Az Emlékmű Bizottság emléke

A dunapentelei Tóth József mezőgazdász, 1949-től 1985-ig pentelei népfronttitkár könyvének olvastán jutottam erre a következtetésre.

A már évtizede halott Tóth úr 1995-ben vetette papírra a Dunapentele II. világháborús áldozatainak 1985-ben állított emlékmű történetét. Szépen, tömören, világosan, bölcsen.

Kitűnő szerzőnk 1982-ben javasolta, hogy a II. világháború áldozatainak is állítsanak emlékművet Pentelén.

Ma talán sokakat meglep, hogy az akkor létező egyetlen párt, az MSZMP városi bizottságán Grosch Andrásné politikai munkatárs azt közölte vele: semmi akadálya egy ilyen emlékmű felállításának.

Támogatta az ötletet Csima Sándorné városi népfront-titkár is - akkor. A penteleiek lelkesen fogadták az elgondolást: Emlékmű Bizottságot alakítottak, melynek tagjai Bogdán József, Horváth Lászlóné, Farkas Lajos, Bakos Antal, Dénes Ferencné, Farkas György, Tóth József lettek. 1983. decemberében már a tanácselnök, Sárosi József is azt mondta: emlékmű állításának nincs akadálya. A helyet is kijelölték a temetőben.

Ám Takács Imre, a megyei pártbizottság vezetője kijelentette: Amíg én itt leszek, Dunaújvárosban nem lesz emlékmű! Mi az, hogy még a neveket is felírni, akik közül sokan fasiszták voltak! Az egész ügyet állítsák le!

Sokáig senki nem mondta ki nyíltan, miért halódik a terv, pedig az áldozatok nevének felvéséséről már lemondtak a kezdeményezők. Akik közben gyűjtést is szerveztek a lakosság körében (637 család 107 710 forintot adott össze!), s maguk derítették fel az áldozatok névsorát.

Aztán 1984. szeptember 25-én a népfront városi elnöksége határozatot hozott, hogy leállítják az ügyet, (felelősöket nem keresnek, bár erre is elhangzott javaslat: Horváth János pártbizottsági munkatárstól), a pénzt zárolják, a bizottságot feloszlatják - amíg más, országos határozat nem születik...

Ekkor már megvoltak az emlékmű tervei (Palotás József szobrász készítette, ingyen), és megvoltak az emlékmű bazaltoszlopai a zalahalápi kőbányában (a bányamester szavai: Kibír még a magyar föld annyit, hogy ilyen célra ingyen adjanak! )

Az Emlékmű Bizottság ezek után (példátlan módon!) nem oszlott fel - csak meghúzódott a körzeti népfront-vezetőség mögött.

S lőn: 1985. februárjában a népfront, valamint a kormány tanácsi hivatala úgy foglalt állást, hogy lehetséges emlékművet állítani a II. világháború áldozatainak. Ettől fogva hiába volt minden huzavona: december 7-én felavatták a három kőoszlopból álló emlékművet, tábláján a hivatalosan jóváhagyott felirattal: A háború, a fasizmus dunapentelei áldozatainak emlékére - 1939-1945 - Pentele városrész lakói - 1985 . Ám az áldozatok névsorát a bizottság tagjainak kellett titokban, egy kapszulában az emlékmű talapzatába csempészni...

E névsorral csak 1990-ben lehetett kiegészíteni a művet, dr. Varga Lajos, a város utolsó tanácselnöke támogatásával. Kilencvenkettő, a fronton elveszett katona , negyvennégy, a helyi hadműveletek során elesett, s ötvenhat, deportálás után a koncentrációs táborokban elhunyt, összesen százkilencvenkét ember nevét őrzi az utóbb felállított két márványtábla.

Ami egyben Tóth József és az Emlékmű Bizottság kitartó tagjainak emlékműve is.