Égből pottyant gondolatok: A sárközi tojásfestés hagyománya lenyűgözött!

Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy ivászattá vagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: összetarthatnak szeretteinkkel, vidámságot varázsolhatnak életünkbe.

Emlékszem: a fakadó rügyek friss zöldillatára, a sápadt téli napfény megújult erejére...

Ragyogott a tavasz nagymamiék kertjében, s mi, unokák kerestük a csokitojásokkal, csokinyuszival teli kosarakat, a húsvéti nyuszi ajándékát - amiben még hittem...

Húsvéthétfőn átugrottunk - egy környékbeli faluba - anyu barátnőjéhez, ahol a fiúk és bácsik meglocsoltak minket.

A pacsuli illatot alig bírtuk kimosni hajunkból - bár talán jobb volt, mint egy vödör víz, ami még elő-előfordult a másik nagymamámék népi hagyományokat jobban megőrző sárközi falujában. Ott viszont a tojásfestés hagyománya nyűgözött le!

Molnár Éva Zsófia

Amikor már nem hittem a húsvéti nyusziban, akkor is eldugtunk mindenkinek egy zacskó kis csokitojást húsvétvasárnap, jó idő esetén Duna menti faházunk kertjében, rossz időben a lakásban. Izgalmas keresések voltak, furmányosabbnál furmányosabb helyekkel...

S persze a villásreggeli sonkával és színes keménytojással, meg az ünnepi ebéd sem maradhatott el. Mire jó 10 éves bakfissá cseperedtem, a locsolás szokása még Dunaújvárosban élénken élt! A nővérem ünneplőbe öltözve várta húsvéthétfőn fél gimnáziumi osztályát - anyu csokilikőre osztatlan sikert aratott. A telekszomszédságban egész nap folyt a (kölnis) locsolás és a pálinka...

Hollandiában csokitojás helyett színes keménytojásokat keresnek, és régi szokásukba trafáltam véletlenül bele: lányaink húsvétra kapták meg szükséges új tavaszi-nyári ruháikat az előző évi kinőttek helyett. (Nem izgalmasabb és ünnepélyesebb, mint csak úgy megvenni?)

A legfölemelőbb új húsvéti szokásunk: a Máté passió hangolja szívünket a húsvét mély, transzcendens tartalmára, idén először felnőtt „gyerekeinkkel" együtt.

Családunkba átmentettem az otthoni hagyományokat, amely kibővült a csokitojás megtalálásának sorrendjében egy kis személyes ajándékkal, a húsvétfa díszítésével (babiloni szomorúfűz rügyező ágaiból áll, nálunk kivételes díszekkel: matyó, sárközi, kalocsai és saját készítésű hímes tojásokkal).

Ha nem is viasszal töltött tollal és festékfürdőkkel, kifújt tojásokon, de kemény-, később műanyagtojásokon filctollal tanítottam pici lányainkat a tojásfestés mesterségére. Így egyetlen locsolónk, apukájuk három, nagy gonddal díszített hímes tojást kapott magyarul(!) elmondott versikével bevezetett locsolása jutalmául!

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül" című könyv szerzője)