Egy édesanya emléke, aki Sztálinváros ifjú nemzedékéhez tartozott

- Édesanyám emlékének tartozom azzal, hogy megosztom élete történetét, amely több szempontból érdekes - kezd bele a mesélésbe a 29 éves Kozma Péter, aki nemrégiben veszítette el édesanyját. Nagyon szerette a várost, sok szép emlék fűzte hozzá. Büszkén vallotta magát sztálinvárosinak, fontosnak tartotta, hogy mindhármunk születési helye is idekössön bennünket. Amikor a család Kunhegyesre költözött, édesanyám hazajött megszülni engem, mondván, nehogy már ne dunaújvárosi legyen a legkisebb fiam .

Péter anyai ági felmenői penteleiek voltak, dédapja az építőipari vállalathoz került. Fiának, Hochreiter István építésvezetőnek mindene volt a foci, az Építők csapatánál lett intéző, tevékenyen részt vett a városi sport klubok megszervezésében. Az apai ági felmenők Mezőberényből jöttek a várost építeni. Péter nagyszülei az építkezésen ismerkedtek meg, találkozásuk gyümölcseként 1952. október 17-én megszületett Szabó Marianne, az e betű csupán egy elírásnak köszönhető, amit megváltoztatott, így lett Mariann. Mivel a paksi szülőotthon megtekintése közben beindultak a fájások, így látta meg a napvilágot Szabó Marianne Pakson.

- A nagyszüleim első lakása a Liszt Ferenc kertben volt, de édesanyámat rossz emlékek fűzték ehhez az otthonhoz. Sokat tartózkodtak a légiópincében 1956-ban. Bezártság élménye, fóbiája alakult ki a nyirkos, dohszagú, sötét pincében. Viszont annál jobb emlékek fűzik a Kohász utcai második lakásukhoz, és annak környékéhez, ahová úgy kerültek, hogy a szülők összeköltöztek a dédszülőkkel, a két állami lakást elcserélték három szoba hallos nagyobb lakásra.

Kozma Péter édesanyjával az általános iskolai ballagási ünnepségen. Úgy gondolja, nem csak neki tartozott azzal, hogy megosztja élete történetét... Fotó: amatőr felvétel

Fiainak Mariann gyakorta mesélt az úttörő életről. Sztálinváros ifjú nemzedékéhez tartozott, a szeme láttára fejlődött a város. Még Jurij Gagarin űrhajóssal is találkozott, kezet fogott vele, az őrsi naplójában hagyta a kézjegyét... A Móricz Zsigmond Általános Iskola után a Münnich Ferenc Gimnáziumban folytatta tanulmányait, s az érettségi évében ismerkedett meg jövendőbelijével, Kozma Ferenccel, akivel 1970-ben összeházasodtak. Gazdasági elemzőként a Dunai Vasműben helyezkedett el, onnan került át a dunaújvárosi főiskola gazdasági vonalára, majd a gépészeti tanszékre. Férjét az 1980-as évek közepén Kunhegyeshez kötötte a munkája, így néhány esztendőre odaköltöztek. Visszatérve Dunaújvárosba, a Római körúti KISZ-lakások egyikében folytatták életüket, majd az Arany János Általános Iskola élelmezésvezetője lett.

Kozma Péter napjainkban Fotó: Szente Tünde

Három fiúgyermekét, Tamást, Zoltánt és Pétert következetesen az életre nevelte, erősen összetartotta őket:

- Lelki biztonságot adott, de ha rosszat csináltunk, lepörkölt érte - törnek elő Péter lelke mélyéről a fájdalmasan szép emlékek. Sajnos, nagy fordulat történt édesanyám életében, aki az energiát számára táplálta, akihez erős kötődése volt, az édesanyja 1989-ben meghalt. Jó ideig nem találta a helyét, míg vállalkozni nem kezdett. Mind inkább elköteleződött az egészséges életmód mellett, hirdette az egészséges életmód alapelveit. Egy súlyos betegséggel szemben mégis a szervezete bizonyult gyengébbnek, pedig hitt abban, hogy elegendő elszántsággal ő kerül ki győztesen