2015.05.21. 13:27
Felesleges rohanni...
Minél jobban rohanok, annál nagyobb a valószínűsége, hogy késve érkezem.
Ez tényleg törvényszerű. Utálok késni. Mégis mindig úgy jönnek össze a dolgok, hogy az utolsó pillanatban indulok. Folytonos rohanás az életem, a munkám, igyekszem egyik helyről a másikra, közben az újság hasábjainak is telniük kell...
De amikor rátartással indulok valahova mert némi csoda folytán akadt néhány szabad percem , akkor biztosan percekkel előbb érkezem. Semmi zökkenő. Bezzeg amikor késésben vagyok! Mintha minden összeesküdne ellenem az utakon... Az összes kereszteződésben meg kell állnom, és a város valamennyi gyalogosa akkor akar átkelni az úton, amikor én rohanok, ez tuti.
Az idős sofőr harminccal toporog előttem, és természetesen a szembejövő forgalom is erős, természetesen, nehogy meg tudjam előzni.
Tankolni sem ártana, imádkozom, kitartson a benzin az odafelé úton, aztán visszafelé megoldom. Idős úr végre lekanyarodik előttem, természetesen kétszáz méterrel a kereszteződés előtt lassít le 20-ra, és toporog egészen a lehajtóig. Fel sem gyorsítok ötvenre, fékezhetek: egy markoló került elém...
Ennyi. Feladom. Legközelebb időben indulok.
