Hétlövet

2014.03.28. 12:16

Hétlövet - Rezsifronthuszárok

Heti témánk: hódít a slow-mozgalom, nem vitázik a miniszterelnök, megjöttek az áramszámláim.

Boda András

* Magyarországon is hódít a slow-mozgalom.

Ahogy olvasom, új mozgalom bontogatja szárnyait Magyarországon is: ez a slow, vagyis a lassítás művészete, filozófiája, kinek hogy tetszik. A slow, ahogyan hazai apostola, egy fiatal hölgy, Krajcsó Nelli mondja, nem a radikális, nagy döntések műfaja: sokkal inkább apró változtatások sora teszi egyre inkább elviselhetővé azok életét, akik valóságosan is belebetegszenek abba a nemritkán elmebeteg tempóba, amit megkövetel tőlük egy nemritkán elmebeteg világ. Vagy meg sem követeli: sokan önként vállalják a nyakló nélküli rohanást a jobb életért, több pénzért, munkahelyért – sokszor nem is lenne rá szükség, mégis dupla annyit teljesítünk, mint kéne, soha nem leszünk elégedettek sem magunkkal, sem a világgal, a folyamatos rohanásból pedig előbb egyre nehezebben uralható szenvedély lesz, aztán halálozási ok, ha tudunk róla, ha nem. Ezért kell megállni egy kicsit: a világ több pontján már népszerű slow-mozgalom hívei egyebek mellett azt javasolják, járjunk gyalog vagy kerékpárral, reggelizzünk normálisan, okostelefon helyett használjunk újra ostobácskát, időnként szánjunk magunkra vagy épp a semmittevésre, szunyókálásra pár percet, vigyük el a nagymamát cukrászdába – szóval találjunk vissza a normális élethez, legalább részben. Tudom, tudom, tudom: munkahely, megélhetés, miegyéb – kevés helyen bólintanának megértően, ha harsány „Szieszta!!!” rikkantással kinyitnánk a kempingágyat, és az irodai fal felé fordulnánk – szerintem viszont az emlegetett apró változásoknak a munkaadók fejében is végbe kéne menniük. Mindenkinek, nekik is sokkal jobb lenne... 

* Nem vitázik a miniszterelnök, mert ehhez nincs az ellenoldalon megfelelő formátumú partner.

Azt nem állítom, hogy álmatlanul hánykolódnék amiatt, hogy elmarad a disputa – valahogy túl fogom élni ezt is, legbelül érzem. Csak... hogy is mondjam: fura. Szóval nem értem, miért olyan jó fej ez egyszer Orbán Viktor, hogy önként lemond a sima alázásról – ha a pártja szerint nincs neki megfelelő, magas színvonalon teljesítő, hochintelligens partner, hát vívjon a törpékkel, szabdalja ízekre, döngölje a talajba őket, aztán hintsen mulcsot rájuk, következő tavasszal majd kihajtanak, közben meg lehet éljenezni, ugyan miért rosszabb program ez, mint óriásplakátokon ellepni az országot és behízelgően mosolyogni minden sarkon? Volt egyszer egy parádés interjúm úgy húsz éve: bő két órán át faggathattam ifjabb Jézus vagy Isten urat, aki sok más nevezetes tette mellett elmondta, ő csinálja az időjárást, tetszése szerint bármire képes, és hamarosan visszaveszik családilag a hatalmat a Földön, amikor is rossz világ jön a hitetlenekre, továbbá – ez lett a cikk címe is – „aki nem változik, távozik”. Azt is mondta, mindent be tud bizonyítani: ha ki tudnék hozatni neki Paksról egy atomhulladékkal teli szerelvényt, ő félórára mellé áll, és ezzel ártalmatlanítja. Javasoltam, mindkettőnknek sokkal egyszerűbb, ha leszaladok a boltba, hozok fél liter háztartási sósavat, álljon mellette akár egy órát is a biztonság kedvéért, és csak utána igyon bele, de ezt valamiért nem akarta. Volt még pár érdekes dolog, de nincs helyem, hogy mind leírjam: a lényeg, hogy előbb az interjú jelent meg, aztán viszont nem sokkal két civil ruhás nyomozó nálam, akik kíváncsiak voltak pár részletre isteni interjúalanyomról, mivel kis falukban is turnézott, s magányos özvegyasszonyokból űzte ki az ördögöt egy speciális tinktúrával, pár tízezerért, természetesen villámcsapás terhe mellett megparancsolta minden ügyfelének, legyenek diszkrétek – ezért nem volt, aki rá vallott volna. Ja: az üvegcsékben legnagyobbrészt ricinusolaj volt, jött kifelé az ördög szegény nénikékből, mint a parancsolat... De miért is kezdtem ezt el??? Ja, tudom már: ellenfél nélkül, isten fia, Paks.

* Megjöttek az áramszámláim.

Ezek persze előre be vannak osztva minden évben – mi sem természetesebb hát, hogy a rájuk eső csökkentés mértékét is kiszámolhatta a szabályokat maximálisan betartani igyekvő nagyvállalat. Valamelyik nap azért beugrok hozzájuk, érdekel, vajon leszerelik-e már ingyen a gázórámat: azt hiszem, úgy ötödik éve nincs nálam gáz, ennek ellenére szorgalmasan fizetek. Amikor kicserélték a házunkban a csöveket, ellenőriztek minden lakást és készüléket – nekem akkor már csak a konyhában volt gáz, a bojlerem villannyal működött. A szakember talált valami gondot, az akármit ki kellett volna cserélni, az akció nagyjából tízezres tétellel fenyegetett – váratlan ötlettől vezérelve azt mondtam neki, akkor ne kösse vissza a csövet, ennyi. Egy darabig győzködtek, de valamiért akkora jófejségnek tűnt, hogy tántoríthatatlan voltam. Pár hónapig kétszázvalahány forintot fizettem a sárga csekkeken – aztán viszonylag rövid idő alatt átlendültünk az ezer forintos lélektani határon (mára jóval túl vagyunk az 1500-on), és úgy gondoltam, kikötött gázcsővel, készenléti díjnak ez már picit tényleg túlzás. Bementem a céghez, közölték, huszonvalahányezerért hajlandók leszerelni és elvinni az órát, s ha ez megtörténik, talán előállhat az a sokkal kedvezőbbnek tűnő helyzet, hogy nulla fogyasztásért ne, vagy csak mérsékelt árat fizessek. Akkor egyszerre valahogy épp nem tudtam kiadni ekkora summát, úgyhogy ismét csak maradt annyiban az egész: de talán most kihasználhatom a nyomorult extraprofithalmozó tőkések ellen meghirdetett hadjáratot, és megfelelő fellépéssel elérhetem, hogy vigyék az extraprofittermelő mérőjüket, ahová csak akarják. Jut eszembe: télen egy radiátort is simán levágattam, mert nem futotta cserére – nyár végén, ha még szélesebb jókedvem kerekedik, úgy lehet, kiüttetem még mondjuk az ablakokat meg a hátsó közfalat, és megteremtem a Rezsi-fronthuszárok Harcálláspontjának prototípusát...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!