Égből pottyant gondolatok - Én nem(csak) a testem vagyok

EGÉSZség – szintjeink

Sok évvel ezelőtt szájsebésznél jártam, és kikérdezett az egészségi állapotomról, így fény derült az SM diagnózisára. Mire ő: „Ezen kívül egészséges?” Szívem szerint azt válaszoltam volna, ezzel együtt egészségesnek érzem magam – de nem volt idő egy specialista tíz percében életfilozófiai fejtegetésekre

A legutóbbi előadásomon szerencsére igen. Elmesélhettem dióhéjban, mi vezetett rá, hogy én nem(csak) a testem vagyok. Íme egy részlet a „Kiút a korlátok közül” című könyvből:

„Milyen megnyugtató tapasztalni, hogy amikor lényeges dolgokban a testem fölmondja a szolgálatot, én még valahol ugyanúgy, mint máskor vagy máshol, akár egészséges testtel, vagyok! Ezt az érzést talán a legvilágosabban egy tünet kezdetekor vagy a diagnózis kimondásakor lehetett nyakon csípni: mi a különbség előtte vagy utána? A testemben valami másként kezdett működni, vagy kimondták a betegség nevét – ettől egy más ember lettem? Azt tapasztaltam, hogy kisebb-nagyobb kényelmetlenséggel vagy (statisztikailag) más esélyekkel, de ugyanazon emberként folytattam az életem. Ez, aki helyzettől, időtől, helytől függetlenül ugyanaz maradt bennem, ez a közös nevező az életemben, ez vagyok én. Ha szavakba öntöm, csak a körülményeiről, csak az állapotáról beszélek, az nem én vagyok. Aki vagyok, az le nem írható, csak megélhető... Világosan láttam, hogy erről a szintről minden élethelyzet egyformán érdekes és tanulságos tapasztalat, függetlenül attól, hogy emberként örömöt vagy bánatot jelent! Innen nincs jó vagy rossz, csak tapasztalat van...”

S nem kell ehhez súlyos betegség vagy valami drasztikus változás: hisz mindnyájan csecsemőként születünk, gyerekké cseperedünk, majd kamasszá vagy bakfissá, s felnőtté válunk, középkorunkra éretté válunk – bár van, aki ilyenkor visszamenekül a kamaszkorába (a halál elől?) – s idős emberek leszünk, jó esetben Testünk minden sejtje 7 évenként megújul. Hol lenne benne az „én”?

Az „én” valami más minőség, aki testünk élményeinek tanúja és átélője, mint egy filmben: nézőként egy remek film hősével azonosulhatunk, átérezzük, átéljük élményeit – mégsem vagyunk azok! Még ha egy-két órára el is feledkezünk magunkról, fölgyújtják a villanyt, és azonnal fölocsúdunk.

Ez a Tudat (e szó csak utal rá, egy szóba, egy mondatban sem tudjuk ezt a megélést belesűríteni!).

Tehát van testünk, ennek minden képességével: az érzékeléssel (érzetek + érzések), ösztönökkel, ezen a szinten tartanak az állatok (bár a határ elmosódhat). Majd az érzelmi/értelmi szinttel válunk emberré, de érezni, gondolkozni aligha tudnánk tudatosság nélkül! Ennek ellenére a tudatosságnak – legtöbben – nem vagyunk tudatában, túlharsogja a többi szint

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül” című könyv szerzője)