Nagyhét ide vagy oda, a tavasznak híre-hamva sincs

Egyetemes ünnepek színezik hétköznapjainkat, melyek sokunk életútján szerepet játszanak – kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy ivászattá vagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: összetarthatnak szeretteinkkel, vidámságot varázsolhatnak életünkbe.

Nagyhét ide vagy oda, a tavasznak errefelé – és ahogy a Köpönyeg előrejelzéséből értesülök – odahaza hasonlóan, híre-hamva sincs (bár pár fokot rádobva nappal, elvéve éjjel). Másfél hete még hóvihar tombolt itt is – én javíthatatlan tél­imádóként még ennek is örültem: jobb későn, mint soha vagy alig. Legalább második advent után még márciusban két alkalommal is, átélhettünk pár nap telet. Enélkül nekem valami belülről hiányzik, valami nem természetes… Hiába, télélmény nélkül még nehéz igazán a tavaszra hangolódni… Mint ahogy az elpusztult levelek lehullanak, és teret adnak a friss rügyeknek, új hajtásoknak, úgy kaphat erőre a lélek a tél befelé forduló, élményeket feldolgozó, új felismeréseket és transzcendens felemelkedést inspiráló elmerengéséből…

A tavaszi napéjegyenlőség, ami a csillagászati tavasz kezdete a lehetséges leghamarabbi időpontra esett, március huszadikára. Az ezt követő első holdtölte (idén március harmincadikán, szombaton) utáni vasárnapra esik húsvét. (Érdekesség, hogy a nyugati kereszténység a XIII. századi gregorián naptárt követi, amíg a keleti, ortodox egyházak megtartották a Julius Caesar nevéhez fűződő Julián naptárt. Így a húsvét időpontja akár öt héttel (!) is eltérhet egymástól a kereszténység két nagy ága között.)

Örülök a tavaszkezdet ünnepének! Legalább otthonunk díszítésével, az időjárástól függetlenül átélhetjük kívülről is a megújulást: ilyenkor cserélem a nagyszoba mélyvörös tónusú szűrrátétes terítőit és díszpárnáit friss színű kalocsaiakra, a piros gyertyákat sárgára, díszítek húsvétfát hagyományos sárközi, matyó és kalocsai hímes tojásokkal, s pasztellszínű, illatos tavaszi csokrok kerülnek a vázákba. A karácsonykor nem sorra került kedvenc sütemények illata tölti be a házat hazavárva a teljes családot… Nem úgy néz ki, hogy a csokitojásokat idén a rügyező bokrokkal, nyíló virágokkal teli kertben keresnénk (habár a nárciszok pompázó sárgája lepett meg pár napja az első kertben, és hátulra párom fölfüggeszthető cserepes ibolyát akasztott a kamrafalra). De a családi „tűz-víz” játék idebent is nagyszerű móka!

Ismert, hogy húsvétkor a tojás termékenységi szimbólum, a locsolás szokása termékenységi rituálé. Minden a megújulást idézi, már a természeti vallások is ünnepelték az újraéledést. Ezért illett a kereszténységben Jézus Krisztus feltámadása is erre az időszakra.

A megújulás zsigereimben bizsereg, és Bach: Máté pas­sió­já­­nak fölemelő zenéje, minden szónál kifejezőbben, hangolja lelkemet az ünnep transzcendens, egyetemes üzenetére… Testben és lélekben teljes az élet, teljes az ünnep.