Hétvége

2017.03.03. 20:15

Égből pottyant gondolatok - Úgy látjuk, a kiváltó ok csakis kívül van

Vannak az életnek egyetemes témái. Amik mindenki életútján szerepet játszanak. Lehet, hogy nem figyelünk rájuk, de tudattalanul ott lapulnak a háttérben, és előbb-utóbb meghatározóak lehetnek...

Molnár Éva Zsófia

Felelősség az érzelmekért?

Mielőtt észrevennénk, megjelent egy töltés, egy (vagy több) érzelem önmagunkban vagy kölcsönhatásban másokkal. Mi vagy ki váltotta ki? Mi vagy ki érte a felelős?

Legtöbben úgy látjuk, a kiváltó ok csakis kívül van, másokra mutogatunk, a helyzetet okoljuk. Negatív érzelem esetén biztos recept az áldozat szerepére... Mi csak elszenvedjük az életet?

Eszembe jut egy híres, bölcs idézet:

"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

(Szerzőként Assisi Szent Ferencet, Aquinói Szent Tamást, Eckhart Mestert, sőt Reinhold Niebuhr amerikai teológust is hallottam emlegetni - előfordulhat, hogy több bölcsnek ugyanaz jutott az eszébe )

Agykontrollos tapasztalataim megerősítették, van személyes döntési terünk, több is, mint ami a köztudatban él... (A Kiút a korlátok közül című könyvben sok, nem ritkán megdöbbentő példa olvasható erről - nem csak az egészséggel kapcsolatban.) De mindenhatóak nem vagyunk! A cél programozása után érdemes hozzátenni: "Az történjen, ami mindenkinek a legjobb"! Helyénvaló az alázat: egyetlen ember egyetlen szempontjából nehéz, ha nem lehetetlen, az Egészet átlátni" De szintén van Sors, amely az Egész egyensúlyát biztosítja, a káoszból a Rend felé haladást. (A kereszténység Isten akaratának, a buddhizmus a természet törvényének, a taoizmus a Taónak, az életútnak nevezi.)

Tehát, hogy egy helyzet milyen érzelmeket vált ki belőlünk, magunkkal hozott sorsunktól, karakterünktől (génjeinktől), addigi tapasztalatainktól is függ - mindez agyunkba van "drótozva" -, így az érzelmek jelentkezéséért tudatosan nem felelünk, mégis saját magunk és a helyzet hatására alakulnak ki. Sokszor fel sem ismerjük azokat, nemhogy tisztában lennénk vele, milyen tudatalatti emlék színezhet még ártatlan szituációkat is zavaróvá... Viszont fontos szerepet játszik, hogyan bánunk velük: hagyjuk-e, hogy irányítsanak, vagy magunk tartjuk kézben a távirányítót...

Hozzáállásunk meghatározó, ami változtatható: ha belátással, akarattal nem megy, programozással vagy mélytudati módszerekkel (a családállításról, kineziológiáról, mélymeditációról már írtam).

Az is lényeges, hogy érzelmeinkért, ha (számunkra) értéket, fontos szükségletet biztosítanak, vállaljuk a felelősséget, és építő formában, adjunk hangot nekik!

(Molnár Éva Zsófia a "Kiút a korlátok közül" című könyv szerzője)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!