Nincs többé, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”

Az esküvő az a jogi aktus, amely a házasság jogérvényességéhez szükséges. Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő házasulók az anyakönyvvezető vagy egyházuk képviselője előtt és két tanú együttes jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Jelenleg ma Magyarországon a polgári házasságkötést ismerik el joghatályosan, számos más országban, például a szomszédos Horvátországban, az egyházi esküvő egymagában is érvényes. A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya.

Magyarországon a házassági jog előzményei az államalapítás koráig vezethetők vissza

A házasságkötés a szerelem megpecsételésének egyik fontos állomása, már évezredek óta. A korábbi korokban az előkelőbb rétegek érdekházasságokat kötöttek, a vagyon egyben tartása, vagy növelése érdekében. Az újkortól kezdve viszont már a szerelmi házasságkötések domináltak. Hazánkban az 1563-ban zárult tridenti zsinat után, a XVII. század elejétől vált kötelezővé az egyházi anyakönyvezés, tehát a születések, keresztelések, házasságkötések és halálozások feljegyzése, illetve kötelező lett az egyházi házasságkötés. Az egyházak és az állam a következő évszázadokban viszont folyamatosan harcot vívtak e jog gyakorlásáért. A XIX. század végére élessé vált egyházpolitikai viták központjában a házasságkötés, ezen belül is a vegyes vallású házasságkötések és az ezekből születő gyermekek vallása állt. Az állami anyakönyvezésről és a polgári házasságról szóló törvények már 1894-ben megszülettek, de csak egy évvel később, 1895. október 1-jén léptek hatályba. A Wekerle Sándor első kormánya alatt (1892. november 17. – 1895. január 14.) elfogadott 1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról és az 1894. évi XXXIII. törvénycikk az állami anyakönyvekről rendezte ezt a kérdést, amelyek alapján az anyakönyvvezetés és a házasságkötés ezután az állam hatáskörébe került. Ez a házassági törvény rendelkezett az eljegyzésről, a házassági akadályokról, a házasságkötésről, a házasság érvénytelenségéről és megszűnéséről, külön fejezet foglalkozott az elválásról, valamint a külföldön kötött és a külföldiek házasságáról is. A nő viszont még mindig alárendelt szerepet játszott a férfihoz viszonyítva, mi sem jellemezte jobban a házassági eskü szövegében szereplő kijelentés, miszerint „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ez nem két egyenlő személy mondata, ugyanis az egyik, jelen esetben a nő másodrangú az egész procedúrában. Ez szűnt meg 1922 szeptember 12-én, miután kihagyták a menyasszony házassági esküjéből ezt a megalázó kifejezést.

A házasságról szóló törvény

Az említett törvény 128 évvel ezelőtt, 1895. október 1-jén lépett hatályba, és három alapelvvel rendelkezett, ezeket Gróf Apponyi Albert fogalmazta meg. Ez a törvény kiterjedt minden magyar állampolgárra felekezeti különbség nélkül, ez után a házassági ügyekben az állam bíráskodik, és kötelező lett a polgári házasságkötés. Maga a törvény nem csorbította az egyházi alapelveket, ugyanakkor az állam szerepe a házasságkötésben egységes alapot teremtett. Az akkori házasságkötésről szóló törvény rendelkezett még arról is, hogy anyakönyvvezetőket és helyetteseiket a belügyminiszter nevezte ki. A szocialista időkben, 1950-től a polgári házasságkötés intézménye átkerült helyi tanácsok hatáskörébe. A rendszerváltást követően pedig az anyakönyvi ügyintézés a polgármesteri hivatalok feladata, az anyakönyvi eljárásról és a házasságkötésről szóló 2010. évi I. törvény szerint.

Napjainkban a polgári esküvő menete a következő. Először be kell jelenteni a házasságkötés szándékát, ezt minimum 31 nappal a házasságkötés előtt kell elvégezni. A bejelentéshez vinni kell, mindkét fél érvényes személyi igazolványát és lakcímkártyáját, valamint a születési anyakönyvi kivonatot, továbbá a tanúk személyi igazolványának és lakcímkártyájának a másolatát is. Amennyiben a jegyespár egyik tagja már volt házas, akkor az előző házasságot felbontó dokumentumokat is be kell mutatni, ha özvegy személyről van szó, akkor az elhunyt házastárs halotti anyakönyvi kivonata is szükséges a bejelentéskor.

Ha a bejelentkezés során megállapítják, hogy a házasságkötésnek nincs törvényes akadálya, akkor nyilatkozni kell az esetleges névváltoztatásokról és tervezett, születendő gyermek vagy gyermekek vezetéknevével kapcsolatban is. Ezután jöhet az esküvő szervezése, mindez a polgári házasságkötésre vonatkozik, de szerény véleményem szerint az egész úgy teljes, ha a polgári házasságkötés után, az egyházira is sor kerül, így e frigy a földön, de az égben is megköttetett.