Hétvége

2017.05.19. 13:55

Lovász Béla a harmincméteres, gyilkos erejű góloknak volt a mestere

Tíz évvel ezelőtt is én írtam róla. Akkor nyolcvan éves volt. (Úristen, eltelt egy évtized!) Lovász Béla a dunaújvárosi labdarúgó kilencven évesen is elegáns, friss úriember.

Jankó Árpád

Jóvágású férfi, sehol egy kis súlyfelesleg, és szellemi frissességgel idézi fel az évtizedes történeteket a sztálinvárosi, majd dunaújvárosi futballról. Ez az interjú egy igazi embermese alapja is lehetne.

Aki nem tudná: Lovász Béla a közönség kedvence volt. A "Hajrá, Kohász!" helyett sokszor hangzott fel, hogy "Hajrá, Lovász!" Az ellenfelek kapusai, például a salgótarjáni Oláh alaposan lehordta a védőit a Lovász-bombagól után: "miért engedtétek lőni?" A harmincméteres, gyilkos erejű góloknak volt a mestere. Mégpedig bal lábbal. Erre fent is felfigyeltek, mert beválasztották C és B válogatottnak is.

- 1949-től 1957-ig Csepelen játszottam. Közben volt egy porcműtétem, ami után azt éreztem: nem nagyon kellek már a csapatnak. (Úgy sem lesz már teljes értékű labdarúgó.) Elkéretőztem. Nagy nehezen elengedtek, hála Tapolczai Jenő tanácselnök hathatós segítségének. Így kerültem a Sztálinvárosi Vasashoz. Ez volt az '57-58-as esztendő, amikor nagy csatát vívtunk a Győr csapatával az NB I-be való feljutásért. Győrben kikaptunk, és így maradt a második hely, meg a másodosztály. De abban az egy évben harmincöt gólt lőttem. Azután 1962-ben abbahagytam a futballt. Hallottam már olyanokat, hogy rontja a csapat átlagéletkorát... harmincöt éves voltam. Ez persze nem esett jól. Én váltam el tőlük, egyszerűen bejelentettem, vége. El sem búcsúztattak.

Tömött aktatáskából hullottak ki a megkopott, sárgult fekete-fehér fényképek. Egy pályafutás örök emlékei Fotó: Ady Géza

De nem szakadt el a labdarúgástól. Az ifi egynél, az ifi kettőnél edzősködött. Szerette ezt a nevelő munkát?

- Nagyon. A régi ifistáim néhány nappal ezelőtt rendeztek nekem egy szép kerti partit. Futballista palántákként is szerettek engem, az edzőt. Én a kispályás játékot erőltettem velük, mert kis területen lehetett megtanítani nekik a technikát, a labdakezelést, a gyors cselezéseket. Az ifjúsági első csapattal meg is nyertük a bajnokságot.

De ugorjunk még vissza az aktív labdarúgóévekhez! Félig-meddig én is emlékszem azokra az évekre. Tudom: mindenkinek volt állása, munkája a vasműben...

- Én a Terv- és Munkaügyi Főosztályon dolgoztam fizetésért, de csak fél műszakban. Döbbenettel hallja az ember manapság, mekkora pénzösszegek röpködnek a labdarúgók között. Ne vegye nagyképűségnek, de mi a szurkolói szeretettel voltunk megfizetve. Mindennél többet jelentett az, amikor egy idős bácsi megrázta a kezemet, és áradozott a gólomról. Ha kikaptunk, hétfőn alig mertünk végig osonni a Vasmű úton, a szégyentől. De jól szerepeltünk. Nagyszerű csapatunk volt. Zugéber, a kapus, Ullmann a centerhalf, Fejes, Kőhalmi, Krasznai, Ladányi és a többiek. Csatárnak gólt rúgni, védőnek gólt nem kapni. Ez volt a jelmondatunk.

És van valamilyen reménysugár a mai magyar labdarúgás fejlődését tekintve? Hogyan látja?

- Bízzunk benne. Láttam ilyen jeleket a nemrég lejátszott DPASE - Ferencváros mérkőzésen. Én mindig hittem a munkában, abban, hogy lesz értelme, csak becsülettel kell tenni a dolgunkat. Még edzősködtem a kenyérgyár csapatánál, a Kinizsinél, az AKÖV csapatánál, a papírgyárnál, majd Ercsiben. Ott nehéz, komoly munka után jöttek edzésre a fiúk, nem éppen frissen, ezért mindig a játékosság volt a fő programunk, nem pedig az erőfejlesztés. Az ercsi csapatánál fel is jutottunk volna, de figyelmeztettek: nincs rá pénz. Tehát maradtunk a régi helyünkön, hiába szerepeltünk remekül.

Azt mondja: Lovász Bélát és csapattársait elkényeztették a szurkolók. Én is emlékszem a többezres zsúfolt lelátóra, a nagyszerű szurkolásra...

- Olyan légkörben futballoztunk, amelyben a győzelemért tettünk meg mindent a pályán. Volt hitem, akaratom, s csakis az járt a fejemben, hogy az én csapatom legyen a győztes! Ha valami nem sikerült, az nagyon bántott. Jó humorérzékkel vagyok megáldva, s ilyen helyzetekben fel tudtam oldani a rossz hangulatot a társak között. Mérkőzések után volt közös vacsora, nagy dumálások. És én ott meg is álltam. Tudtam: csak sportszerű életvitellel leszek képes a következő találkozón is jól teljesíteni.

Megelőzte kérdésemet, ami úgy szól: minek köszönheti ezt a kondíciót, tartást, életkedvet, meghazudtolva a kilencvenet?

- Természetesen az életmódomnak, s talán a génjeimnek is. De legfőképpen Margitnak, feleségemnek, akivel már hatvanhárom éve élek együtt boldog házasságban. Na és persze a családom szeretetének. Két unokával és három dédunokával vagyok gazdagabb. De mondhatnám a jókedvet is mint életet színesítő jellemvonást is. Mindig szerettem a társaság középpontjában lenni. Egyszóval: a miliő, amiben élek, az éltet a mai napig. Akkor most én is mondhatom a beszélgetés végén, hogy "Hajrá Lovász?"

Kedves Béla, Úgy legyen!

Lovász Béla 1927. május 8-án Komáromban született egy vasutas család hatodik legkisebb gyermekeként. A helyi, komáromi futballcsapatban kezdte pályafutását.

1949 és 55. között a Csepeli Vasas labdarúgója volt. Az első osztályban 1950. március 4-én mutatkozott be. Összesen 123 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt és 61 gólt szerzett. 1950 áprilisában negyedik bajnoki mérkőzésen már háromszor talált a kapuba. Az 1952-es és 53-as szezonban is a csapat gólkirálya lett. 1954-ben - a svájci világbajnokság idején - egy skandináv túrán fölényesen győzték le a térség válogatott csapatait.

1957-ben családjával együtt költözött városunkba.

1963-ig a Kohász labdarúgócsapatának meghatározó játékosa volt. Ebben az idényben 36 meccsen 30 gólt lőtt, ezzel itt is a csapat gólkirálya lett. Bal lábas bombaerős lövéseivel a későbbiekben is sok győztes meccs gólszerzője volt.

36 éves korában hagyta abba az aktív játékot. Ezt követően éveken át a Kohász utánpótlás-edzőjeként dolgozott.

Sok ifjú játékosnak tanította meg a fortélyokat. Tanítványainak futballtudása, segítőkészsége és emberi hozzáállása miatt mindmáig elismerik és tisztelik.

A tavalyi évben példaértékű sporttevékenységének és elhivatottságának elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Sportjáért díjban részesítette.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!