Rózsa Sándor, történelmünk legismertebb magyar betyárja

Apját, Rózsa Andrást lólopásért felakasztották, de más források azt állítják, hogy egy rablás közben a Bácskában veszítette életét. A gyermek Sándort anyja, Kántor Erzsébet nevelte, de apja halálának körülményei nagy hatással voltak rá, írni-olvasni nem tudott. Mint egy tolvaj fia, nem számíthatott arra, hogy kivívja környezete szimpátiáját, így előbb-utóbb számítani lehetett arra, hogy folytatja a „családi tradíciót.”

Az első büntettet követte a többi

Kiskunhalas határában követte el az első bűncselekményét, 23 évesen került a hatóságok kezére, miután ellopott két tehenet. A híres szegedi börtönbe zárták, de onnan hamarosan sikerült megszöknie. Futóbetyárnak (bujkáló, hol itt, hol ott feltűnő útonálló, zsivány, betyár) állt és bandát szervezett, amellyel lóháton járta az Alföld elhagyott pusztaságait, majd lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra.

Számos híres betyárkaland kapcsolódott a nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete vált ismerté, állítólag harminc embert, köztük több pandúrt (vármegyei vagy városi rendfenntartó fegyveres alakulat tagja) is megölt. Számos tanyát fosztott ki, rengeteg lovat és szarvasmarhát lopott el, ezért állandóan menekülnie kellett. Az alföldi pusztákon és bizalmasai tanyáin bujkált, az igazságszolgáltatás emberei viszont folyamatosan követték, de nem tudták kézre keríteni. Egyes források szerint 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be V. Ferdinánd királyhoz, miszerint szeretne becsületes emberként élni, de kérését elutasították.

Rózsa Sándor és a szabadságharc

Az 1848/49-es magyar szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottság 1848 októberében Rózsa Sándort amnesztiában részesítette, és megengedte neki egy százötven fős felfegyverzett szabadcsapat létrehozását. Legénységének kinézete és harcmodora nagyban eltért a honvédekétől, de ennek ellenére jelentős sikereket értek el. Asbóth Lajos honvéd ezredes Ezeresre (falu a mai Romániában, a Bánátban, Krassó-Szörény megyében) vezényelte ki Rózsa Sándort és csapatát, hogy fegyverezze le a település zömében román lakosságát, a betyárokból verbuválódott sereg tagjai kirabolták a falut, és 36 embert megöltek, ezért nemsokára feloszlatták a szabadcsapatot. Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt, nemcsak a nép, de a többi haramia között is.

A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki társai között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Barátai családját is felkarolta, ha azok bajba jutottak. Az a hír járta róla, hogy csakis a gazdagoktól vett el, a szegényekkel bőkezűen bánt, elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.

Alakját idealizálták, a nép emberfeletti képességek birtokosaként tartotta számon, egy valóságos magyar Robin Hood lett belőle.

A szabadságharc bukása után el akarták fogni, de sikerült elmenekülnie, és megint bujdosni kényszerült. Azt beszélték róla, hogy a forradalmi szervezkedés alföldi irányítója lett, így elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 ezer ezüst forint vérdíjat tűztek ki a fejére. A tekintélyes összeg dacára Rózsa Sándor még sokáig kijátszotta a hatóságok éberségét, mígnem 1857-ben komája, Katona Pál, egy szegedi tanyás gazda el nem árulta őt. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt először kötél általi halálra ítélték, de nem akartak mártírt csinálni belőle, ezért végül az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták meg. Érdekes, hogy Ferenc József császár saját kezűleg írta alá azt a kegyelmi kérvényt.

További megpróbáltatások következtek

A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, abban a várbörtönben, ahol a vár 606 méter tengerszint feletti magasságával, jó 100 méterrel emelkedik a város fölé, és a Habsburgok ellen harcoló politikai foglyok börtöne volt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban és Péterváradon (ma Újvidék melletti erődítmény) tartották foglyul, három év múlva viszont már amnesztiával kiszabadult.

Szabadulása után folytatta előző életét, Csonka Ferenc bandájához csatlakozott és postakocsikat illetve vonatokat raboltak ki. Ismert a Kistelek közelében történt akciójuk, amikor is úgy siklatták ki az érkező vasúti szerelvényt, hogy egyszerűen felszedték a síneket. A támadás végül is nem járt sikerrel, mert a banda tagjai azt remélték, hogy a szerelvény között van a rengeteg pénzt szállító postakocsi is, de ilyet mégsem találtak. A vonaton azonban több katona is utazott, akik harcba szálltak a banditákkal, és elkergették őket, többet közülük le is lőttek. Bár Rózsa Sándor ekkor már túl volt 55. életévén, vakmerősége szemernyit sem kopott meg, legmerészebb rablási kísérleteit éppen akkor hajtotta végre.

1868-ban Ráday Gedeont nevezték ki a Délvidék királyi biztosának, aki eltökélte, hogy minden eszközzel felszámolja a betyárvilágot, és visszaállítja a megingott közbiztonságot a vidéken. Ráday hírhedt vizsgálóbírójával, Laucsik Mátéval drákói módon, de eredményesen oldotta meg ezt a feladatot. Rózsa Sándor rablóbandáját szét­ugrasztotta, és az egész alföldi rablószövetkezetet felderítette és megsemmisítette, miközben összesen 554 bűntényt derített fel.

Rózsa Sándor ellen ismét bírósági pert indítottak, a vád ellene huszonegy rendbéli rablás, kilenc lopás, valamint egy rendbéli gyilkosság, amiért életfogytiglani fegyházra ítélték. Másodfokon ezt az ítéletet halálbüntetésre súlyosbították, de a legfelsőbb bíróság ismét életfogytiglanira enyhítette.

Börtönbüntetését 1873. május 5-én kezdte meg Szamos­újváron (ma város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Az erdélyi örmények legfontosabb központja), ahol az 1267 törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben először mint szabó dolgozott, de betegsége ekkor már erőt vett rajta, így őrzői jobbnak látták, ha a híres betyár harisnyakötéssel foglalkozik. Egészsége egyre csak romlott, majd 1878. november 22-én hunyt el gümőkórban (tuberkulózis, vagy tbc) a szamosújvári börtönben.

A Rózsa Sándor-kultusz a mai napig tart

Rózsa Sándor ugyan egy köztörvényes bűnöző volt, de mégis kultusza van a mai napig, ez talán azzal is magyarázható, hogy szabadcsapatával együtt részt vett a szabadságharcban. Igaz, emberei, akik szintén betyárok voltak, nem engedelmeskedtek a katonai szabályoknak és fegyelemnek, és annak ellenére, hogy rögtön ki is rabolták a felszabadított falvakat, a nép emlékezetében, mégis mint felszabadítók szerepelnek. Rózsa Sándornak a becsületről és a törvényességről egy sajátos elképzelése volt, az volt számára a biztos, ha a maga módján szolgáltat igazságot.

Azt az igazságot, amit csak a saját szemszögéből értelmezett, akit árulónak, vagy valakit valamiben vétkesnek tartott, gondolkodás nélkül agyonlőtte, az önbíráskodás számára természetes dolog volt.

Személyét az utókor számos irodalmi feldolgozásban és balladában örökítette meg, szinte mindannyiunk egyik kedvenc televíziós sorozata volt, amely életének egy szakaszát mutatta be, Oszter Sándor főszereplésével, valamint Szinetár Miklós rendezésében.

Egy ország ült a képernyők előtt – többek között én is – majd így lett egy haramiából nemzeti hős!

Felhasznált irodalom

Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv, Somorja: Méry Ratio, 2009.

Nyárádi 1997: Júdáspénzért a bajtársakat. Adatok az Almásy–Nedeczky-szervezkedés történetéhez (1864) (Hadtörténelmi Közlemények. 1997. 2. sz. – Tanulmányok.

Magyar néprajzi lexikon.

Tömörkény István: Rózsa Sándor nálunk (Betyárok és egyebek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2009.

http://www.rubicon.hu.

Szentesi Zöldi László: Rózsa Sándor – legenda és valóság. Méry Ratio, 2006.

Egy túlbuzgó Bach-huszár miatt újra

1849-ben megnősült, árendás lett a szegedi alsóvárosban, tehene, lova, majorsága volt. Talán békében éli le életét, ha egy túlbuzgó Bach-huszár nem akarja régi bűnei miatt elfogatni. Rózsa Sándor megszökött és visszatért a betyárélethez, és bandájával járta a vidéket, zaklatta a gazdagokat (a szegényeket nem szánalomból kímélte, hanem mert tőlük nem volt mit rabolni). Kilenc évig raboskodott Kufsteinben, ahol sok látogatót fogadott, cellájában hírességek adták egymásnak a kilincset. A kiegyezés után amnesztiával szabadult, és felajánlkozott pandúrnak, de elutasították. Visszatért hát betyárnak, bandájával egyre vakmerőbb vállalkozásokba fogott.