Hárommilliárd éves „üzenet”

2017. január 28., 06:35 szerző: Varga Andor
komment
Szenzációs eredményt produkált egy nemzetközi csillagász kutatócsoport: először azonosították egy a világűrből érkezett, úgynevezett gyors rádiókitörés forrását. A munka részese volt a pacsai születésű, ám már sok éve Hollandiában dolgozó dr. Paragi Zsolt is. Vele beszélgettünk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- A természettudományok és a csillagászat gyermekkorom óta érdekelt - kezdte Paragi Zsolt, amikor elektronikus levélben legelőbb bemutatkozást kértem tőle. - Az egyik első, gyerekeknek szóló csillagászati könyvemet egy délután elolvastam. Édesanyám fizikát tanított Pacsán, így a természet iránti érdeklődés a családban már megvolt. Zalaegerszegen, a Zrínyi Miklós Gimnáziumban Juhász Tibor tanár úr mellett bővítettem ismereteimet, ő akkoriban az Albireo Amatőrcsillagász Klubot vezette. Az egyetemen fizikatanár-csillagász diplomát szereztem, és a bajai obszervatóriumban helyezkedtem el. Ekkor még optikai távcsövekkel dolgoztam, de érdeklődésem Fejes István professzor hatására a rádiócsillagászat felé fordult, vele kezdtem meg a doktori kutatásaimat is. Az ő kapcsolatai révén egy tanulmányúton vettem részt 1996/97-ben Hollandiában, ahol 2002-től sikerült állást szereznem. Azóta az intézet alkalmazásában állok.

A pacsai születésű rádiócsillagász dr. Paragi Zsolt. A fotó 2015-ben készült Lettországban, egy ottani, felújított rádióteleszkóp avatásán.

- Tanácsolná egy mai fiatalnak, hogy csillagász legyen?

- Akinek ez a fő érdeklődése, annak igen.

- Azért is kérdezem, mert a karrierépítés ebben a szakmában Magyarországon nyilván nem egyszerű. Lám, ön is külföldön dolgozik.

- A csillagászati ismereteket lehet használni más területeken is, nem kell mindenkinek feltétlenül csillagászként elhelyezkednie. De aki tényleg elszánt, annak most már jó lehetőségei adódhatnak akár otthon, akár külföldön. A kutató szakmákban természetes, hogy a fiatalok megpróbálnak „"világot látni"”, tapasztalatot szerezni. Más kérdés, hogy aztán hány fiatalnak van esélye visszatérni és otthon kutatócsoportot alakítani, bár az utóbbi időben vannak erre is jó példák. Az utánpótlás-neveléshez nagyon fontos, hogy az iskoláink és egyetemeink erősek legyenek, ott jó szakemberek tisztességes körülmények közt tanítsanak és kutassanak. Ehhez minden támogatást meg kell adni nekik.

- Önön kívül Zalából dr. Csizmadia Szilárd is elismert csillagász. Mit gondol, mi lehet az oka ennek a „bőségnek”?

- Nem hiszem hogy különleges oka lenne. Csizmadia Szilárd amellett, hogy a szakmában sikeres, a Vega Csillagászati Egyesület vezetőjeként fontos tevékenységet végez a csillagászat tudományának népszerűsítésében is. Ez dicséretes.

- Egy laikusnak hogyan magyarázná el a rádiócsillagászat lényegét?

- A rádióhullámok hasonlóan terjednek mint a fény, mindkettő az elektromágneses sugárzás egy formája. A tükrös távcsövek működési elvéhez hasonlóan a rádióhullámokat is összegyűjthetjük, de hogy egy rádiósugárzó objektumról megfelelő minőségű képet alkothassunk, több rádióteleszkóp összehangolt munkájára van szükség. Ha ezeket nagy távolságra helyezzük egymástól, finomabb részleteket is meg tudunk különböztetni. Ezt a technikát hívják nagyon hosszú bázisvonalú interferometriának (angol rövidítessel: VLBI), nekem is ez a szakterületem.

- És milyen messze vannak egymástól, illetve öntől ezek a rádióteleszkópok?

- Az Európai VLBI Hálózat több rádióteleszkópot foglal magába különböző földrészeken, Európa mellett Afrikában és Ázsiában is, de a Puerto Ricóban található, 305 méteres Arecibo-teleszkóp is fontos szerepet kapott a kutatásunkban. Ezek jeleinek összegzése egy központi „szuperszámítógépben” történik, amit korrelátornak hívnak, és a hálózat központjában, a mi intézetünkben található (JIVE, www.jive.eu). A csillagászok ezekkel az adatokkal dolgoznak tovább és hozzák létre a végső képet.

A mellékelt fotókat dr. Paragi Zsolt bocsátotta rendelkezésünkre

- Számol a lehetőséggel egy rádiócsillagász, hogy egyszer „valódi” rádióadást is foghat a világűrből? Gondolom ez nagyjából olyan lenne, mint a távcsöves kollégáknak ufót látni... Mint a Jodie Foster Kapcsolat című filmjében.

- A lehetőség fennáll, de hozzáteszem: ufókat legtöbbször nem a távcsöves kollégák látnak... A Jodie Foster által játszott karakter alapja egyébként valós személy, dr. Jill Tarter. Ő rádiócsillagászból lett az idegen civilizációk kutatásának egyik vezetője. A mi esetünkben nem merült fel gyanú, hogy a gyors radiókitörések ne természetes forrásból érkeznének.

- Foglalja össze kérem az eredményt, amit a kutatócsoportjával elértek!

- A gyors radiókitörések néhány ezredmásodpercig tartanak, és eredetüket idáig nem sikerült meghatározni. Hasonló jeleket pulzárok is kibocsátanak - ezek gyorsan forgó neutroncsillagok, melyek a forgás miatt „pulzálnak”, azaz periodikus rendszerességgel sugároznak jeleket a mi irányunkba. A gyors rádiókitörések bizonyos tulajdonságai ezektől eltérnek, amiből a csillagászok arra következtettek, hogy jóval nagyobb távolságból érkeznek, mint amilyen messze a mi galaxisunk pulzárai vannak. Közvetlen bizonyíték erre nézve korábban nem volt. Nekünk sikerült először egy gyors rádiókitörést produkáló objektum égi pozícióját pontosan meghatározni. Ebben az irányban egy törpegalaxis található, aminek a távolsága optikai távcsövekkel meghatározható volt. A jeleket kibocsátó objektum pontos természete még nem ismert, az további kutatások tárgya lesz, de ez egy nagyon jelentős előrelépés a témában.

- Olvastam, hogy a törpegalaxis, melyből ez a gyors kitörés érkezett, 3 milliárd fényévre van tőlünk. Vagyis a jel legalább ennyi ideje indult el, tehát a keletkezési helyén talán egészen más van már. A tudomány számára nem probléma ez a „fáziskésés”?

- A csillagászok bizonyos értelemben a múltba néznek, amikor nagy távolságra lévő jelenségeket vizsgálnak. De én inkább előnyt látok benne, mint problémát. Képzelje csak el, ha a történészeknek lenne olyan eszközük, amivel a civilizáció kezdetén létrejött városokat vagy a piramisok építését tudnák nézegetni... Mi csillagászok ebben is szerencsések vagyunk.

- Mi lehet a forrása az önök által elcsípett rádiókitörésnek? Mi képes a másodperc törtrészében annyi energiát kibocsátani, mint a Nap tízezer év alatt?

- A mi esetünkben a forrás vagy egy nagy tömegű aktív galaxismaghoz köthető, ami tulajdonképpen egy (valószínűleg) millió-naptömegnyi fekete lyuk. Vagy egy különlegesen fiatal neutroncsillaghoz, ami rendkívül gyorsan forog és nagyon erős a mágneses tere. Ennyire extrém neutroncsillagot a mi galaxisunkban nem ismerünk.

- Milyen irányban folytatódik a kutatásuk?

- Amikor a gyors rádiókitörés jele a galaxisok közötti térben halad, az ott található anyag hatására megváltozik. Ennek eredményeként a nagyobb hullámhosszokon a jel később érkezik hozzánk, mint a rövidebb hullámhosszokon. A késés mértékét mérve következtetni lehet a világegyetemet alkotó gázok mennyiségére és eloszlására. Ennek megértése nagy jelentőséggel lesz a csillagászat számára, de ehhez nagyszámú gyors rádiókitörés távolságát kell majd meghatározni.

- A világegyetemben mindenütt jelen levő „sötét anyaggal” kapcsolatos kutatásokat nem vihetik előbbre?

- A világegyetem anyagának nagy része nem látható. Ez egyrészt „normális anyag”, aminek az eloszlását nem ismerjük pontosan, és nagyobb részt „sötét anyag”, aminek a természete egyáltalán nem ismert. A gyors rádiókitörések az általunk ismert (de nem feltérképezett) anyag eloszlását segíthetnek megismerni a jövőben. Ez szükséges a galaxisok keletkezésének és fejlődésének a megértéséhez. A sötét anyag a gyors rádiókitörések számára is láthatatlan marad, annak csak a gravitációs hatását ismerjük.

A mellékelt fotókat dr. Paragi Zsolt bocsátotta rendelkezésünkre. Mindkettő 2015-ben készült Lettországban, egy ottani, felújított rádióteleszkóp avatásán. A bal oldalin természetesen maga a pacsai születésű rádiócsillagász látható



Varga Andor

2017. január 28., 06:35 szerző: Varga Andor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...