Nőnek lenni jó

Nőnek lenni jó ! Szentségtörő leszek, de nőnek lenni igenis a világ legnagyszerűbb dolga, persze ha elég szerencséje van az embernek és megfelelő történelmi korban, megfelelő kontinensre, ezen belül egy normális országba születik nőnek.

Ha ráadásul még egy átlagos családba is látja meg a napvilágot a leánygyermek, akkor tényszerű és megdönthetetlen az állításom. Mert nőnek lenni jó. Először is már kisgyerekként nyugodtan bömbölhetünk, ha elesünk. Nem mondja neki senki, hogy neked szabad sírni, meg hogy hagyd abba, mert katonadolog. Hisztizhetünk is, akár földhöz is vágva magunkat, ha valamiben korlátozni próbálnak bennünket, s legfeljebb azt mondják ránk tépett idegrendszerrel, hogy kissé akaratos a kislány.

Apánkat bármikor cseppfolyóssá tudjuk tenni, s nem tud nekünk nemet mondani, ha párás tekintettel és csodálattal vegyes ámulattal tekintünk rá. Úgy tudunk kérni, pillát rebegtetni, imádni, hogy apa legyen a talpán, aki nem bizonytalanodik el, ha élete értelme kér tőle pár apróságot.

Ezt a képességünket életünk és felnőtté válásunk során többször és többnyire más férfiakon is tesztelve finomítjuk.

Egyébként, ha úgy döntünk, akkor nyugodtan lehetünk gyenge nők, ha éppen ahhoz van kedvünk, s kérjük az előreengedést, a csomagcipelést, a hóvirágot, vagy ibolyát a többi között… De lehetünk kemény harcimancik is, odacsapunk az asztalra, és kikérjük magunknak, hogy nőnek nézzenek, mert nálunk kérem, egyenlőség van. Mindig éppen mire van szükségünk, mert pontosan tudjuk, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére: nőnek lenni, igenis jó dolog.