2016.12.09. 17:10
Az időtlen Valóság - "Élni akarok, nem túlélni!"
Csodálatos életerő és bölcs derű sugárzik beszélgetőtársamból, Molnár Éva Zsófiából. A Kiút a korlátok közül című könyv szerzője Dunaújvárosból indult, és ma is kötődik városunkhoz.
- Kevesen tudják rólad, hogy itt nőttél fel Dunaújvárosban. Ma Eindhovenben élsz, szép családod van Hogyan kerültél oda?
- A Szerelem szólított. Diákként ismerkedtem meg férjemmel, Kees-szel az Eindhoveni Műszaki Egyetem és az ELTE matematikus szakjai között kezdődő cserekapcsolatban. Eszem ágában sem volt Hollandiába menni! Ízig-vérig magyar voltam, vagyok, erős családi kötelékkel, máig tartó magyar barátságokkal. (Édesapám a mai Dunaújvárosi Egyetem elődjének legendás alapító igazgatója, anyu a város bukottakat matektanárokká varázsoló Zsuzsa nénije volt.) A magyar nyelvnél mélyebb, szebb nyelvet nem ismerek, hobbim a magyar néptánc volt (maradt is, amikor elég jól mozgok!), amely fiatalabb lányom és holland barátja kedvence lett.
De leendő férjem túl bölcs, megbízható, szerelmes társnak tűnt ...
- A sclerosis multiplexet autoimmun betegségnek tartják. Az immunrendszer idegenként azonosítja a szervezet saját anyagait, és megtámadja azokat. A betegségnek mintegy kétszer annyi nő esik áldozatául, mint férfi. Tankönyvszerűen találkoztál az SM-mel, ám nem nyugodtál bele a folytatásba. Többször is felálltál ebből. Hol tartasz most?
- Lelkileg, tudatosságban mérföldkövekkel tovább, mint a Kiút a korlátok között című könyvem megírásakor tavalyelőtt. Az SM a tanítómesterem: a kétségbeejtő helyzetekből látszólag nincs kiút! De ÉLNI akarok, nem túlélni! A különböző kultúrákból, mentalitásból, személyes háttérből született házasság is komoly kihívások elé állított. A szerelem kezdetén, fiatal fejjel az ember nem tudhatja, milyen meghatározó a másik gyerekkori tapasztalata, látott mintái
Testileg a kihívás, a küzdelem nem csökkent: tavaly tanultam felnőttként negyedszer újra járni, tavalyelőtt másodszor újra állni (!) és járni - de ismét, huszonnégy évi SM után is a saját lábamon állok és megyek! A járás még messze nem korlátlan, de javulgat, és megteszem a megtehetőt! Így senki se ijedjen meg, ha időnként tolószékben lát!
A család minden évben együtt karácsonyozik. Éva mellett két lánya Celine (b) és Susanne áll. A képet Kees készítette fotó: Családi felvétel
- Az életünk nem attól boldog, ha nincs gondunk, és sohasem szenvedünk, hanem attól, ha megtanulunk a gondokkal bánni. - írod a Kiút a korlátok közül című könyv ajánlójában. Ez életfilozófiáddá vált, amely írásaidban is megjelenik. Állandó szerzőnkké váltál az Égből pottyant gondolatokkal. Mi inspirált erre?
- Ugyanaz, ami a könyvem írására is: számomra is meglepő fölismerésekhez jutottam, és a legtöbbször sikerült megőrizni életvidámságom, életerőm. De a szenvedést kísérő fájdalmat - akár testi, akár lelki - őszintén meg kell élnünk, hogy elengedjen, mint az örvény, ami, ha nem tiltakozunk, lehúz a folyó fenekére, s a mélyponton kidob. És nem kell ahhoz sem ragaszkodnunk, amit élvezünk: minden élmény mulandó! Fontos elfogadnunk, hogy az élet változó, s jó nincs rossz nélkül. Rájöttem: van ennél mélyebb, időtlen Valóság Áldás, hogy az Élet első kézből tanított-tanít erre, nem kellett hozzá közvetítő: guru, ideológia, tudomány s vallás! De mindenre tiszta vallással, bölcs tudománnyal, valódi bölcsességgel rezonálok. Késztetést érzek, hogy ezt az élettapasztalatot továbbadjam, hogy inspiráljam, segítsem embertársaimat - ezért fogadtam el örömmel a Dunaújvárosi Hírlap felkérését. És hálás vagyok a városnak életutamat gazdagító gyerekkoromért, a tavalyi könyvbemutatón kapott sok önzetlen segítségért!
- Közeleg a karácsony. A megbékélés, a szeretet, a családok ünnepe. Hogyan készülsz, készültök erre?
- Szüleimtől gyönyörű magyar, családot összetartó karácsonyi hagyományt örököltem. Lényege: a szeretet, a megbékélés - ugyan hárman vagyunk testvérek, és természetesen veszekedtünk eleget, de három napig kerültük a civakodást! Csúcspontja a karácsony este (Hollandiában ilyen nincs). Könyvemben írom a diagnózis előtti éjjel: Karácsonykor számomra megáll az idő, az élet forgataga, nincsenek gondok - csak az együttlét van, csak a szeretet. Ebből az erőből merítve, lassan megbékélve, meggyőződéssel írtam anyuéknak: Bármi is vár rám, boldogulok, boldogulunk! A karácsony ereje, ez a transzcendens Erő segített át minden nehézségen S a mai világban, amely szédületesen felgyorsult, és már gyakran nincs időnk, figyelmünk elmélyülni, még fontosabb erre a két és fél napra csak lenni, együtt, egymásért, szeretteinkkel - a rohanás és sok tennivaló között, akár még a mobiltelefont is kikapcsolni az ünnep szent pillanataiban
A gyakorlatban négyen együtt készülünk. Advent vasárnapokon meggyújtjuk a gyertyákat a fafaragású karácsonyi forgón, ünnepi zene aláfestésével. A kisebbséghez tartozom, aki maga süt bejglit (Hollandiában ez ismeretlen kuriózum), gyakran hangulatos családi vásárlással szerezzük be az ajándékokat, de egymásnak meglepetésként. Hagyománnyá vált a több oldalas karácsonyi beszámolóm (írói gyakorlatom kezdete, fölolvasása sokaknál közös karácsonyi program), és párom családi fényképekből összeállított üdvözlőlapja. A földtől plafonig érő karácsonyfa díszítése több órás családi összefogással készül az egész házéval, kertével együtt
Befejezésül még hadd kívánjak kedves olvasóinknak és családjuknak szeretetteljes, áldott ünnepeket!