Égből pottyant gondolatok - Úgy látjuk, a kiváltó ok csakis kívül van

2017. március 04., 10:30 szerző: Molnár Éva Zsófia
komment
Vannak az életnek egyetemes témái. Amik mindenki életútján szerepet játszanak. Lehet, hogy nem figyelünk rájuk, de tudattalanul ott lapulnak a háttérben, és előbb-utóbb meghatározóak lehetnek...
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Felelősség az érzelmekért?

Mielőtt észrevennénk, megjelent egy töltés, egy (vagy több) érzelem önmagunkban vagy kölcsönhatásban másokkal. Mi vagy ki váltotta ki? Mi vagy ki érte a felelős?

Legtöbben úgy látjuk, a kiváltó ok csakis kívül van, másokra mutogatunk, a helyzetet okoljuk. Negatív érzelem esetén biztos recept az áldozat szerepére... Mi csak elszenvedjük az életet?

Eszembe jut egy híres, bölcs idézet:

"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

(Szerzőként Assisi Szent Ferencet, Aquinói Szent Tamást, Eckhart Mestert, sőt Reinhold Niebuhr amerikai teológust is hallottam emlegetni - előfordulhat, hogy több bölcsnek ugyanaz jutott az eszébe…)

Agykontrollos tapasztalataim megerősítették, van személyes döntési terünk, több is, mint ami a köztudatban él... (A Kiút a korlátok közül című könyvben sok, nem ritkán megdöbbentő példa olvasható erről - nem csak az egészséggel kapcsolatban.) De mindenhatóak nem vagyunk! A cél programozása után érdemes hozzátenni: "Az történjen, ami mindenkinek a legjobb"! Helyénvaló az alázat: egyetlen ember egyetlen szempontjából nehéz, ha nem lehetetlen, az Egészet átlátni" De szintén van Sors, amely az Egész egyensúlyát biztosítja, a káoszból a Rend felé haladást. (A kereszténység Isten akaratának, a buddhizmus a természet törvényének, a taoizmus a Taónak, az életútnak nevezi.)

Tehát, hogy egy helyzet milyen érzelmeket vált ki belőlünk, magunkkal hozott sorsunktól, karakterünktől (génjeinktől), addigi tapasztalatainktól is függ - mindez agyunkba van "drótozva" -, így az érzelmek jelentkezéséért tudatosan nem felelünk, mégis saját magunk és a helyzet hatására alakulnak ki. Sokszor fel sem ismerjük azokat, nemhogy tisztában lennénk vele, milyen tudatalatti emlék színezhet még ártatlan szituációkat is zavaróvá... Viszont fontos szerepet játszik, hogyan bánunk velük: hagyjuk-e, hogy irányítsanak, vagy magunk tartjuk kézben a távirányítót...

Hozzáállásunk meghatározó, ami változtatható: ha belátással, akarattal nem megy, programozással vagy mélytudati módszerekkel (a családállításról, kineziológiáról, mélymeditációról már írtam).

Az is lényeges, hogy érzelmeinkért, ha (számunkra) értéket, fontos szükségletet biztosítanak, vállaljuk a felelősséget, és építő formában, adjunk hangot nekik!

(Molnár Éva Zsófia a "Kiút a korlátok közül" című könyv szerzője)

Molnár Éva Zsófia

2017. március 04., 10:30 szerző: Molnár Éva Zsófia

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...