A csend és a Szó ereje

2016. december 24., 08:00
komment
Erdő Péter bíboros ünnepi gondolatai.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

„Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén” - így olvassuk a Biblia lapjain. Információk zuhatagában élünk, alig tudunk pár mondatot végigmondani anélkül, hogy meg ne szólaljon a zsebünkben a telefon, egyik honlapról a másikra váltunk, mert hátha ott valami még érdekesebbet olvasunk.

És közben nem vesszük észre, hogy az útkereszteződésben pirosra váltott a lámpa, nem vesszük észre, hogy aki belépett a szobába, az ránk mosolyog, nem vesszük észre, hogy a saját beszédünk is már gyakran csak egymásra dobált szavak halmaza, de nem rajzolódik ki belőle világosan a gondolat.

Erdő Péter: aki képes rá, hogy örömet szerezzen másoknak, ezt el ne mulassza

Pedig ahhoz, hogy a szívünkig ható szó elhangozzék, hogy meghalljuk a lényeges mondatot, csendre van szükségünk. Tudni kell figyelnünk önmagunkra, másokra és a világra. Ki kell nyitni a szívünket is, hogy behatoljon a másoktól érkező kedvesség sugara, hogy érzékelni tudjuk az igazi segítséget kérő kiáltásokat is.

A hangzavarból kihallani azt a szót, ami minket hív - ehhez kell az igazi figyelem. Egy kereskedőtől kérdeztem a karácsonyi vásáron, milyen vevőt kedvel leginkább. Nem az a legjobb vevő - mondta -, aki a legtöbbet válogat, hanem az, aki tudja, mit akar és azt mind nálam veszi meg. Még a jó bevásárláshoz is szükséges az összeszedettség és a figyelem. Enélkül a bevásárlóközpontokban is nagyot tévedhetünk.

Az igazi szó a csendből születik. Majakovszkij - talán téves szómagyarázattal - azt vallotta, hogy a vers a csendből alkotott valóság. A figyelem, a lelkünk nyitottsága, a befogadásra való készségünk és a szó ereje összetartozik, kiegészíti egymást.

Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Ő a megtestesült Ige. A Teremtő végső és teljes szava az emberiséghez. Az ő életében látjuk meg, hogy milyennek gondolta el az Alkotó az embert. Mert aki a betlehemi istállóban született, az nem ragaszkodott a gazdagsághoz, a kényelmes környezethez, a társadalmi megbecsüléshez, de nem akart lemondani arról, hogy családba szülessen, hogy szeretet vegye körül. Ezért is mondják joggal sokan, hogy a karácsony a család ünnepe is. Aki az idén, vagy az idén sem tud családi körben ünnepelni, látogassa meg legalább a rokonokat, vagy a barátokat, legyen egy jó szava mindenkihez. Aki pedig képes rá, hogy örömet szerezzen másoknak, ezt el ne mulassza, mert ettől lesz boldog a saját karácsonya is.

Grafika: Rozsnyai Sándor

És ha az ünnepek idején megjelenik közöttünk a szeretet, az azt jelenti, hogy megnyíltunk és meghallottuk a Szót, hogy az éjszaka nappallá változott, és most már mi is tovább tudjuk adni a fényt, ami egyszer majd minden sötétséggel dacolva beborítja a világot. A karácsony tehát a remény ünnepe is, értelmet ad éltünk és a történelem idejének, tartalommal tölti meg a napok egymásutánját. Biztonságot ajándékoz nekünk, mert minden önpusztító harácsolás és minden háborúság, minden konfliktus és minden kudarc, minden testi és lelki szenvedés felett végül mégis a szereteté az utolsó szó, mert ez az az Ige, ami kezdetben volt, benne van az élet, és ő az emberek világossága.

Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!

 

Erdő Péter

bíboros, prímás, 
esztergom-budapesti érsek

2016. december 24., 08:00

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...