Hétlövet - Porban az igazság

* Zacskós alkoholt dob piacra egy arizonai cég.

Az amerikai kormány és az egyéb hatóságok már engedélyezték is a Palcohol fantázianevű por forgalmazását - sejted, hogy nem kell hozzá száz soros használati utasítás: engedsz egy pohár vizet, beleöntöd a palkót, mint a nescafét, lehajtod. Megcsinálod háromszor, és pont végeztél is, pompásan kiszórakoztad magad, holnap pedig kezdődhet előről az egész, ha kijózanodsz, mert van még hét tasakod a dobozban. Félreértés ne legyen, nem akarok szentfazekat játszani, én szívesen iszom, ha az elmúlt jó pár évben praktikus okok miatt nevetségesen ritkán is, de ha valaki tudja, mondja már meg, hogy az alkoholt tényleg úgy kell használni... na, oké, finomítunk... a profik úgy használják, hogy villámgyorsan, leszabályozásig, bumm? Porból csapvízbe? Gyerekek, hát ennyi erővel lehetne azt is, hogy ünnepélyesen beszisszentünk egy sprével a pofánkba, és végeztünk is. Két percig a társaság középpontjában aztán hazahúznak, arccal lefelé. No de azért egy viszonylag felnőtt, mérsékelten alkoholista ember talán nem kizárólag azért fogyaszt alkoholt, hogy minél gyorsabban eljusson a teljes reset állapotáig... Én legalábbis úgy gondolom, igazi társasági ivó vagyok, ráadásul ügyesen is bánok a szerrel arra használom, amire szerintem való, itthon, egyedül lényegében soha semmit nem öntök be, és az se ejt kétségbe, ha épp nem jutok hozzá: remekül elszürcsölgetek egy Coca-Colát is. A poralkohol egyébként kétségkívül hasznos lehet a világ olyan fertályain, ahol méregdrága a szesz: teszem azt Skandináviában na, ott, az árak és a fogyasztási szokások néminemű ismeretében például simán el tudom képzelni, hogy jelentős üzleti sikert lehetne elérni vele. Mondjuk ez esetben azonnal szükség lenne a családi-hétvégi jutazsákos, 50 kilós kiszerelés piacra dobására is...

* Egy 72-es Vilati-kalendárium: a nagymamám könyvelésével.

Nagy érték volt ám egy ilyen bordó, kemény kötésű naptár: már a belső borítón látom jól, és emlékszem is többször használtunk egy ilyet. Először végigment rajta valaki ´72-ben, aztán anyu piros tollal a nyomtatott 1972 alá írta, hogy 1973, már mehetett is még egyszer szolgálatba a naptár, majd 1981-ben volt még egy kör. Épp 1981. február 16-án, Nagymama bejegyzése alapján tudom, elültetett/vetett tizenhat pohár paradicsomot, nagyot, tíz bőtermőt, két aprót, egy óriást, és ezeket április 6-án ültette ki. De ekkor már komoly középiskolás voltam, és igyekeztem mindent, na jó: viszonylag sok mindent elkövetni, hogy megússzam a kirúgást 1972-ben viszont, jól látható, szinte mindegyik napi bevásárlási listán ott szerepel a nevem Nagymama karakteres betűivel. Andris: 5 forint, Andris: 5 forint, Andris: 7.50 (hoppá) de mi lehetett ez az állandó kiadás? Egyszerű: általában vagy elmentem Nagymamával a boltba, vagy egyedül intéztem el a bevásárlást mindegyik esetben kaptam egy Coca-Colát (3 Ft) és egy Úttörővasút vagy Inota nugátos szeletet (2 Ft). Egyébként szépen megvoltunk, ahogy elnézem: május 12-én például 59 forintért vettünk komolyabb mennyiségű húst, nyilván a vasárnapi ebédhez (húsleves, meggymártás, rántott hús, krumplipüré, ubisali, diótorta), tízért vajat. Aztán... eljön az október, és érezhetően emelkedik a gázsim, itt már hét forint a díjazásom, nemritkán tíz vajon mi történhetett? Drasztikusan megszaladt a kóla vagy a nugát ára? Már nem emlékszem: arra viszont mindig fogok, milyen csodás időket élhettem Nagymamával, anyuékkal, a két bátyámmal, a barátaimmal... gyerekkorom csodás muníciója, ami azóta is tart...