Egy alkotó nap Varga Liviusszal családi otthonában

Teljesen átfagyva érkezem meg a budafoki házhoz, ahol Livius hatalmas szeretettel és zöld gumicsizmában fogad. Két nagy kutyája is üdvözöl, kérdezem, milyen fajták. Feketék.

Először bemutatja feleségét, Kabarcz Zsófiát, majd elnézést kér a rendetlenségért, de csak nem rég költöztek be, javában folynak a ház körüli munkálatok. Arra gondoltam, ha nem bánod, beszélgetés közben barkácsolgatnék. Bevehetnéd ezt is a cikkbe, nem lenne olyan száraz. Mondom, hogy nekem tetszik az ötlet, el is kezdhetjük a beszélgetést, de Livius előtte még megkínál egy pálinkával, jót fog tenni elgémberedett testemnek.

Úgy gondoltam, főleg A kutya vacsorája zenekarról kérdezem, mert arról az együttesről nem lehet annyit hallani, mint a Quimbyről.

A zenekar legjobb tulajdonságának az improvizációs készséget tartja. Külön-külön is mindannyian profi zenészek, és együtt is sikerült megtalálniuk a közös hangot, így egy mozdulatból, egy tekintetből megértik egymást. A szakmai tudás nem elég ahhoz, hogy az ember improvizálni tudjon. Bátorság is kell hozzá. Mert előfordulhatnak hibák, mi is hibázunk. Ez a fajta zenélés igazi örömforrás számomra...

Líviusz és a család apraja, nagyja gyakran barangolnak kutyáikkal, Maiaval és Magnus-szal a közeli Kamaraerdőben Fotó: Kabarcz Zsófia

A dalok születéséről elmondja: Felvesszük az alapot, hazahozom, és éjjel-nappal azt hallgatom. Egészen addig, amíg már tényleg csak az jár a fejemben. Így kezdek el agyalni a szövegen. De mindig van valami, ami éppen foglalkoztat, és akkor a szöveg abból a témából születik meg. Most például a szegénységen gondolkodom sokat. Az egyik szám talán erről fog szólni.

A kutya vacsoráján és a Quimbyn kívül egy harmadik formációban is játszik, a Braindogsban. A csapat Tom Waits születésnapjára állt össze pár évvel ezelőtt,olyan profi zenészekből, akik maguk is Tom Waits-rajongók. Az első koncertjüknek akkora sikere volt, hogy azóta minden évben tartanak egyet, mindig újítva a repertoáron. Már a finisben vagyunk az új albummal, december 12-én vagy 13-án mutatjuk be az új számokat a Gödör Klubban, amikor a jubileumi tizenegyedik évfordulónkat ünnepeljük. Kérdem, hogy miért nem a tizedik évfordulót ünnepelték. Egyrészt a tizenegy sokkal faszább, mint a tíz, mert prímszám. Másrészt tavaly elfelejtettük, hogy tíz évesek vagyunk.

Elkészül az ebéd, amire egyáltalán nem is számítottam. A Varga család vendégszeretetétől teljesen meghatódtam, mert bár Livius édesapámat régről ismeri, mi csak kevésszer találkoztunk ezelőtt személyesen, így nem is vártam, hogy ilyen szívélyes fogadtatásban lesz részem.

Dunaújvárosról kérdezem, hiányzik-e neki, és úgy egyáltalán, hogyan emlékszik? Örülök annak, hogy most itt lakhatok. Egy szép kertes házban a kis családommal. Egyébként soha nem azért költöztem el valahonnan, mert megutáltam volna. Egyszerűen vitt az élet egyik helyről a másikra. Dunaújvárost is nagyon szerettem, és a mai napig szeretek oda visszajárni. De nem szomorú nosztalgiával tekintek rá, inkább a változást csodálom. Kézzelfoghatónak érzem az idő múlását. Például gyerekkorom facsemetéi mostanra már szép nagy fák lettek.

Beszél arról, hogy mennyire pezsgő, inspiráló művészeti élet folyt Dunaújvárosban fiatalkorában. Minden kocsma minden asztalánál alkotói csoportok gyűltek össze. Az ember felállt egy zenekar mellől, hogy vegyen még egy sört, és festők és költők közé ült le utána. Ebben a közegben született meg az Október nevű zenekar, melyből aztán a Quimby nőtte ki magát.

Ebéd utáni kávénkat iszogatva egy bizonyos történet részleteiről faggatom. Úgy szól a fáma, hogy valamikor réges-régen Livius átmászott a hatodik emeleten lévő lakásunk ablakából az erkélyünkre. Bár ez a sztori végigkísérte a fiatalkoromat, a részletek sosem voltak teljesen világosak.

Átmászás az nem is volt a dologban. Az történt, hogy édesapád és kedves barátai áthívtak a lakásotokra pálinkázni. Én akkor még nem tudtam, hogyan is működik eme ital szakszerű fogyasztása. Viszont rendkívül lelkes voltam, úgyhogy próbáltam velük tartani a lépést. Persze nekem gyorsan meg is ártott. Valamiért úgy éreztem, hogy nekem valamit fel kell takarítanom az alattunk lévő párkányról. Úgyhogy fogtam egy felmosót, kimásztam a húsz centi széles párkányra, és fütyörészve takarítani kezdtem. Apádék ekkor vették észre, hogy mit csinálok. Halálra vált arccal rángattak vissza a szobába, és jól le is csesztek. Aztán ment tovább a buli....

Ezután Livius megmutatja nekem a kertet. Én játszom egy kicsit a kutyákkal, ő meg összeszedi, amit azok szanaszét hagytak magukból. Aztán mesél az új jövevényről, az alig három hónapos Varga Zakariás Botondról, arról, hogy mit szokott neki énekelni. Elalváshoz minden jó neki, amit dúdolok. Főleg a szláv népdalokat és a szovjet mozgalmi és partizándalokat is szereti. Ébrenléti szórakozáshoz magyar nóták, népdalok és R&R. A gyerekdalokhoz még kicsi...

Lassan besötétedik, ideje indulnom. Felkapom a kabátomat, köszönöm szépen a vendéglátást, és már meg is kezdeném utam a fagyos éjszakában, de Livius még utánam szól: Köszönd meg apudnak a matchbox autópályát! Csodálkozva fordulok vissza a kapuból. A gimiben az én apum volt a biológiatanára, és édesapád egy ötösért cserébe eladta a pályáját. Onnantól lettem menő. Amilyen most is vagyok...