A hagyományainkat akarják tovább vinni, életben tartani

Erről a csodálatos ajándékról, a táncról beszélgettünk aztán Appelshoffer Jánossal, a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusával, aki nem mellékesen az említett előadás egyik szervezőjének, a Dunaföldvári Ördögszekér Együttesnek a vezetője is.

– Évek óta rendszeresen létrehozzuk ezt az eseményt, de a táncosok világnapi elfoglaltsága miatt csak a jeles alkalom közelében tudjuk lebonyolítani azt. Így volt ez idén is. Az ide érkező művészek egyike sem helyi, csak én, és ez is nehézzé teszi a pontos szervezést. Különleges ez a világnap. Mindenütt megtartják, ahol a tánc nem csak hobbiként, hanem például egyesületi formában szerepel az emberek életében. Talán azt is mondhatjuk róla, hogy a hivatásosak között van ennek igazi nagy renoméja.

– Jól gondoljuk, hogy mindannyian tudunk táncolni?

– Az nagyon nagy igazság, táncolni mindenki tud. Amit mi csinálunk, azzal a saját hagyományunkat akarjuk tovább vinni vagy életben tartani. Nem tudom, melyik az igazán jó kifejezés rá, hiszen mi is folyamatosan alakítgatunk rajta.

– Szép dolog az?

– Szerintem igen. Ez nem hogy szép, hanem normális, hiszen az öregek is azt csinálták. Szerintem, ha visszamennénk százötven évet, biztos nem úgy táncoltak, ahogy ma azt a filmen látjuk. Biztos, hogy az apjához képest a fiú már egy kicsit akart rajta változtatni. Majd ő másként csinálja, majd ő jobban tudja alapon! – tette hozzá cinkos mosollyal.

– A „tánc királya”, Tata (Novák Ferenc) azt mesélte, felbecsülhetetlen mennyiségű táncolás van lefilmezve. Visszanéz oda?

– Ez így van, persze, hogy visszanézek! Az a kiindulás, hiszen nagyon fontos, hogy onnan, az alapoktól építkezzünk.

– Azért mégis, ön is kópé, hiszen igazít rajta!

– Mondjuk előveszek egy nagyecsedi magyar verbunkot. Ez a település hozzánk, Dunaföldvárhoz szerintem van vagy háromszáz kilométernyire. Nyilván adatközlője soha nem lehetek ennek a táncnak, hiszen én itt élek, tehát egy kicsit magamhoz kell alakítanom. Nyilván megpróbálok úgy hozzányúlni, hogy ne lépjek ki azokból a keretekből, amiket az ottaniak fölállítottak, vagy amiket mi úgy gondolunk, hogy azok a keretek léteznek.

– Azt gondoltam, hogy az a produkció egy kicsit az enyém is lesz!

– Az is lesz, de többféle lehetőség létezik. Például az ember egy táncszínházi estet, vagy kis táncszviteket, koreográfiákat készít, vagy jön a legutóbb Dunaföldváron látott megoldás.

– Mennyiben különleges a Fordulj Kispej Lovam táncegyüttes produkciója?

– Ezzel a formációval fölmegyünk a színpadra, és szabadon táncolunk. Ez olyan előadás, ahol egy lépés sincs előre megkötve, ebben egyetlen koreográfiát sem találni. Ebben csak örömtáncot láthat a közönség. A felsorolt lehetőségek mindegyike másként viszonyul a nézőhöz. Az persze be van határolva, hogy most például Kalotaszegről, a Mezőségről, vagy a csonka magyarországi területről, a Dunántúlról táncolunk. Valamelyest megbeszéljük a dolgot, de maguk a táncok teljesen improvizatívak. Tehát gyakorlatilag olyan, mintha egy táncházban lennénk. Persze attól azért mégiscsak kötöttebb, de csak azért, hogy ne menjen ki valaki, hogy negyedórát járja a maga kedvére, mert mégis csak színpadon és közönség előtt lépünk fel.

– Kikből áll ez az együttes?

– Ez nagyon komoly társaság, tagjairól elmondhatom, valamennyien a barátaim. Körülbelül hat-hét éve lépünk fel így együtt. Azt kell tudni rólunk, hogy a társaság tagjai évtizedek óta a mi néptáncmozgalmunknak a jeles képviselői. Olyanok, akik végig tanították az országot, és hívták őket mindenféle együttesbe. Kiemelt, nagy fesztiválokon, iskolákban tanítottak. Nagyon sok idősebb arc is van közöttük, akik már nem annyira folynak bele a színpadi táncolásba, de a nagy részük még a mai napig is aktív.

– Lovon is járnak...

– Két dolog hozta össze ezt a csapatot. Az egyik része az előbb elmondott, tehát, hogy itt mindenki nagyon magas szinten műveli a néptáncot. A másik pedig a lovaglás. A csapat valamennyi résztvevője azt is gyakorolja. Nyaranta szervezünk egyhetes lovastúrát. Olyankor végiglovagolunk egy kiválasztott területet, és esténként egy-egy újabb településen, adunk egy előadást, fellépti díj nélkül. Tíz férfiról és egy zenekarról van szó, ezért cserében csupán arra az estére kérünk a lovaknak és magunknak szállást és vacsorát. Ez a sorozat odáig jutott, akkora lett utána az érdeklődés, hogy így év közben is egyre több előadásunk lett, mint például a földvári is. Nyilván ide nem lóval jöttünk, de a nyári túrát így is le fogjuk bonyolítani.

Pályafutása, elismerései

1988–2003: Tűzvirág Táncegyüttes. 2002–2015: Honvéd együttes – Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncos szólista. 2003-tól a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület vezetője. 2009–2015: A Honvéd együttes – Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezető. 2015-től a Kispej Lovam táncegyüttes tagja.

Elismerései.

2007: Fülöp Viktor Táncművészeti ösztöndíj. 2009: Aranysarkantyús Díj, XI. Nemzetközi Legényes verseny, a „Gyimesi féloláhos és verbunk hiteles előadója” Díj. 2010: Fülöp Viktor Táncművészeti ösztöndíj. 2010: A Népművészet Ifjú Mestere Díj. 2011: Aranysarkantyús Díj, XIII. Nemzetközi Legényes verseny a „Bonchidai ritka és sűrű magyar hiteles előadója” Díj. 2015: Örökös Aranysarkantyús Díj. 2016: Harangozó Gyula-díj. 2018: Zalai Kamara táncfesztivál koreográfiai második díj, előadói nívódíj.

Főbb szerepei.

Lúdas Matyi – Lúdas Matyi (Novák Ferenc). János Vitéz – János Vitéz. Magyar Elektra – Aegistus. Egri csillagok rockopera – Bornemissza Gergő. Kőműves Kelemen – Márton. Férfi tánca – szólista. Tenkes kapitánya – Tenkes kapitány, majd Buga Jakab. Téli tánc – diák. Harangok: Bernarda Alba háza – fiú. Arany és kék szavakkal – szólista. Etűdök népdalokra – szólista. Ihajla – szólista. Elmúlik – katona. Fekete tó – szólista. Gondolatok táncban és versben – szólista.