Az élet testünk szemszögéből egy rázós hullámvasút

Perspektívák: testként tudati tapasztalatokkal

Ha testünk szemszögéből éljük életünket, kiindulva az érzékelésből, ösztöneink, érzelmeink, gondolataink által vezetve - mindez automatikus vagy a múlt tapasztalatai által kondicionált, testként tudati tapasztalatokkal létezünk. A tudatosság következményeit vesszük észre: ösztöneink késztetését, érzelmeinkkel azonosulunk, gondolatainkat elhisszük! Ezek uralják el és irányítják tudatunkat. Legmélyebb szintünknek, a tudatosság élményének nem marad tér. Csak háttérként, tudattalanul működik. Nem olyan „zajos", mint az előbbiek...

Érzékelésünk különállónak mutat mindent és mindenkit - pedig a modern fizika ténye, hogy egyetlen energiamezőt alkotunk! Ne felejtsük el, látásunk, hallásunk csak igen korlátozott frekvencián működik... S még a tudomány sem segít: a világegyetem 4,6 százaléka megfigyelhető anyag csak! A többi jó 95 százalék az ismeretlenség homályába borul.

Fenyegetettnek érezzük magunkat, küzdenünk kell fennmaradásunkért - ami a mohóság (megtestesülése a fogyasztói társadalom), önzőség, sőt agresszió alapja. (Mennyi háborút vívtunk, vívunk történelmünk során?)

Molnár Éva Zsófia

Megszületünk, eltelik 25-30 ezer nap, s meghalunk. Agykapacitásunk sem végtelen (bár ma csak elenyésző részét használjuk - a meditációval edzett agy mérhetően többet!). Mindenhatóak sem vagyunk - még agykontrollal sem... Ebből a tudomány sem vezet ki: Gödel tétele kimondja, hogy még matematikával sem kiszámítható, levezethető minden állítás. Egyszóval emberi testként értelmünk csodája ellenére korlátozottak vagyunk.

Körülményeink alakulása (pillanatnyilag) boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, pedig ezek fölött sincs teljhatalmunk (még agykontrollal sem)! Az anyagi, poláris világ változékony. Az élet testi tapasztalatokon alapulva egy rázós hullámvasút, fölfelé élvezzük, lefelé szenvedünk...

A tudatosság szemszögéből minden tapasztalat gazdagít - megszűnik a polaritás s ezzel a szenvedés! Sőt a legnagyobb kihívást jelentő negatív tapasztalatokból tanulhatunk a legtöbbet. Perspektívaváltásra kényszerít: ki kell lépnünk a „vízszintes" irányú élethelyzetből, és rálátást nyerni a „függőleges", tudatos dimenzióból - innen a kereszt ősi szimbóluma... Erre köszön vissza Einstein bölcsessége is: „A problémákat nem lehet ugyanazon a tudatszinten megoldani, amin keletkeztek."

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül" című könyv szerzője)