. Soltész Miklós készséggel nyilatkozott lapunknak.

Ön egy nagyon szép hivatást vállalt föl ezen az estén: felnyitotta a hallgatóság szemét. Miért volt erre szükség?

-Azért, mert mindenkinek küldetése van! Mindenki tehetséges a maga területén és szolgálni tudja a családját, közösségét és a települését. Az, hogy kinek milyen szakterülete és beosztása van, az nyilván meghatározza azt a léptéket, amiben segíteni és jó értelemben befolyásolni tudja a környezetünket. 

Piciben meg kell tennie mindenkinek azt az értékmentést, amiben benne vagyunk itt Közép-Európában, és így Magyarországon leginkább. Tovább kell adni azokat az üzeneteket is, amelyek fontosak és szükségesek, mert a nemzetünk alapját, a kereszténység a nemzet tudatot, a közösség és a család szeretetét jelentik. 

Ön az előadásával egy hatalmas ajtót nyitott meg azoknak a számára, akik segíteni akarnak.

-Ez így van, de azt, hogy a segítség adás, a másra való odafigyelés miben nyilvánul meg azt én nem tudom és nem is akarom meghatározni, mert azt mindenkinek magának kell megtalálnia. 

Hogy ez például a mai rendezvény szervezőiként, a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a fogyatékkal élők, az idősek, vagy más rászorultságtól szenvedők javára történik-e, azt nem tudom megmondani. Azt, hogy ha valaki idős emberként az imádságot adja-e a közösség javára, azt sem tudom meghatározni. De mindenki megtudja találni azt, hogy miben tudja szolgálni a közösségét, a legkisebbtől, akár a legtávolabbi nemzetig, az mindenkinek a maga felelősége és meg is találja.

Az egyházra támaszkodva?

-Az egyház egy szervezet. Amire sokszor bármilyen nehéznek is tűnik, de alapozni, építkezni és támaszkodni lehet, az a keresztény tanítás. Sokan avittnak gondolják. Emlékezzünk vissza a kommunista időkre! Volt olyan idő, amikor azt mondták, hogy ez meg is fog szűnni. A kommunista időkben azt mondták, hogy ez a 70’-es – 80’-as évekre már nem lesz vallásos ember. Hála Istennek nem ez a helyzet.

Ez csakis úgy lehetséges, hogy van egy olyan üzenet, ami tulajdonképpen minden ember szívébe és lelkébe be van kódolva, és érzi, hogy ennek a tanításnak van alapja és háttere. Nem mindenki ismeri föl azonnal, de előbb – utóbb mindenki szembesül vele. Ha másképp nem, akkor halálesetben, vagy a más nagyon súlyos helyzetekben.

-Önt egy hittel élő embernek látjuk. Mintha a tanácsa is az lenne, hogy te is

  élj így!

-Megpróbálok úgy élni, de az egyúttal felelősség is, mert akkor sok mindent számon is kérnek az emberen. Adott esetben újjal is mutogatnak, hogy miért viselkedik így, vagy úgy, aki hívő?!  Azt azért tudni kell, hogy ők sem hibátlanok és bűntelenek. Csetlünk-botlunk mindannyian, tehát személy szerint én magam is, de nyilván mindenki törekszik arra, amit a krisztusi tanításként megkaptunk. És ha az elődeink föl merték vállalni, mert azt tették, hiszen ha nem teszik, akkor nem terjed el a kereszténység, akkor nekünk is fel kell vállalnunk. A magunk módján és a lehetőségeink szerint.

Óriási élmény volt, ahogy Ön segítségnyújtásról mesélt

-Nyilván a magyar kormány mögötte áll a karitatív tanácsnak és annak a hat szervezetének, és anyagilag is segítjük őket, de a munka dandárja náluk van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora a jelentősége az azt hivatásszerűen végzőknek és az önkénteseknek, akik heti, vagy havi gyakorisággal vesznek részt a tevékenységben és teszik oda a maguk erejét, a szabadidejét a másokért végzett munkába.

És, mivel ezt szervezetten, összefogással tudjuk csinálni, ezért annak megvan az eredménye. Az elmúlt tíz-tizenkét év azt mutatja, hogy nem csak az országhatáron belül, hanem a környező országokban és távolabb is tudtunk segíteni. Így a Közel-Keleten és a most dúló orosz-ukrán háborúban is. Sok helyen támadnak bennünket magyarokat, de erre mindig odafigyelnek, és ezért ezt is köszönöm ezeknek a szervezeteinknek.