Hétvége

2014.02.28. 16:49

Gondolatok

Vendégünk Pintér Lajos kreatív alkotó – artmunkás.

Hajnalban gyakran a kovácsüllő hangjátékára ébredtünk. A szomszéd kovács idős, korán kelő és szorgalmas ember volt. Készült a patkó, jöttek a gazdák. Lovas szekérrel. Pista bácsi az utcán patkolt a segédjével. Néha a gazdával. Tágranyílt szemekkel néztük a megfontolt mozdulatait. Mindig tudta, hova kell ütni. No meg a szikrázó tűz is szép volt. Attila öcsémmel akkor is futottunk a ház elé, amikor hallottuk a drótos tót kántálását: „Drótozok, foltozok,van-e javítani való?!” Tudtuk,most következik a lyukas fazék gyógyítása,mert meg kell becsülni. A teknővájóktól a fa illatát kaptam. A teknők nemes egyszerűségét és célszerűségét, a fakanalak tenyérbeillő szép vonalát. Emlékszem, leginkább a vándorköszörűs munkájára csodálkoztam rá. Elképzeltem, ahogy az én kardomat élezi. Akkor még nem tudtam, hogy a munkát végzők tiszteletét, az alkotás örömét kaptam tőlük örökségül. Mindörökre.

Gyakran visszatérő álmom volt, hogy furulyát faragok, vagy tálat kovácsolok. Édesanyámnak. Ajándékba. Sokszor mezítláb a tarlón futkosva raktuk a kévéket. Ez nem álom volt, de nekünk még játék.Talán ezek az élmények is táplálták grafikáim sokszínűségét, az anyag tiszteletét és a természet szeretetét.Néhány éve megálmodhattam egy különleges kovácsolt Barokk Kaput. Kivitelezéséhez magyar mesterembereket kerestem, sokáig. A legjobb harmincöt közül csak egy volt képes a hét és fél méter magas kaput megkovácsolni eredeti, barokk módon. Láthattam, ahogy sötét és szűk műhelyekben, leginkább nagyipari elemekből,hegesztéssel készítik a kapukat, kerítéseket. Szomorú volt látni, hogyan épült le, alakult át a régi, büszke kovácsok mestersége. A gyerekkorom mesterségei közül is sok hiányzik. Pedig nem régen volt.

A változás, a fejlődés megsemmisülés?!Néha igen. Ezt ma sokan nem szeretnénk. Ezért éreztem késztetést, hogy időmet, tudásomat és erőmet a kézművesmesterségek megőrzésére, fejlesztésére és továbbadására használjam. Sokan vannak és jönnek velem. Mind kiváló emberek és tehetséges alkotók. Az élet tüzében edződtek, a nehézségek ellenére is dolgoznak. Mind hiszünk az összefogás erejében, a kétkezi alkotó munka örömében. Szeretnénk, ha megélhetést adna sok reményvesztett embernek. Mindig látjuk a gyermekek szemében a csillogást a gyöngyfűzés, az agyagozás, a csokikészítés közben. Ezért hisszük, hogy ez az út is az élhetőbb jövő felé vezet. Az anyag szeretetét, a kétkezi munka örömét, az örökségünket őrizve és továbbadva láthatjuk sokáig unokáink szemében a csillogást.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!