Kisnémeth Ferenc plakátokat tervezett, de ma már csak rajzol, fest és zenél, a maga örömére

Kisnémeth Ferencet már gyerekként érdekelte a művészet, a híres festőmész, Jaksa István tanítványa bontogatta szárnyait Szombathelyen. Gyerekként az ő képzőművészeti szakkörébe járt, tőle tanult mindent, jó pedagógus és tehetséges festő volt, állítja, nyolcadikos osztályos tanulóként már olajjal festett.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola után a Magyar Iparművészeti Főiskola typo-grafika szakán 1981-ben végzett, Kass János grafikus tanítványaként. Könyvillusztrációt, plakátokat készített, majd az egyik kiállításszervező cég megbízott grafikusokat a kereskedelmi kiállítások tervezésére. Magyarországon akkor kezdtek meg-honosodni a különféle arculattervek, grafikai munkák; csapatban, két kollégájával együtt az ország első, dizájnerek által megtervezett információs rendszereit készítették: kórházak és intézmények piktogramjait, feliratait tervezték, nemcsak grafikailag, az anyagokat is ők választották. Mikor megalakultak a reklámügynökségek, rajtuk keresztül kapott munkát, egy Magyarországon akkor megjelent autó grafikai terveit csinálta. Akkoriban terjedt el a számítógépes grafika, ő az elsők között volt, aki azt reklámcélokra használta, meséli. Áruházak, bankok arculatterveinek kidolgozásában vett részt tizenöt éven keresztül.

Kisnémeth Ferenc a valóság, a létezés, a szépség, a boldogság lényegét ragadja meg, vallja róla az egyik kortársa.

Az alkalmazott grafika kötött műfaj - a megrendelő megmondja, mit szeretne látni -, de Kisnémeth Ferenc közben mindig festett, és élt benne a vágy, hogy egyszer, ha megteheti, csak a művészettel foglalkozzon, noha a képzőművészet és az alkalmazott grafika nagyon közel áll egymáshoz, hiszen a plakátot is rajzolni kell, állítja.

Képzőművészként önálló és csoportos kiállításokon vett részt, majd öt évvel ez- előtt Balatonkenesére költözött családjával. Mindig is szerettek volna idejönni, mondja, a Balatonnak ez a pontja közel van Budapesthez. Felesége az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárának főigazgatója, az állását nem hagyta ott, hétvégenként jár haza. Kisnémeth Ferenc megismerkedett az itt élő képzőművészekkel: újra összetalálkozott Baky Péter festő- és grafikusművésszel, akit már ismert korábbról, illetve a balatonfűzfői föld alatti kiállítás kapcsán Veszeli Lajos festőművésszel. 2012-ben belépett a Veszprémi Művész Céhbe, annak minden kiállításán részt vett. A festőművészek idegenkednek a számítógéptől, ő azonban szívesen csinálja, katalógusok szerkesztésében segít. Mostanában csak fest és rajzol, tavaly Jogképes címmel kártyajátékot tervezett általános iskolás gyerekeknek, fogyatékosoknak. A gyerekek játékosan sajátíthatják el a jogi ismereteket, a harminc kártyán látott kép alapján elbeszélgetnek a békéről, környezetvédelemről, rasszizmusról, bántalmazásról. Azt mondja, örült a felkérésnek, hiszen ez nemesebb cél, mint egy autó reklámozása. A kártyával hasznára lehet másoknak.

A Balatonkenesén élő festő- és grafikusművész egykor könyvillusztrációkat, plakátokat készített, reklámokat tervezett, de ma már csak a képzőművészetnek él: elektrografikákat, pittkréta rajzokat, akvarell- és olajfestményeket állít ki Fotó: Penovác Károly

Kisnémeth Ferenc mutatja a műveit. Az Ellenfényben címűt, amin balatoni esti hangulatot ábrázol, amikor szépen megcsillan a hullám. A csillanást nagyon nehéz ábrázolni; spaklival készült a kép, plasztikusan kidomborodnak a hullámok. A fény témája érdekli, a holdfény csillogását is ábrázolja. Nem hagyományos tájképfestő, állítja, elsősorban a részletek foglalkoztatják. Sok tájkép jellegű alkotása van, de nem a táj, hanem a szépség miatt, amire felfigyel: fény és párásság, zöld és kék szín kontrasztja. Készít elektrografikákat, számítógépen készült műveket, pittkréta rajzokat. Lerajzolta saját magát sokszor, különféle szerepekben. Elképzelt álmait, azt, hogy szamuráj vagy éppen Don Quijote. Nagy- méretű, kétméteres oszlopokat is készített, darabokból összerakva: az egyik oldalán a profilját látni, a másik oldalról szemben, aztán félig hátulról. Készített illusztrációkat a Száz év magány című regényhez, a világ felfedezéséről és arról, hogy ő José Arcadio Buendía, fához kikötözve. Vannak akvarelljei is, azt mondja, ezt a műfajt nagyon szereti, mert gyorsan, pillanatnyi benyomásokat lehet rögzíteni, de hogy hitelesebb legyen, részletesebben kidolgozottabbakat is találni közöttük. A hajnali pára című a korábbi otthon, a hidegkúti ház teraszáról készült, ahonnan a szemközti domboldalt lehetett látni. Festett Madeirán, ahova szeptemberben újra megy. Bolba Gábor barát-ja - aki a madeirai szimfonikusok vezető nagybőgőse, dzsesszzenekara van és régebben együtt zenéltek - meghívta őt, hogy állítson ki. Szeptembertől októberig ott festi a képeket, azokból rendezi a kiállítást Funchalban.

Kisnémeth Ferenc életé-ben is volt egy szakasz, amikor komolyan vette a zenét. Imádja a szép hangszereket, van portugál és török gitárja, mandolinja, lantja, ez még gyerekkori hangszer. Papája mandolinzenekar tagja volt, akkor lett szerelmes abba a hangszerbe. Egyszer a papá-ja levitte neki a padlásról a hangszert, nejlonzacskóba, papírokba csomagolva, beleszeretett, mondja. A zene végigkísérte az életét: a gimnáziumban is volt zenekara, a Kollégisták nevű citerazenekar. A főiskolán a rockzene, később az alternatív zene, az improvizációs zene érdekelte, a szabad improvizáció. Van egy zenész barátja, Zsoldos Báró Zoltán gitárművész, aki rock-, blueszenéket játszott, basszusgitárosként és ritmusgitárosként Kisnémeth Ferenc is részt vettem a blues-zenekarában. Szép korszak volt, emlékezik, nagyon élvezte. Már csak saját maga örömére játszik, és a művészcéh tagjainak kiállításmegnyitóin zenél.